Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-29 / 24. szám
Hungarika-kutatás TÖREDÉKEK Miután Bakócz Tamást nem választották meg pápának, győztes riválisa, Giovanni Medici — immár X. Leó — fájdalomdíjul megbízta, hogy keresztes háborút hirdessen a török ellen, és felhatalmazta, hogy teljes bűnbocsánatot adjon mindazoknak, akik részt vesznek a szent háborúban. Mint tudjuk, ez vezetett az 1514-es parasztfelkeléshez: a felhívásra öszszesereglett tömeg ellátását nem tudták megszervezni, így Bakócz kénytelen volt leállítani a keresztes hadjáratot. Csakhogy, amikor a toborzást betiltotta, már késő volt: a nép a török helyett urai ellen fordult, s néhány hét alatt lángokba borult az egész ország. A „kereszthirdetésnek” mindeddig egyetlen írásos vagy nyomtatott dokumentuma sem volt ismeretes. Ám a világ könyvtáraiban búvárkodó magyar kutatók közül dr. Borsa Gedeon nemrég felfedezte a hiányzó nyomot: a müncheni Bayerische Staatsbibliothek egyik középkori, latin nyelvű kódexén a kötéstáblát borító bőr végeit a belső oldalon nyomtatott, kitöltetlen űrlappal ragasztották le. Bakócz Tamás teljes búcsú elnyerését ígérő levele volt ez. Három üresen hagyott rovat látható rajta: a katona neve, a hadba vonuló költségeit vállaló neve, valamint a keltezés számára. Az űrlap végén ott áll a teljes búcsút jelentő gyónás után a pap által mondandó feloldozási szöveg is. Borsa Gedeon az űrlap betűinek azonosításával kinyomozta, hogy a „búcsúlevél” a bécsi Singriener és Vietor műhelyben készült, 1514. március—május hónapjaiban. A hamarosan értéktelen papírrá vált búcsúlevél makulatúraként maradhatott raktáron, s később a könyvkötők használták fel. Ennek a jelentős dokumentumnak a felfedezése része egy hosszú távú, tervszerű, országokat átfogó tudományos programnak: a hungarika-dokumentumok felkutatásának és feldolgozásának. (Fogalmát a Minisztertanács 17/1976. (VI. 7.) sz. rendelete így határozza meg: „Magyar vonatkozású könyvtári anyag [hungarikum] a Magyarországon keletkezett valamennyi, továbbá a magyar vonatkozású, külföldön keletkezett könyvtári anyag.” A Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának 1976. évi 15. sz. törvényerejű rendelete pedig kimondja: „A nemzeti könyvtár a teljesség igényével gyűjti, nyilvántartja, feldol' gozza és rendelkezésre bocsátja a magyar vonatkozású könyvtári anyagot [hungarikum].”) Az Országos Széchényi Könyvtárnak ezt a munkáját a Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium patronálja, a három szerv tevékenységét pedig egy koordinációs munkabizottság hangolja össze. A könyvtár 1976-ban kerettervet dolgozott ki a dokumentumok kutatására, majd a hazai és a külföldi könyvtárakban található hungarikák bibliográfiai regisztrálására. A Széchényi Könyvtár rendszeresen kap jegyzéket és ajánlatokat a nagy külföldi antikváriumoktól ; ezen az úton a hungarikagyűjtemény értékes darabokkal, egyebek között XVI—XVII. századi röpiratokkal gyarapodott. Külföldi aukción vásárolt meg a könyvtár egy XIV. századi, Magyarországról származó kódexet. Olykor a véletlen karolja fel a kutatókat. Egy nemrég vásárolt ősnyomtatvány restaurálásakor a kötéstáblából előkerült egy Zsigmond-korabeli kottákkal beírt töredék. A több lap terjedelmű, valószínűleg a felvidékről származó kotta bizonyítéka a korabeli több szólamú énekkultúrának. De zenei jelentőségén túl, mint nyelvemlék is páratlan értékű, mivel egy négysoros magyar verset tartalmaz, amely az ómagyar Mária-siralom után korban a második legrégibb lírai emlékünk. Nemcsak a háborúk pusztították el a Magyarországon volt kódexeket (40 000—50 000-ből a török idők után mindössze 170 maradt meg, s ma a XVIII. század óta vásárolt darabokkal együtt körülbelül 1200 van hazánkban), hanem az a sajnálatos körülmény is, hogy a XVII. század elején teljesen értéktelennek tartották őket, s felhasználták, mint a legolcsóbb kötészeti anyagot. Rendszeres kutatásuk 1974-ben indult meg neves írástörténészünk, dr. Mezey László professzor vezetésével. A kutatók könyvtáblákból, iratborítókból, könyvkötések tömítőanyagából „bányásznak ki” pergamenlapokat. Eddig több mint- 50 kódextöredéket találtak a XI—XII. századból. Egy teológiai kézikönyv, amelyet hárman írtak le különböző minőségű pergamenekre, hét könyv borítójából került elő. Esztergomból jutott Nagyszombatra, és onnan az Egyetemi Könyvtárba. A Margitszigetről Nagyszombatra menekült domonkos apácák könyvecskéje, a Veszprémi kódex •is kalandos utat járt be, amíg 1280 körül Párizsban lemásolták és aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című műve III. részének maradványaiba kötötték. Előkerült egy alkimista mű részlete is — a legrégibb magyarországi kémiakönyv. (Mezey László, az akadémiai könyvtörténeti és bibliográfiai munkabizottság vezetője és munkatársai eddig az Egyetemi Könyvtár, valamint a Központi Szeminárium és Esztergom egyházi gyűjteményeit vizsgálták át, s további értékes leletekre számítanak a győri, az egri, a kalocsai, a debreceni, a szombathelyi és a pécsi egyházi könyvtárakban. A töredékek publikálása rövidesen megkezdődik. Fragmenta Codicum címmel. Nem kevésbé értékesek a régi magyar nyelvű nyomtatványok. Ezekből általában csak töredékek maradtak fenn az országban, mert elhasználták, a szó szoros értelmében ronggyá olvasták őket. Így a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak az egykori naptárak, iskolakönyvek, napilapok, énekes- és imádságoskönyvek. Csak a magyar nyelvterületen kívül találhatók ép példányok, vagyis ott, ahol nem olvasták őket. A régi Horvátországhoz tartozó Bácsban, a ferencesek könyvtárában például több mint 30 olyan nyomtatványt — köztük imakönyveket, búcsújáró könyveket — találtak, amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak. A bécsi ferenceseket nem érintette II. Józsefnek a szerzetesrendek feloszlatására kiadott parancsa, megmaradt tehát a könyvtár, s benne a sok régi magyar nyomtatvány. Az Akadémia könyvtárának tekintélyes töredékgvűjteményében is találtak ilyen ritka kincset: egy magyar nyelvű, nyomtatott naptár 11 lapját, amelyen márciustól októberig időjárási és csillagászati előrejelzések olvashatók. Kötéstáblából bonthatták ki valaha. Származási idejét és helyét Borsa Gedeon nyomozta ki az augusztusi feljegyzések alapján, amely így hangzik: ..Az embolismusnak teljes volta leszen aug. 15. napján, mely negyednek ideje, noha főképpen tiszta lészen, de amellett esős is leszen. És ebben, a hónap teljes voltában lészen a második ecclipsis, vagy a Holdnak elhomályosodása.” A könyvtáros a csillagászt hívta segítségül: Ponori Thewrewk Aurél megállapította, hogy az összes adat az 1570. esztendőre illik; ekkor volt február 20-án az első és augusztus 15-én a második holdfogyatkozás, amit a kalendárium említ. A betűk aprólékos, pontos összehasonlításával Borsa Gedeon megállapította, hogy a naptár Kolozsváron, Heltai Gáspár műhelyében készült. Vagyis kiderült, hogy a legrégibb magyar nyelvű kalendárium töredéke ez a néhány oldal. Határainktól távol is előkerülnek magyar vagy magyar vonatkozású régi írások. So ítész Zoltánná nemrég a stockholmi Kungelige Biblioteketben bukkant egy kötetre, amely időrendi sorban összekötve magyar röplapokat tartalmaz. Köztük a legértékesebb az 1659. évi „Friedens Puncta”, Várad és a Partium átadására Erdély és II. Rákóczi György által kötött egyezség egyetlen korabeli kiadása. További 13 olyan röplap van a kötetben, amely semmilyen bibliográfiában nem szerepelt eddig. Három röplap a 1600—1601- es erdélyi hadicselekményekről számol be, tájékoztat a török haderő és a magyar várak, városok helyzetéről, az országban állomásozó nyugati csapatok ellátásáról, hangulatáról. Négy újságlapon szemtanúk beszámolója olvasható Székesfehérvár 1601. évi visszafoglalásáról az 58 évig tartó török megszállás után, más röplapok, újságok tudósítanak a török elleni hadjárat eseményeiről, egészen Belgrád 1717-es felszabadításáig. A hungarika-kutatáshoz szervesen kapcsolódik az összegyűjtött anyag bibliográfiai feldolgozása. A Régi magyarországi nyomtatványok és a Magyar könyvészet kötetei, a Magyar nemzeti bibliográfia, a Külföldi magyar nyelvű kiadványok, a folyóiratok és időszaki kiadványok repertóriumának füzetei, a zeneművek, térképek, kisnyomtatványok bibliográfiái folyamatosan jelennek meg, s két-három évenként kiadják. A magyar bibliográfiák bibliográfiája köteteit is. Dr. Havasi Zoltán, a Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese, az MTA és az MM hungariika-bizottságának vezetője: „Ilyen tömegű anyagot már nem lehet kézi munkával feldolgozni. Világszerte kísérleteznek a számítógépes, automatizált bibliográfiára való áttéréssel, s a nemzetközi információcsere érdekében célszerű, ha mindenütt ugyanazokat a feldolgozási követelményeket és módszereket vezetik be. Ennek megfelelően alakítjuk ki mi is a számítógépes nyilvántartási rendszert. Az 1976-ban megjelent könyvek adatait már a gép memóriája őrzi, a kéthetenként megjelenő bibliográfiai füzeteket is gép állítja elő.” • v .:-v NEUKUM LEA 19
