Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
EMLEKEZES MIKLÓS ARMANDRA Katona Áron, tűzzománc faliképeket készítő ötvösművész nagy sikerrel szerepel nyugat-európai kiállításokon. A Német Szövetségi Köztársaságban élő Szondy István, a helsinki olimpia öttusa bajnoka és felesége levelükben számoltak be a művész Schwalbachban rendezett kiállításáról, amelyet a Frankfurter Rundschau című tekintélyes lap kritikusa is elismeréssel méltatott. A következő bemutatkozás színhelye a nagy forgalmú frankfurti repülőtér kiállítóterme volt. Képünkön: Katona Áron: Család (Fotó: Gyökér László). * Köszönjük a 80 esztendős Bornemisza Erzsébet (USA) jókívánságait, és további sikereket kívánunk magyar népművészeti munkásságához. * Hazánk ausztráliai nagykövete, Molnár István adta át az Ausztrál—Magyar Klub elnökének, Gelencsér Kálmánnak a Magyarok Világszövetsége 150 kötetből álló könyvajándékát. A kétszáz tagot számláló klub nevében Huczman Gyula mondott köszönetét, és hangsúlyozta, hogy az anyanyelv ápolása és a kulturális együttműködés fenntartása érdekében tovább kívánják szélesíteni kapcsolatukat a Magyarok Világszövetségével. * Október harmadik szombatján tartotta hagyományos bálját a Csengő Ausztráliai Magyar Klub. Az első bálozókat az Ausztráliában élő Szentessy Ferenc és felesége fogadta, csaknem háromszáz vendég jelenlétében. A jól sikerült mulatságon nagykövetségünk és a magyar konzulátus képviselői is részt vettek. A vendégek között ott voltak a melbourne-i „Festival of all Nation” vezetői is. Képünkön az első bálozó fiatalok, középen Szentessy Piroska, bálanya. Gyakran látogatott haza. A nyolcadik évtizedén túl is magától értetődően tette meg pár évenként a hosszú reptilőutat Buenos Airestől Budapestig, két látogatás közt pedig levelekkel kereste meg szerkesztőségünket. írásait lapunk nem egyszer közölte. Fontos volt számára az állandó kapcsolat. Ez jelentette a hazalátogatások ritmusát éppen úgy, mint a szép, ízes magyar beszédét, s idős korára is lelke nyitottságát: nagy szeretettel figyelte életünket itthon, Magyarországon. Legutóbb 1978-ban jött haza, de én a ’75-ös látogatására emlékszem legélénkebben, s biztosan tudom, hogy az volt szívdobogtatóan szép az ő számára is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívására repülte át az óceánt az egyetem egykori kiváló hallgatója — a vasdiplomáért. ..Matematika-fizika szakot végeztem — mesélte akkor —, és bár közben más pályára kerültem, hatott, s végigkísért életformámban, gondolkozásmódomban az etikának, a tudás megbecsülésének. az emberségnek az a szelleme, amit itt kaptam, s magammal vittem.” Az egyetemi ünnepségre érve izgatott volt, mint egy vizsgázó diák. Mi minden zsonghatott fejében, lelkében a régi falak között, ahonnan több mint hatvan esztendeje lépett ki diplomával a zsebében, s ahová visszatért egy hosszú, gazdag életúttal a háta mögött. Sohasem felejtem el, ahogyan kihúzta magát, amikor a nevét olvasták, s fölemelt, ősz fejével, szálegyenesen lépett az emelvényhez a rektori kézfogásért és a díszoklevélért. Most, amikor tudjuk, hogy többé nem vág neki a nagy útnak az óceánon át, mert nagyobb, végső útra tért... azt a pillanatot őrizzük meg emlékezetünkben, a szálegyenes tartást, szemében a diákos örömöt, ahogyan az Alma Mater levegőjét utoljára magába szívta. S. M. MEGHALT HALLGASS JENŐ ZOLTÁN Hatvannyolc éves korában, Rómában elhunyt Hallgass Jenő Zoltán, szobrászművész. 