Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-04 / 20. szám
AJÁNDÉK SOPRONNAK t‘rr *•**»«»« fcniu-birnc Sopron műemlékei, a város romantikus utcái sok magyar és külföldi turistának szereztek kellemes emlékeket; a hosszabb-rövidebb ideig itt élő, itt dolgozó írók, költők kötetnyi verset, novellát írtak a városról. Eugen Moess nem könyvet írt Sopronról, hanem könyveket adott Sopronnak — ifjúkora szép városának szánta ezt a gesztust. Eugen Moess soproni diák volt: az egykori líceumban, a mai Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett 1919- ben. Ezután Bécsbe került, kereskedelmi főiskolát végzett és évtizedeken át hódolt nemes szenvedélyének, a könyvgyűjtésnek. Tavaly több mint másfél ezer kötetből álló gyűjteményt ajándékozott a soproni Liszt Ferenc Múzeumnak. Az anyag feldolgozása már megkezdődött Bendly Éva könyvtáros vezetésével. Eugen Moess különös érdeklődéssel fordult a környező országok városainak története, műemlékei felé, de gyűjtött művelődéstörténeti, néprajzi műveket is. Számos fontos művészettörténeti munka is Néhány könyv az ajándékba adott másfélezerből FOTO: ADORJÁN ATTILA van a könyvek között, gazdag képanyaggal. Rendszeres, koncepciózus gyűjtőmunkára vall, hogy Ausztria egyes tartományai — különösen Burgenland —, azonkívül Magyarország, Csehszlovákia, Olaszország, Németország különösen sokszor szerepeltek Moess könyvtárában. A burgenlandi és a bécsi anyag különösen jelentős, hiszen Bécsnek a soproni régió fejlődésében igen erős hatása volt. A Sopronnak ajándékozott könyvek legnagyobb része német nyelvű, de találhatók benne magyar szerzők magyar nyelvű munkái is — különösen olyanok, amelyek Sopronnal és környékével foglalkoznak. Az anyag a tudományos kutatók és az érdeklődők számára hozzáférhető lesz. GÁRDONYI BÉLA A Grazi Magyar Egyesület gyermek- és ifjúsági tánccsoportja 1980-ban az egyesület több rendezvényén nagy sikerrel szerepelt. A képen a kiscsoport az egyesü let 1980. május 11-i műsoros estjén MESSZIRE „LÁT"-E A KILÁTÓ? KILÁTÓ Aßgrh Kor.. Ofügyrl Tibor (iámon Győrt* Hwrtr Magdi IoíkI MiIU Monr CmoIioc Mól... korait NOoKlk A adui F«l GtaL Katina, i korait Kurtokc|*i Gtotg* Elegyíthető-e a tűz a vízzel? Közel hozható-e egymáshoz hagyománytisztelet és modernség? Szólhat-e egy újság mindenkihez? Ilyen kérdésekre keres választ a rendszerező hajlamú cikkíró, a Kilátó című Brüsszelben megjelenő kulturális közlöny első két számát lapozgatva. A tetszetős kiállítású, képekkel gazdagon illusztrált „kőnyomatosból”, egy merész irodalmár vállalkozás üdítő szele érinti meg az olvasót. Ez a kis lap, „szakmává” specializálódó újságkészítésünk korában, elvetve a tematika szabályát, teljességre törekszik- Láthatóan nem egy irodalmi irányzat népszerűsítője akar lenni, hanem az egész irodalomé. Nem egy képzőművészeti ágazatot pártol — értő figyelemmel kíséri valamennyit. Nem egy körülhatárolható olvasó ízlést akar kielégíteni — cikkeivel, verseivel Belgium „sokarcú” magyarságához szól. Az ízléses tördelésű oldalakon (az ellentétek kölcsönhatásában), békésen „megfér” egymás mellett egy dúsgazdag belga herceg francia nyelvű cikke a 150 éves belga királyságról, egy olasz forradalmárt bemutató magyar nyelvű tanulmánnyal. Marie- Caroline d’Ursel nevű belga műkritikusnő Dengyel Tibor festészetéről írt „napsugaras” recenziója, hangulati egyensúlyt képez az élettől búcsúzó József Attila „Füst” című versével, s az első magyar űrhajóst köszöntő vezércikkel. A kulturális szemle első két száma 33 külföldi és hazai alkotó írását, versét, grafikáját közli. A szerzőknek és a műveknek meglepő egymás mellé állítása meghökkenti az olvasót, de nem vonható kétségbe: egy izgalmas művészi kísérlet tanúi vagyunk. A Kilátó eddig közölt anyagában — magas alkotói igénnyel —, egy szülőhazán kívüli magyar anyanyelvű közösség formálja önnön szellemi életét. A lapot Farkas Pál szerkeszti. Felelős kiadó: Bódi Mária. Képzőművészeti munkatárs: Rohonyi Károly.- S. L. -LÁNG IMRE (született Szatmáron, 1908-ban. Anyja neve: Farkas Jetti) az 1930-as évek elején kivándorolt külföldre. Utolsó ismert címe: Algír. Keresi rokona, özv. Steiner Tiborné Budapestről. SCHWARCZ IMRE (született Nagyváradon, 1910-ben. Anyja neve: Farkas Zseni) 1945—46-ban külföldre távozott. Utolsó ismert címe: Dél- Amerika. Keresi rokona, özv. Steiner Tiborné Budapestről. VADOS PÁLNÉ (leánykori neve: Bojtár Judith, született Gödöllőn, 1932. július 28-án, anyja neve: Győré Erzsébet) 1956-ban külföldön telepedett le. Utolsó ismert címe: Panorama City Cal. 91402. 1973. szeptember 7-én írt utoljára. Keresi édesapja, Bojtár Miklós Budapestről. Édesanyját, BARTA BORBÁLÁT (született 1905. Nagyiétán, Hajdú megye), akivel 1942-ben találkoztak utoljára, valamint BARTA GYULA nevű bátyját (született 1927—28-ban, anyja neve: Barta Borbála) keresi Angliában élő Barta Ibolya. Unokáját NAGYFALUSY GYÖRGYÖT (született az algériai Setifben 1945. május 2-án, anyja neve: Viktória, apja neve: János) keresi nagymamája, aki 1966 óta nem hallott róla semmit. ÖKRÖS IRÉN (beceneve: „Szatyor”) nevű volt lakótársát, akivel Budapesten a Csengery utcában lakott együtt, keresi Horváth Györgyné, leánykori neve: Tamási Júlia. A keresett személy állítólag az USA- ban, vagy Kanadában éL PIVARNYIK MIHÁLY, GAZDAG GÉZA, MARECH LÁSZLÓ és KLEIN MAGDA nevű cukrászokat keresi Beke Sándor Venezuelából. A három férfival Beke Sándor Nyíregyházán Sipos Gézánál dolgozott együtt. Klein Magda a Kolumbusz utcai Cukorgyárban dolgozott. LAKOS SÁNDOR gépészmérnök (1931. december 6-án született Budapesten. Édesanyja neve: Weltner Sarolta) 1976-ban Bécsbe utazott, azóta életjelet nem adott magáról. Keresi volt osztálytársa, dr. Hédervári Péter Budapestről. LAKATOS FERENC (született Kalocsán, 1907-ben), 1929-ben kivándorolt Brazíliába. Utolsó levelét 1947- ben írta. Három fia van, Árpád, Roland és Ted. Keresi nővére, Gedényi Józsefné Münchenből. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége, Budapest H—1905. 22
