Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-08-23 / 17-18. szám

Radnóti sorait idéztein, és nem véletlenül. Hiszen „e tájék" szülötte Dallos Marinka, műveinek ihlete a magyar népművészetben fogant. Idealizmus, naivitás, tisztaság, értékmentés és értekfelmutatás ebben a fegyvergyártástól dübörgő, önpusztításra készülődő világban — vajon, nem figyelmeztet-e bennünket is, itt, e hazában élőket, hogy gondosabban ügyeljünk értékeinkre? Ebben a rafinált információözönben, a gondolatficamok útvesztőjében, vajon észrevesszük-e, megértjük-e még az egyszerűt, az igazat, az igazit? A nagy művészek alapkérdéseket fogalmaznak meg, emberiségléptékű kérdőjeleket rajzolnak. Dallos Marinka művészete ilyen: világokat kapcsol össze, együtt-gondolkodásra buzdít, mindenki számára érthető.

Dallos Marinka kiállítása Budapesten

E forrongó glóbuszon egyre gyakrabban, egyre intenzívebben igyekszik hidat verni a szakadékok fölé az egészséges élni akarás. Jeles alakjai vannak e világméretű akciónak, amely legkivált a művészeknek sikerül. Közéjük tartozik ez a magyar-olasz asszony is, akinek szándéka, sőt, akarata az egymás megismerése, különben miért ültetné olasz nyelvre Radnóti Miklós, Ady Endre, József Attila líráját, Déry Tibor, Balázs Béla, Lukács György szövegeit, ha nem az írók szándékával megegyezően, a világot akarná jobbítani, és a nyelv burkába zárt felhalmozott kincseket a szelek hátára ültetni.

Köszönettel tartozunk neki a világ összes nyelvén, mert azt akarja, hogy örök tisztaságban éljünk.

LINTNER SÁNDOR

A küszöbön

i

■1

i

i