Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-23 / 17-18. szám
„Nem lesz többé vízözön” Interjú Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével — Államtitkár úr, ön a közelmúltban az Amerikai Egyesült Államokban járt. Kinek a meghívására utazott ki és kikkel találkozott? — A Lelkii smeret Felhívása Alapítvány és más egyházi szervezetek, különböző felekezetű egyházi vezetők meghívására tettem látogatást az Amerikai Egyesült Államokban: voltam Washingtonban, New Yorkban, Atlantában, Princetonban és Indianapolisban. Találkoztam a Lelkiismeret Felhívása Alapítvány elnökével, Arthur Schneier rabbival, valamint J. McCorddal, a Princetoni egyetem dékánjával, G. Cheli érsekkel, a Vatikán állandó ENSZ-képviselőjével, Philip Klutznik kereskedelmi miniszterrel, a Zsidó Világkongresszus választott elnökével, R. Marshall New York-i lutheránus püspökkel, O. Romóval, a Baptista Belmissziós Tanács igazgatójával, R. I. Goldmannal, a JOINT alelnökével és több más vezető egyházi személyiséggel. Jelentősnek tartom, hogy ismét eszmecserét folytathattam az általam is igen tisztelt Billy Graham főtisztelendő úrral, akivel 1977-es magyarországi látogatása alkalmával ismerkedtem meg, s akivel már akkor beszéltünk egy újabb találkozás lehetőségéről. Szívélyes beszélgetés keretében történt meg újabb találkozásunk, amelyen többek között Haraszti Sándor professzor, baptista lelkész is jelen volt, akit jól ismernek a Magyar Hírek olvasói. Külön szeretném kiemelni, őeminenciája, Terence Cooke New York-i bíboros érseknél tett látogatásomat, amely igen megtisztelő volt számomra. Az egyházi vezetőkön kívül időrendi sorrendben találkoztam Roxanne Ridgeway aszszonnyal, a külügyminisztérium tanácsosával és Robert Barry csoportfőnökkel, Clement Zablockival, a képviselőház külügyi bizottsága elnökével — Vanik és Fenwick képviselők jelenlétében, valamint C. Pell szenátorral, a szenátus külügyi bizottságának megbízott elnökével. — Ez a megbeszéléssorozat bizonyára egy folyamat szerves részeként értékelhető, hiszen a magyar—amerikai kapcsolatok nem újkeletűek. — Én magam most jártam először az Amerikai Egyesült Államok földjén, de a több mint kétszáz évvel ezelőtt lezajlott szabadságküzdelméről, a függetlenség bátor kivívásáról, történelméről, politikai, gazdasági, kulturális életéről — honfitársaimhoz hasonlóan már sokat olvastam és 'hallottam. A magyarok és amerikaiak korábban sem voltak ismeretlen idegenek egymásnak. Kossuth nevét jól ismerik az óceánon túl, és a történelem során az amerikaiak oldalán igaz ügyük érdekében sokszor küzdöttek magyarok is. Az elmúlt másfél évszázadban az amerikai földrészen sok százezer honfitársunk talált új hazát! — néhányukkal személyesen is találkoztam —, s igyekezett derekasan, becsülettel megállni a helyét. Többen közülük különösen a tudományok, a kultúra, a művészetek különböző ágaiban, az egyházi élet területén megérdemelt hírnevet szereztek maguknak, valamint népeintknék. Mi büszkék vagyunk rájuk, számon tartjuk az emberiség hasznára kifejtett tevékenységűket, s természetesen magunkénak is valljuk munkásságuk gyümölcseit. Elismeréssel adózunk azoknak, akik segítették őket, s lehetőséget teremtettek tehetségük maradéktalan kibontakoztatására. Mindnyájan tudjuk, hogy sok magyar születésű vagy magyar származású amerikai állampolgár járult hozzá az Amerikai Egyesült Államok felvirágoztatásához, az egyetemes kultúra gazdagításához. Külön ki kell emelnem azonban azt, hogy a külföldön működő magyar egyházaknak, az egyházak, magyar származású híveinek felbecsülhetetlen értékű szerepe volt, van és lesz a magyarság megőrzésében, az óhazához való kötődésben, mivel féltő gonddal ápolják a magyar kultúra hagyományait, s nagy többségük elismeréssel figyeli hazánk történelmi sorsfordulója következtében kibontakozó minden irányú fejlődésünket, amelynek hétköznapjairól is reális képet kapnak gyakori hazalátogatásaik során. A külföldön működő magyar egyházak jelentős bázisai a magyar nyelv és kultúra fenntartásának. — Mi volt megbeszéléseik fő témája? — Az egyházi és állami tisztségviselőkkel folytatott megbeszéléseinken élénk érdeklődés nyilvánult meg a magyar társadalom politikai és elsősorban egyházpolitikai viszonyai iránt. Számtalan kérdés hangzott el a vallásszabadságról, az egyházak hitéleti lehetőségeiről, valamint a párt, a tömegszervezetek és az egyházak kapcsolatairól, a szövetségi politika elvéről és gyakorlatáról. A vezető egyházi személyekkel és testületekkel folytatott megbeszéléseimet a szívélyes légkör, a magyarországi egyházpolitikai helyzet jobb megismerésének a szándéka jellemezte. Többen kifejtették, hogy a magyar és amerikai egyházak kapcsolatait a jövőben is tovább kell fejleszteni. Igen kedvezően értékelték egyházpolitikai viszonyainkat és eddig elért eredményeinket. A találkozások jó lehetőséget nyújtottak arra, 'hogy kialakítsuk a közvetlen párbeszédet, s partnereink közelebb kerüljenek a szocialista magyar társadalom megértéséhez, jobban megértsék egyházpolitikai elveink és gyakorlatunk öszszefüggéseit. Indianapolisban, ahol Billy Graham mintegy 1200 főnyi meghívott hallgatóság előtt vendégszónokként mondott nagyon figyelemre méltó beszédet, alkalmat adtak arra, hogy köszöntsem a város politikai, üzleti, egyházi tisztségviselőit és a többi meghívottat, köztük magyarokat. Szóltam a magyar nép és a világ népeinek erős békeakaratáról. — Milyenek a magyar—amerikai egyházi kapcsolatok fejlesztésének az esélyei, távlatai? — Egyházi és állami partnereim a beszélgetésék során elismeréssel szóltak a magyar és amerikai egyházak között kialakult kapcsolatokról, s hasonlóképpen értékelték a hivatalos magyar—amerikai kétoldalú kapcsolatokat. Kifejezték azt a szándékukat, hogy a meglevő jó viszonyt a jövőben fejleszteni és erősíteni kívánják. A jövő év tavaszán egy amerikai felekezetközi egyházi 'küldöttség jön Magyarországra, viszonozva a haltairól jobbra: Haraszti Sándor, dr. Oscar I. Romo, Miklós Imre és a tolmács 8
