Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-09-20 / 19. szám
Debrecen tanulni hív Gyakorta megfordulok Debrecenben — s bár tudom, rossz pesti reflex, amely hajlamos a fővárost az ország egyetlen központjának tekinteni — mindannyiszor rácsodálkozom a hajdúsági város pezsgő kulturális és szellemi életére, élénk idegenforgalmára. Holott mindez hagyományosan jellemzi Debrecent, a debreceni nyarat. Idén is ezrek iktatták programjukba a Bartók Nemzetközi Kórus Fesztivál, a nemzetközi lovasnapok rendezvényeit, s útközben egyre-másra találkoztunk a nemzetközi kempingtalálkozóra igyekvő francia, német, holland lakókocsis konvojokkal. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat is itt rendezi meg legnagyobb múltú nyári egyetemét a magyar nyelv és magyarságismeret témakörében a külföldi látogatóknak. Érkezésünkkor e tanfolyam középhaladók számára tartott magyaróráját hallgatták az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége pedagógus-továbbképző kurzusának résztvevői is. A magyarázat többnyire angol nyelvű- volt, s ezt az óralátogatást is azért iktatták be a továbbképző programjába, mert a külföldön magyart tanítók számára a magyarnak mint második nyelvnek az oktatása egyre fontosabb tantárggyá válik. Minden eddiginél többen, negyvenhetén vettek részt a külföldön magyar nyelvet oktatók tanfolyamán. Ismerősként — az idén hatodszor megrendezett továbbképző kurzus évről évre visszajáró hallgatóját — üdvözölhettük Assendelft Krisztics Ilonát Hollandiából, Bartba Editet és Herterich Katalint Svédországból, Seper Vilmost Burgenlandból, s másokat. Krisztics Ilona, aki három hollandiai városban száznegyven diákot Oktat magyarra, most két tanítványának jó szerepléséért is szurkolt, akik a TIT nyári egyetemén tökéletesítették magyar tudásukat. A résztvevők egyharmadánák azonban ez a hatodik alkalom jelentette az első találkozást az AKV debreceni tanfolyamával. Reinhardt-Ragályi Ilona Bonnból érkezett. — A bonni egyetemen tanítok magyarra heti hat órában 13 növendéket — tájékoztat. — Többnyire nyelvészeket, akik egy nem indoeurópai nyelvvel is meg akarnak ismerkedni. Ez ideig elsősorban a nyelvvel foglalkoztunk, ám jövőre szeretném beiktatni tanmenetünkbe a magyar kultúrtörténet oktatását, távolabbi célunk pedig az, hogy Bonnban is megalakuljon egy finn-ugor tanszék. Azért jöttem Debrecenbe, hogy megismerkedjem magyarországi szakemberekkel és a magyar szakirodalommal. Emellett igen hasznosnak tartom, hogy a tanfolyam idején országjárásokat, kulturális programokat is szerveznek, mert ezúton is gyarapíthatjuk ismereteinket a mai Magyarországról. Vaski Piroska, a kanadai Columbiában levő Kelownából, színes fényképeket mutat, amelyek az ottani magyar egyesület ifjú táncosainak szereplésein készültek. Mutatja a táncosok között két fiát is. Beszélgetésünkkor a legifjabb ott ült mellettünk, két idősebbik gyermeke a sárospataki nyári kollégium hallgatója volt. — 1971-ben alakult egyesületünk. A tele fonkönyvbőil néztük ki a környéken lakó magyarok nevét — meséli. — Felhívásunkra mintegy százötvenen jöttek össze. A gyerekéket jómagam és egy klubtársunk tanítjuk magyarra az Anyanyelvi Konferencia könyveinek segítségével. Elengedhetetlen, hogy a tanítás szórakoztató legyen és lekösse a gyerekeket: ehhez szeretnék Debrecenben minél több jó módszert ellesni. A pedagógus-továbbképzővel egyidőben új kezdeményezésnek is tanúi lehettünk. Az Anyanyelvi Konferencia tavaly augusztusi védnökségi ülésén jelentették be, hogy az idén induló tanfolyam egyesületi- és klubműsorok, társas összejövetelek szervezőinek nyújt majd segítséget. A hallgatók tevékeny részvételével lezajlott előadások igen érdekesek, sdkrétűék voltak. Csupán címszavakban a programból: kreatív játékok gyerekek számára, helyzetgyakorlatok, szituációs játékok felnőtt színjátszóknak, versmondás, verselemzés és versrendezés módszertana, zenés avagy prózai műsorszerkesztés, színdarabelemzés, -rendezés. A pedagógustovábbképző-tanfolyam szervezői azt tervezik, hogy jövőre két párhuzamos előadássorozatot indítanak, egyet a több éve visszajárok, s egyet az újabb hallgatók számára. FOTO: GABOR VIKTOR B. I. 12
