Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-29 / 24. szám

Oontváry „Latinovits Zoltán emlékére' Magyar film Rendezte: HUSZÁRIK ZOLTÁN Fényképezte: JANKURA PÉTER IZHAK FINCI (Bulgária), DAJKA MARGIT, DRAHOTA ANDREA „Ki lehet Zseni? Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott, akinek ősei akaraterővel lelkimű­­veltséggel, s művészi tehetséggel voltak felru­házva, aki telivér-szerelemmel jött a világra, aki szerelmes volt a dajkájába, szerelmes volt a napba, szerelmes volt az üstökös csillagba; aki a szabadba kívánkozott, s pille után futkosott, aki szerette az igazságot, magában soha nem unatkozott, aki a munkát szeretettel végzi — s gondolattal a jövőt kérésé, aki szakított a jelen­nel, s útra kelt a sejtelemmel, aki mindenütt és mindenben szívét használta a küzdelemben; aki pályát cserélt, visszavágyott az iskolába, kere­sett kutatott a könyvtárakban, aki világhírű egyének hallatára féltékenyen ébredt öntudat­ra, aki mindenütt és mindenben bölcsesség tudó volt, kitartó, fáradhatatlanul buzgó, követelő gőgös nem volt önkorában - habár felsőbb­­séget érzett önmagában; aki a nagyvilágisme­ret után vágyott, sokat utazott, aki a határvo­nalakat látta, soha nem habozott, aki eredeti volt mindenütt és mindenben, független min­dentől és mindenkivel szemben; aki vagyont szerzett szorgalmával, függetlenséget életjára­dékkal, akinél az ismerettudás kezdetleges, mégis kiapadhatatlan munkakört keres; aki­nél a látó-halló érzés kifejlődött, akinél a szív és a lélek kimívelődött, aki a szeszesitaloknak nem barátja, a dohányzásnak nem híve ^ füs­tös, bűzös helyiségeknek nem vendége; aki az első szerelmét Plátóilag nézte — közelebbről a csalódás kísérte, aki szerelmes volt a hazájá­ba, s szeretettel gondolt a nagyvilágra, aki le tudott mondani mindenről - gazdagságot, ha­talmat nem irigyelt senkitől, aki a világhírű szellemeket vetélytársnak nézte, az átlagos munkát életcélnak nem tekintette - aki foly­ton küzdött önmagával, s küzdelmét nem tu­datta a világgal, aki a szépben gyönyörködött, s a naplementében ábrándozott; akit a küzde­lem közepette az ihlettség meglepte, aki az ihlettség örömére új világ jöttét érezte, aki lát­hatatlan ihlettől minden ismeretnek az ismere­tét — minden tudásnak a tudását sejtette, aki a láthatatlan hangot felfogta és megértette, aki a láthatatlan jövendölését titokban tartot­ta, aki a titkot mérlegelte és komolynak vette, akinek a reményét a nagy idő meg nem gyen­gítette, akinek bölcseletét a titokzat meg nem rendítette, akinek a misztikum az idegeit meg nem emésztette, akit az éjjeli álmok ki nem merítettek .. Csontváry Kosztka Tivadar (1853—1919) festőművész „A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni” című tanulmányából 1. A Csontváiy című filmet Latinovits Zoltán emléké­nek szentelték az alkotók. A két szálon futó cse­lekmény bemutatja a színész vívódó-marcangoló készülődését a zseniális festő szerepére. Képün­kön: A festő szerepére készülődő szinész (Izhak Finci) egy görög templom romjainál 2. Huszárik Zoltán szimbólumai Csontváry Kosztka Tivadar müveinek sorsáról 3. Az alkotók víziója Csontváry természetimádatáról 4. Csontváry festménye eredeti környezetben, Huszá­rik Zoltán rendezővel 5. A film stábja a Taorminai Színház romjainál, azon a helyen, ahol Csontváry állhatott híres képe fes­tésekor 6. A jajcei vízesésnél FOTÓ: MARKOVICS FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom