Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-12 / 1. szám
1 z első pillantásra nehéz volna megállapítani a kis szobáról, hogy egy gyár közepén fekszik. A falakon színes üvegek, poharak, kelyhek, az asztalokon, a nagy, ellensúlyos állítható íróasztalon rajzok, vízfestmények. Az ember azt várná, hogy az ablakon faágak leskelődjenek be, madárfüttyös kert közepén. Helyette füstölgő gyárkéményekre látunk. A Salgótarjáni Öblösüveggyárban vagyunk. Az emeleti tervezőműhelyben két iparművész dolgozik. Takács Géza éppen negyven éve kezdte pályáját — ugyanitt, üvegcsiszoló tanulóként. Tíz évvel később lett az akkori mintázó csoport vezetője. Munkatársa, Hamza Erzsébet, jóval fiatalabb, ö a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanulta a mesterséget. Belépett a gyárba: terveznie szabad volt, üveget fújnia nem. Nő ugyanis nem léphet a kemence mellé. Még ma is „lentről”, a kemence előtti pihenőről figyeli, hogyan készítik a mesterek papírra festett, rajzolt terveit. — Pontosan kell ismernünk minden munkamenetet, minden eljárást — mondja Hamza Erzsébet —, hiszen anélkül a tervezésből üres fantáziálás válna. „Elméletben” pontosan ismerem az üvegfúvás minden titkát. Néhány évvel ezelőtt Jablonecben jártam, a közép-európai üvegfővárosban, ott rengeteget tanulhattam. Nem teszi hozzá, de szobája falán levő oklevélből pontosan látható, hogy ebben az üvegfővárosban ő is díjat nyert munkájával. A látogatók elől — akik a gyár termékeit nézik, s jönnek szakadatlanul — végül a mintaraktár egyik kis távoli zugába húzódunk. Arról beszélgetünk, vajon az üvegnek, ennek az ősrégi, titokzatos anyagnak milyen szerepe van korunk szépségideáljai között. — Az üveg elsősorban változatosságával gyönyörködtet — mondja. — Könnyű, kecses, finomra csiszolt, ugyanakkor lehet vastag, erős, masszív hatású is. Minden ízléshez, minden szobabelsőhöz valamilyen módon odailleszthető. Előkerülnek a különféle stílusú és használati célú üvegtárgyak. A salgótarjáni gyár igen sok árut szállít külföldre: csillárokat, laboratóriumi üvegeket, pohárkészleteket és dísztárgyakat. Az USA, Kanada, Franciaország és Svájc vevői között a legkülönfélébb ízlésűek megtalálhatók. Van, aki a sűrűn cifrázott üvegárut kedveli, van, aki a nemesen egyszerű formákért rajong. A tervező mindent megtervez. Vajon mi az ő ízlése? — Nem csupán a piacra tervezünk. Időnként kiállításokat rendezünk: itt, a városban, de máshol is. A kiállításokra természetesen csak olyan darabokat viszünk, amelyeket fenntartás nélkül a magunkénak mondhatunk. Ezen kívül pályázatokat is hirdetnek, pohárcsaládok, díszüvegek tervezésére. Ezeket az üvegeket úgy tervezzük, hogy tudjuk: elképzelhető, később sorozatban fogják gyártani. Akkor pedig a mi szépségideálunk kikerül az üzletekbe. Okvetlenül befolyásolja majd a vásárlók ízlését, talán kissé javíthatunk is rajta munkánkkal. o D » 8 fft w»f J B fyjg > A|fj j M Hi£ fi ? - | ff ÜH V a |f v--''■’wLi i^\| m ff-4 i* Jj i| Jgm
