Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
A SZÍNHELY - 1. Nagysubás csikóslegény áll a lenyugvó nap fényében. Előtte tűz ropog, körülötte behavazott síkság. Lova tisztes távolban a lángoktól. A pásztor mereng... Most forduljunk megf Mit látunk? Még egy pásztort, ö tartja a társa kvarcóráját, amíg a fotózás tart. Egy kisegítő alkalmazottat, aki nádat tart a kezében, hogy a tűz ki ne aludjék. Néhány turistát, fotóst, akik guggolva, hason, vakuval és anélkül örökítik meg a „hamisítatlan” pusztai hangulatot. Mögöttük hátra is figyelve, egy szakállas fiatalember: a tanya tulajdonosa, kitalálója. A feleségével. S leghátul: a tanya. A TULAJDONOS Magony János: „Harmincnégy éves vagyok. Csongrádon születtem. Világéletemben kissé vad, magánakvaló, igen önfejű gyerek voltam. Csak a saját véleményem érdekelt, nem törődtem azzal, mit szólnak hozzám a társaim vagy a felnőttek. Állattenyésztő lettem, főiskolát végeztem — de nagyon sok mindent kipróbáltam életemben. Voltam segédmunkás, kútfúró, favágó, főállattenyésztő, vadász. Háromszor nősültem, három gyerekem van. Most jön a negyedik. Mindig vonzott a magány. Nem tűrtem, ha beleszóltak a munkámba — igaz, mindig hajtottam magam, hogy többet teljesítsek, mint más. Amikor állattenyésztő voltam, egy teljesen leromlott állatállományt kaptam kézhez. Néhány év alatt — bikákat tenyésztve, új módszereket bevezetve — az Alföld egyik legjobb állattenyésztő telepét csináltam meg belőle. Dolgoztam látástól vakulásig. Újévkor elhatároztam, hogy éjfél után kimegyek a tenyészetbe, lássák az emberek: én se mulatozom, amikor ők dolgoznak. Leesett a hó, kerékpározni nem lehetett, gyalog kellett kimennem a városból. Szilveszter este tízkor elindultam, éjfél után kettőre kiértem. Nem iszom, nem dohányzom. Pedig szeretem a bort. Azt hiszem, ha ilyen apróságokban meg tudom tartóztatni magam, a belső tartásom erősödik. S nagyobb lesz a tekintélyem mások előtt...” A SZÍNHELY - 2. A tanyán még az eredeti házak állnak. A főépület — hombár volt valaha — hetven évnél is öregebb, vert falú faépület. A szobák az emeleten vannak — ez új építés. A vizet motoros szivattyú húzza fel. A gazdasági épület, a lóistálló még olyan, mint a régi tanyavilágban. Csak éppen villany világít benne. A főépület sarkában külön bejárat. Ablakai foncsorozottak, nem lehet belátni. Az ajtón a felirat: Privat. A TANYA TÖRTÉNETE A főépületben, régi parasztbútoron, több százéves biblia és gazdakönyv. A volt tulajdonosnemzedékek élete van a megsárgult lapokon. Ki született, ki halt meg. Fölvettek egy bérest harminc koronáért, egy korona előleggel. Lövöldözés volt a közeli faluban, nem harangoztak, csak ha a lövedék a harangnak csapódott, az szólt. Magony János: egyszer összeakadtam egy német úrral. Hívott magához, lovaglóiskolája van, éppen olyan lovaglómester kell neki, mint amilyen én vagyok. Semmi kedvem nem volt elmenni, de a gondolat csak megmaradt bennem. Mi volna, ha én is megpróbálkoznék valami ilyesmivel? Azután gyorsan cselekedtem. Kiléptem a munkahelyemről. Fogtam az összes megtakarított pénzemet és elindultam tanyát keresni. Ez itt megtetszett. Tudtam róla, ogy eladó. Egy éjszakán át alkudoztunk, s megkaptam. Építkezni kezdtem, vizet, villanyt hoztam. — Ennyire simán ment volna?! — Ennyire simán, csak éppen keveset aludtam közben. Megszereztem az engedélyeket, amiket lehetett. A villany bevezetését két évre ígérték — én magánerőből két hét alatt megcsináltam, csak a pecsétet kellett ráütni. Leszerződtem egy utazási irodával. Egy héttel az első csoport érkezése 25
