Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-23 / 17-18. szám
Tavaly augusztusban egy tíztagú televíziós forgatócsoport gyalogszerrel járta végig az ország leghosszabb, összefüggő turistaútvonalát. Nem voltak fenegyerekek, különösebben edzettek sem: a gyaloglás első hetében hét-nyolc kilót fogyott mindegyikük. Hogy miért vállalták mégis a 25 kilós hátizsákokat, a három hónapig tartó „hátunkon a házunk”-at? Mert bakancsban, erdők mélyét járva, hegyi patakok partján elidőzve másképpen lát az ember, mint örökké sietve, kocsiból kiugorva. így észrevenni fű tövén a harmatot, a juharlevél rozsdafoltját, ablakból kihajló öregasszonyfejet.. . A cserkészmozgalom hajdani „Szent István út”-ja ma az „Országos Kék Túra” nevet viseli. Faderékra, kőre festett kék jelek vezetnek 1200 kilométer hosszan, 13 tájegységen át, érintve mindenütt a legmagasabb csúcsokat. Szurdokok között, erdei utakon, patakok fölött bürün át visz az út. Völgy ölébe búvó apró falvak, hegyi legelőkön birkanyáj, Mária-kép egy magányos tölgyön — ez mind Magyarország, a rejtett, a csak így felfedezhető. Nagy-Milic a Zemplén legtávolabbi s az ország legészakibb pontja. Innen indulunk perzselő melegben, s a Zemplén sárkánytaréjos hegyein, hatalmas erdőségeken át szlovákok lakta kisközségekbe jutunk. A „huták” — öszszefoglaló néven így emlegetik őket — lakói hajdan üvegfúvással foglalkoztak. Később vándordrótosként járták az országot. Ma is akad még, aki őrzi a régi szerszámokat. Füzér, Regéc, Boldogkő várának romjai mentén alhavasi legelők sorakoznak. A kárpáti flóra és fauna szinte érintetlen szépségben él itt. Komp visz át a Hernádon a Cserehát szelíd lankái közé. Jósvafőnél föld alá bújik a kék jel, s csak Aggteleknél bukkan ki újra. A közte levő hét kilométer: elvarázsolt csodavilág. Megfagyott vízesés, kővé vált óriások, cseppkőcsipkék a falakon ... Lassú buborékok hintáznak a keleméri Mohos-tó felszínére. Rozsdálló tőzegmoha, a láp furcsa illata — ember előtti csend, a régmúlt egy darabja. A Bán-patak völgyében csillogó Lázbérd víztározó már a Bükkhöz tartozik. A Bükk tömbje: akár egy hatalmas sajt. A fennsíkot szegélyező híres bükki „Kövek” gyomrában gazdag ősrégészeti anyagot is tartalmazó barlangok bújnak meg. Kopasz irtások tarkítják az erdőt, szél és eső formázta, szeszélyes karszttömbök, bővizű patakok, apró zuhogok követik egymást. És itt van Bánkút is, szalmaözvegy sífelvonóival. Nagymező sárga rétjén szürkéllő folt: a lipicai ménes. Zöld gyűrűben fehér kavics: innen fentről ennyi csak a bélapátfalvai román stílusú cisztercita templom. Föl-le, föl-le, bozóton, csemetekerten át, szarvasles jobbról, kilátó balról — és hol van még a csúcs? A Mátra-gerincen 1300 métert kell megtenni ahhoz, hogy végül, amikor a legkevésbé várod, egy fordulóban hirtelen kibukkanjon a cél: az 1015 méter magas Kékes, tetején a tv-toronnyal. A Cserehátban, Sámsonháza főutcáján néhány meszelt falú, faragott oromzatú palócház. Többnyire öregek lakják. Gömbölyű néni haluskát főz nekünk, szikárrá aszott ura maga faragta furulyát ajándékoz búcsúzóul. Meredek szirtfokról tekint le Hollókő vára. Odalent, a palóc népi rezervátummá formált faluban, vasárnap délelőtti „szagos misére” gyűlnek a bokrétás lányok. Sökszoknyák ringnak utcahosszat. A Börzsöny — hangulatilag — talán „legigazibb” hegységünk. Szálegyenes, ezüst törzsű bükkök lombsátrát tenyérnyi foltokban döfi át a fény. Méteres aranyfű haját szél cibálja. Csöpp virágok szirma nyit, nyugalom van és béke. A Csóványosról, ha körbefordulunk, idelátszik a Börzsönyt szegélyező falvak karéja: Tésa, Kemence, az egész Ipoly mente, a Hegyestetőről pedig a Duna-kanyar. Szép ívű kettős kanyar után délnek fordul a Duna. Festői hely, nem véletlenül szerették régi királyaink annyira. Visegrád római kori — gótikus — barokk — reneszánsz műemlékeit elhagyva felkapaszkodunk a nagyvillámi turistaházhoz. A Pilis tulajdonképpen kirándulóerdő. Azzá teszi Budapest közelsége, a gondosan ápolt sétautak, források. A Mogyoródombon fazsindelyes hagymakupolák gömbölyűdnek. Nagy, sárga virágok a lombok alatt: jurtasátrak. A Pilisi Parkerdőgazdaság szabadidő-központját fiatalok tervezték, ötletesen, könnyedén simulnak a tájba a játszótér bumfordi falovacskái, a kútgémre formádzó mászókák. A köztudatban „aranykalászos rónaságnak” rögzült Magyarország hegyei őrzik a múlt nyugalmas életritmusát. A falvakban modern ABC-áruházak nyílnak, de Káldon Schreiner úr, a pék még hagyományos módon készíti a kenyeret, és Nógrádon a nyugdíjas parasztbácsi kiáll tárogatózni az évezredes vár romfalára. Nem a „romlatlan természet” harmóniájának elvesztén kesergünk holmi hamis romantikával: mesék csörgedeznek itt tisztaszobák mélyén, a völgymélyi falvak meséi. A Gerecse — mesebeli kővilág. Évszázadok óta a kőre épült itt minden. A környékbeli falvak kőfejtők, kőfaragók ezreit nevelték ezen a vidéken, ahol a híres „tardosi vörös márványt” fejtik részben még hagyományos, kézi eszközökkel. Mintha csak egy pillanatra szaladtak volna el a közeli kocsmába a munkások, úgy hevernek egymásnak döntve a Pisznice több tonnás kőlapjai. Már a római korban is fejtettek itt követ, a bánya művelésével a század elején hagytak fel. Nyaktörő bukdácsolás után a hajdani rabszolgaszállásokhoz jutunk, fejünk fölött derékszögben futó vájatokkal szabdalt sziklafal. A hajdani bánya ma természetvédelmi terület, ritka madarak fészkelőhelye. A Vértesben elhagyott puszták kísérik utunkat. Többségüket egyesületek vették meg kulcsosháznak. Vitányvár, Gesztesvár, Csókakő, Csáki vár — középkori várak egész sora. Fehér kövek, gótikus ablakkeret, földbe simuló alapfalak. Bakony — betyárok tanyája, irdatlan rengetegek, beszakadó patakvölgyek világa. Azt tartják róla: „a fa hazája”. A Gaja-patak folyása mentén mély szurdokok fölött áthajtó, haldokló faóriások. A zirci cisztercita apátság épületében az ország egyik legnagyobb vidéki műemlék könyvtára. A barokk épületcsoport mögött pedig fallal kerített arborétum. A két évszázada tervszerűen telepített gyűjteményben a hajdani bakonyi ősrengeteg öreg fái emelkednek. A tési fennsíkon két árva szélmalom — mintha véletlenül felejtették volna itt őket. Bakonybélen körülüljük Válickó Józsi bácsi udvarát. Tűz lobban, vonókés siklik — „favellát” készít az öreg. A hajdani kézműves hagyományok, ..Halmok füvesednek vizek megerednek. ” a famegmunkálás ősi módszerei ma is élnek még a bakonyi falvakban. Vulkáni kúpok oldalába települt szőlők — hegyenként másmás zamatú bor. Szürettel várt a Balaton-felvidék. A Tóti hegy kúpját, a Gulács bivalyhomlokát, Csobánc csúcsán a várromot egymással összekeverni lehetetlen. A bazaltsipkás „tanúhegyek” leghíresebbike a Badacsony. Hatvanhetven méteres bazaltoszlopok sorfala, tövében hangyányi az ember. Kőomlás, kőfolyás a hegyoldalakon, „kenyérkövet” gyűjtöttünk — ez a vulkáni lávasalak. Ha vízre teszem, fennmarad! Szent György-hegyi hajnal... A vöröslő fényben felszállni készülnek a híres „bazaltorgonák”... Messzebb a Balaton: hidegkék acéltükör. Hűvös alkonyaiban gőzölög a hévízi tó. Európa legnagyobb meleg vizű tava; forrása 86 millió liter vizet ad naponta. Tavirózsák és fürdősapkás fejek a víz felszínén. A mozgásszervi betegségek gyógyításának egész rendszere épül a hévízi termálforrás vizére, és a tó iszapjára. Évente sok ezren keresnek itt gyógyulást. Kavicstakaró a dombok hátán, szabályos erdőkockák — ez a Kemeneshát. Tudatos erdőgazdálkodás folyik itt: minden kocka más-más korú, beérésük sorrendjében folyik a fakitermelés. Akár egy modem város derékszögben futó utcái. Hol van már a Bakony rengetege? Fogy a víz a Szajki halastóból, őszre készülődik a halgazdaság. Ezüstpikkely villan a hálóban, több tonna hal piacra kerül. Naplemente után fázósan gubbasztanak a Szajki üdülőtelep faházikói, lúdbőrzik a sok kis tó felszíne. Madár zörren a nádban, vadludak húznak ék alakban a víz felett. A sümegi vár „sasfészke” után valóságos hodály a Nádasdy vár. Az épület Sárvár szíve, kulturális központja. Sárga, barna, vörös erdőfoltok váltják egymást a Kőszegi-hegységben. Ráncmarta archoz hasonló palagyűrődések az országút mentén, s lepedőnyi „írottkő”-felületek. Avar és hullott szelídgesztenye keveredik a talpunk alatt. Kis ékszerdoboz: Kőszeg. Megtört vonalú, girbe-gurba utcácskák, színesre festett barokk házak, minden kapualj meglepetést (belső udvart, gótikus ülőpadot) rejt. A Szent Vid-hegyen őskori, teraszos kiképzésű pannon település feltárása és rekonstrukciója folyik. És végül a cáki gesztenyés ... Boronafalú, zsúptetős műemlék pincék sora. Bort és gesztenyét tároltak itt eleink. Napfelkelte előtt lila glória a töppedt házikók vállán. SOMBOR JUDIT 34
