Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-09-20 / 19. szám

GONDOLATOK

A KÖNYVTÁROS TALÁLKOZÓN

„Nem vagyok magam, testvérim vannak"

Vörösmarty Mihály

Ha valaki végig akarja gondolni a világ különböző' tájairól érkezett magyar könyvtárosok budapesti konferenciájának helyét, szerepét, jelentőségét, a kiindulópont nyilvánvalóan az, hogy tapasztalatcsere volt a nyugaton élő szakemberek és hazai kollégáik számára. Ám ami nyilvánvaló, az nem feltétlenül a teljes igazság. A sajátos ugyanis az, hogy voltak olyan magyar könyvtárosok, akik ugyanazon nyugati város különböző intézményeiben végzik munkájukat, és a magyar fővárosban találkoztak először, szakmai tapasztalataikat most és itt cserélték ki. Nemcsak az kötötte össze a résztvevőket, hogy szakmájuk szerint könyvtárosok, hanem mindenekelőtt az, hogy magyar könyvtárosok. A találkozó néha tört magyarsággal, néha már idegenes hangsúllyal, néha a kifejezéseket már keresve, sőt gyakran angolra váltva, de magyar nyelven folyt. És az egyik fő téma: a különböző könyvtárakban levő magyar könyvek, folyóiratok, hungarikák sorsa és hatékonyabb hasznosítása lett. A „budapesti” jelző nem egyszerűen a helyszínt közölte, hanem a találkozó céljait jelképező-megha-2

tározó tartalmi vonás, amely azt fejezte ki, hogy a magyar kultúra érdekében, a magyarság hírét a világban öregbíteni törekvő szakemberek természetes vonzási központja a mai Magyarország.

„ Ment-e a könyvek által a világ elébb?

A szerénység mértéktartást igényel : manapság a különböző tudómányos szakágak világkonferenciáin sokezres tömegek vesznek részt. Ha tehát pusztán a számokat nézzük, harminc-egynéhány szakember — jöttek bár a földgolyó különböző országaiból — nem világértekezlet. De a lényeget tekintve Európa, Észak- és Latin- Amerika magyar könyvtárosainak találkozója jó alkalmat kínált és adott az összehasonlításra és a következtetésekre. Annak meggyőző megállapítására, vajon mi jelenleg a könyvtárak helye a világkultúra intézményrendszerében, milyen a hatékonyságuk, mennyire veszik igénybe az emberek a könyvtárak által szolgáltatott információkat? Világunk mai gondjait látva ugyan, Vörösmarty tépelődő kérdésére: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”, nehezen válaszolhatnánk, de az kétségtelen, hogy a könyvtárak haladtak a korral és a technikával, felnőttek megsokszorozódott

feladataikhoz. Felhasználva és kitágítva a régi kereteket, az egész földet átfogó információáradat nagy hatású tájékoztató központjaivá váltak a könyvtárak.

A szakszerűen tárolt ismeretanyag hatékony és gyors hasznosításának igénye szükségszerűen átalakította az intézményrendszert. Megsokszorozta számukat, tömegesen képezte ki és állította munkába a szakembereket és gépesítette a szolgáltatást. Átalakult a nyilvántartás, felhasználták a tudományos-technikai forradalom vívmányait: a fejlett ipari országokban a könyvtárak mindennapi életében a komputerek széles körű alkalmazása a jellemző. A konferencia vitáinak homlokterébe kerültek a gyors fejlődés ellentmondásai, és két következtetést szűrhetünk le. Azt, hogy a gyors előrehaladás megállíthatatlan, az okos és korszerű gépek útját nem lehet, nem szabad eltorlaszolni, de nincs szükség lelkendező technikai utópiákra: a gépcsodák is csak akkor végeznek hibátlan munkát, ha a billentyűket képzett szakemberek nyomják le.

A fejlődés egyébként egyenlőtlen; a legújabb komputer-modellekkel felszerelt könyvtárak szomszédságában — ugyanazon városban is — van olyan könyvtár, amely a hagyományos „kézi módszerekkel” dolgozik és nem is roszszul.

„ Ember vagyunk, a föld és az ég fia "

Az a tény, hogy a számítógépek által megvalósult, szinte fantasztikus lehetőségek érintik a különböző világtájak intézményeit és szakembereit, hogy a nyilvántartás rendszere közös alapokra épült keleten és nyugaton, megteremti a széles körű együttműködést. Az Emberiség — elvont általános alanyból — valóságos társadalmi ténnyé válik az évezred hátralevő évtizedeiben és az új ezredévben, s ez megnövelheti önbizalmunkat és felelősségünket. A könyvtárosőkét, akikre a közös kultúrkincset bíztuk, és az olvasókét, tanulókét, akik merítenek ebből a közös ismeretanyagból. A konferencián a békés egymás mellett élés elvi igényéből a gyakorlati következtetések is nyilvánvalóvá lettek: a kölcsönös tájékoztatás fontos tényezője a nemzetek együttműködésének s a könyvtárhálózat az egyik jelentős tájékoztatási érrendszer.

Manapság tárgyilagosabb, szárazabb az emberi érintkezés, az érzelmeket, legalábbis a kifejezett és nyilvános érzelmeket takaréklángon tartjuk. Mégis, láthatóan meghatódott minden résztvevő, amikor idősebbek és fiatalabbak, az első nemzedék és a már a befogadó országban születettek szak-