Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-03-08 / 5. szám

ÉLED A FOCI A szövetség immár egy éve dol­gozó új vezetése megélénkítette a labdarúgás hazai élvonalának vér­keringését. Az időjárás miatti hosszabb, majd’ kéthónapos ja­nuár-februári holtidényben is nagyszerű felkészülési lehetősége­ket teremtettek a legjobbaknak. A néhány játékossal megerősített Ferencváros ligaválogatott néven 42 napos közép- és dél-amerikai túrán szerepelt, az őszi első Bp. Honvéd Argentínában, a bajnoki címet védő Újpesti Dózsa Japán­ban játszott több mérkőzést. Az április 13-i csehszlovákok elleni olimpiai selejtezőre, s a távolabbi világbajnoki előcsatározásokra ké­szülő válogatott pedig néhány ed­zőmérkőzéssel kiegészített három­hetes edzőtáborozást tartott Ró­mában. További klubcsapatok rö­­videbb. európai túrákon jártak. A négy nagyobb, jelentősebb so­rozat közel száz játékost, azaz a magyar labdarúgás csaknem tel­jes élvonalát érintette. Az általá­nos fejlődést hozó mérkőzések mellett kedvező időjárási körül­mények között végezhették az ed­zéseket, gyakorolhattak. Ezek ha­tása később, a bajnokság során, a válogatott mérkőzéseken mutat­kozhat majd. A túrák kétségte­len előnye tavaly is bebizonyoso­dott, amikor a hosszabb tenge­rentúli úton járt Újpesti Dózsa Fekete Lósiló (jobbról), az Újpesti Dózsa ezüstcipos, az európai gólkirályok verse­nyében második helyen végzett csatára „munkában" - még hazai havas, jeges pályán FOTO: ZÁHONYI IVAN csapata nagyszerű játékkal hozta be hátrányát s hódította vissza a bajnoki címet. A túra, az utazás azonban ön­magában, ha nem párosul követ­kezetesebb, az eddiginél lelkiis­meretesebb, hatásosabb gyakor­lással, nem sokat ér. Buda István, a Magyar Olimpiai Bizottság el­nöke a közelmúltban így nyilat­kozott: „A magyar labdarúgás messze van a nemzetközi élvonal­tól. A visszaesés hosszabb ideje tart, nem utolsósorban azért, mert a meglevő lehetőségeinket sem használjuk ki megfelelően . ..” Dalnoki Jenő, a Ferencváros egykori válogatott hátvédje, ké­sőbbi edzője, aki jelenleg a szö­vetségben tevékenykedik, s az if­júságiak szövetségi kapitánya, úgy véli, hogy 14-15 éves korig a ma­gyar fiatalok állják a versenyt külföldi kortársaikkal, de a ké­nyelmes edzések langyos vizében elpuhulnak. A magyar labdarúgás helyzeté­ről minden tényezőt valósan érté­kelő tárgyilagos elemzés készül. A magyar labdarúgás eddig nem tudta kihasználni meglevő lehe­tőségeit. A lehetőségek jobb ki­használását a fiatalok nevelése, az edzések, felkészülés terén kell el­kezdeni. VAD DEZSŐ Az olimpiára készülnek GEDÖVARI Imre az Újpesti Dózsa 29 éves mérnök kardvívó­ja második olimpiai szereplésé­re készül. München után került a válogatottba. Gerevich mellett a csapat erőssége, kiváló teljesít­ménnyel járult 1978-ban a világ­­bajnokság megnyeréséhez. Az olimpia évét nagyon jól kezdte, hiszen az első nagy nemzetközi versenyt megnyerte. A szovjet fővárosból hozta haza a „Moszk­vai kard” elnevezésű viadal tró­feáját, s ráadásul a hatos döntő­ben öt szovjet vívó előtt szerez­te meg az első helyet. VADÁSZ Józsefné, a Vasas 30 éves kézilabdázója már Montreal­ban is dobta a gólokat. A váloga­tott és a többszörös bajnok piros­kék gárda egyik legjobbja, ötle­tes játéka úgyszólván pótolhatat­lan, de lelkesedésével, küzdeni akarásával is nagy hasznára van a csapatnak. Az olimpiai bajno­ki címet védő vízilabdázók mel­lett a csapatsportok képviselői közül eddig egyedül a női kézi­labdázók tudták megszerezni a részvétel jogát. S ebben a két­­századik válogatottságához köze­ledő Vadászná is közrejátszott. KISS Endre, a Kecskeméti Sport Club 33 éves cselgáncso­­zója több világversenyen szerzett értékes helyezése után Montreal­ban is szerepelt. A fiatalokra is serkentő hatást gyakorló szorga­lommal készül az újabb olimpiai részvételre. Évek óta a hazai él­vonalhoz tartozik, több fővárosi nagyegyesület is kedvező ajánlat­tal hívta tagjai sorába. A derék versenyző azonban szülővárosá­ban maradt. Példáját követve egyre több a fiatal cselgáncsozó Kecskeméten, s a szakosztályuk a legjobbak közé tartozik. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom