Magyar Hírek, 1981 (34. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-07 / 5. szám
OTVEN NAGYDÍJ vételei, fonográfhengerei, lejegyzései. — Ezek szerint Önök igen sokat exportálnak? — Tavaly a szocialista országokba 300 ezer Hungaroton és 700 ezer Pepita címkés lemezt adtunk el. Nyugat-Európába és Japánba 200 ezer Hungarotont és 80 ezer Pepitát exportáltunk. Ezen kívül Japán, Spanyolország néhány felvételünk licencét is megvette. A bevétel egy részét viszont rangos külföldi felvételek importjára fordítjuk. A hanglemez-akadémiák bíráló bizottsága azonban nem csupán az eredetiséget és az előadás színvonalát jutalmazza. Igen fontos a 1. A galván üzemben képernyős mikroszkópon vizsgálják meg, hogy a kémiai eljárások során nem sérült-e meg valahol egy barázda 2. Kis nyomdagépeken készítik a hanglemezek egyik legfontosabb tartozékát: a gyártó vállalatot és a szerzöket-elóadókat feltüntető kerek címkéket 3. Az utolsó hanglemezgyári állomás: az elkészült lemezeket tasakokba helyezve elindítják a vásárlók felé FOTO: GABOR VIKTOR technikai oldal is. Ahogy Lukács János, az MHV dorogi lemezgyárának igazgatója megfogalmazta: „a hanglemez műanyagipari tömegtermék, amelyet egyedi műalkotásként használnak és bírálnak el”. Mi kell tehát az egyedi igényű tömeggyártáshoz? Elsősorban technika. A Rottenbiller utcában, egy bérház hátsó udvarában húzódik meg szerényen az MHV stúdiója. 1980-ban cserélték ki „lelkét”, a keverőasztalt. Most egy milliós értékű MCI keverőasztalon dolgoznak a hangmérnökök. A magnetofont idén cserélik ki egy 24 sávos szerkezetre. A felvételek egy részét azonban nem itt készítik. Igen sok muzsikát rögzítettek már a Torockó téri — jó akusztikájú — templomban, a Filmgyár stúdiójában, mostanában pedig a Vígadóban. A dorogi hanglemezgyár 1976- ban készült el. Ide kerülnek a stúdióban vágott lakklemezek. Hosszas technikai „bűvölés” után a lakklemezből matrica lesz, amely már a présgépekbe kerülhet. A pontosság? Egyetlen hangbarázda szélessége a milliméter 5—10 ezrednyi része. Ha ennek tizednyi része kicsorbul, vagy néhány millimikronnyi szemcse, szennyeződés kerül rá, az érzékeny, modern tűk már sercegést, tisztátalan hangot jeleznek. Eszerint évente nyolcmillió korongon a svájci óraipar pontosságának többszörösét kell produkálni. Lukács János: — Talán nem dicsekvés, ha azt állítom, hogy technikailag Európa legjobb üzemei közé tartozunk. Bizonyítják ezt a nagydíjak, és bizonyítják azok a hanglemezszaklapokban közölt recenziók Japántól Amerikáig, amelyek szinte mindig elismerően szólnak a lemezeink hangminőségéről. A szórakoztató elektronikai ipar a hatvanas évek elejétől kezdve valószínűtlenül nagy technikai forradalmat élt át. A „stereo” és a „hi-fi” fogalmak ma már csak alapszintet jelölnek, jószerével muzeális értékűek. Tisztességes lemezgyár ennek a többszörösét produkálja. Dr. Erdős Péter: — A mi cégünknek meglehetősen nagy lemaradást kellett behoznia a hetvenes évek elején. A felvételi technika, a gyártórendszer, a felhasznált alapanyag — minden elavult volt. Az utóbbi évekre ezt a lemaradást behoztuk, sőt, némi műszaki rangot is kivívtunk. A nyolcvanas évek elején azonban megjelent a digitális hangrögzítő technika. Ez legalább akkora ugrást jelent a mai rendszerekhez képest, mint a sztereo mikrobarázdás lemez a régi normál korongokhoz viszonyítva. Ha most nem leszünk résen, minden elért pozíciónkat elveszíthetjük. Ezt — természetesen — nem akarjuk, ezért most szellemi és anyagi erőnket az új technika bevezetésére fordítjuk. A művészet és a technika egymásrautaltsága, közös útja a tömegekhez talán sehol nem érződik oly látványosan, mint a hanglemezgyártásban. Ihletett produkció; magas felvételtechnika; pontos tömeggyártás — ez a hanglemezkészítés „szentháromsága”. Az ötven nagydíj e követelmények harmonikus sikeréről tanúskodik. SÓS PÉTER JANOS 10