1912. március 31-én született Baján, a budapesti Iparművészeti Főiskolán, Münchenben és Firenzében végezte művészeti tanulmányait. Mindvégig Teles Edét, a szintén bajai szobrászművészt tartotta mesterének. Olasz feleségével 1946-ban Argentínába költözött, és ott folytatta művészi pályafutását. 1975 óta állt kapcsolatban a bajai Türr István Múzeummal, amelynek tizenkét szobrot ajándékozott. Később, az 1978-as budapesti kiállításának anyagát is szülőföldjének adományozta, elküldte kitüntetéseit, köztük az V. Nemzetközi Művészeti Szemlén nyert Oscar-díjat. Halála előtt Dózsa alakjának megmintázása foglalkoztatta, de tervét már nem tudta megvalósítani. * A bajai Türr István Múzeum méltó emléket kíván állítani az Eugenio Hallgass néven híressé vált fiának, ezért kéri mindazokat, akik a művészről adatokat, munkásságáról dokumentumokat és képeket tudnak küldeni, írjanak a múzeum címére. (H-6501 Baja, Pf.: 55) Dr. SÓLYMOS EDE múzeumigazgató KISS ANDRÁS (Budafokon született 1921. július 16-án) bányászt, aki 1950—51-ben Franciaországban a biver-i szénbányában dolgozott, keresi régi barátja Botlik Gábor Franciaországból. BOCZFÖLDI ALFRÉD (született 1912-ben, feltehetően Szombathelyen) jelentkezését kéri unokaöccse F. Bocfoeldy az USA-ból. KURCZIN ISTVÁN (1922-ben Budapesten született, anyja neve Gazsó Mária) 1948—49-ben Ausztráliában (Sydney) telepedett le. Keresi testvére Tóvári Károlyné szül. Kurczin Margit Ibolya Szentmihályiból. GRÜNWALD MIHÁLY-t, aki 1947—48-ban az Amerikai úti szeretetkórházban volt, majd 1949 tavaszán külföldre (Ausztria vagy Kanada) ment, keresi Salzberger Hanna (Farkas Efra) Izraelből. HITZINGER ISTVÁN-t keresi édesanyja Budapestről. A keresett 1938. május 10-én született Constantinban (Algéria), anyja neve: Fésűs Erzsébet. Mint gimnazista diák 1956-ban Svédországba (Lund) került, 1976 óta nem ad életjelt magáról. Állítólag Ausztriába költözött. VERMES MIKLÓS vegyészt (1910- ben született, Szegeden), aki kb. 1936 óta él külföldön, keresi volt osztálytársa Ladányi Ferenc S'úgetszentmiklósról. CSÁSZÁR IMRE (kb. 50 éves, szentgotthárdi születésű) volt bádogost keresi munkatársa Rádi Imre Dániából. A keresett 1951—52-ben Zuglóban az Ilosvai utcában dolgozott, ma feltehetően a Német Szövetségi Köztársaságban él. Dipl. ing. BODROGHY LAJOS (kb. 1907-ben született) felesége (Cini), fia (Csaba) és leánya társaságában 1947- ben Angliába távozott, London környékén telepedett le, a rádiós szakmában dolgozott. Keresi régi barátja és bajtársa Ladányi Ferenc Szigetszentmiklósról, mert 1948 óta semmit sem tud róluk. 50 éves érettségi találkozójuk előkészítése alkalmából keresi külföldön élő osztálytársait Miklós László Budapestről. A keresettek (BÉKÉSI György, BICKFALVY András, DÁNIEL Zoltán, KÁSA Mihály, NAGY József, PERLESZ Gábor, SZEGEDY István és VARGA Pál) 1931-ben érettségiztek a budapesti VIII. kerületi Vörösmarty Reáliskolában. * Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST, H^-1905. 22
