Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-09 / 16. szám
I — Ej. nem is úgy néz ki, mint egy szerelmes — mondá az aljegyző, Kolonkay István —, inkább úgy néz ki, mint egy gyilkos. Összerezzentem. Testemen végigszaladt ez a borzasztó szó. Oh, hátha igaz, hátha igaz! Kétségbeesve vetettem magam a kocsiba, de bármily sebesen mentünk is, úgy látszott, mintha cammognánk. Fák az utak mellett sötét árnyékot vetettek, megannyi koporsó. Egy denevér az arcomba csapódott. Huh, amint megfogtam, egyszerre reszketni kezdtem, és a fogam vacogott. Oh, istenem, bizonyosan meghalt a szegény V rana! Mert úgy volt, hogy a szolgabíróság csak huszonnégy órára csukhatott be valakit a saját börtöneibe. Ha több időre ítélte, át kellett adni a rabot a törvényszéknek, hogy ott nyilvántartsák, és élelmezzék. Nálunk nem volt rabtartási alap. Vrana már halott, semmi kétség, s nekem örökre végem van. Két óra lehetett éjfél után, midőn beértem a székvárosba, s megkopogtattam a kis megyeház kapuját. — Mi tetszik? — kérdé az őr. — Nyissa ki a kaput, be akarok menni az irodába. Az irodában volt a börtönkulcs. De mit ér, ha az irodakulcs meg valahol az András hajdúnál voit. Dobogó szívvel, kábultan futottam a város másik végére, ahol az András hajdú lakott: — András, keljen fel gyorsan, keljen fel. — Talán a tatár van a nyakunkon? — dörmögte és a másik oldalára fordult. — Keljen fel azonnal, nagy baj van. — Nono... — szólt félálmosan. — Emlékszik a tót csőszre, akit becsukattam tegnapelőtt? — Az úgy segéljen . . . Emlékszem bizony. — Tudja-e kiálték fel —, hogy az már meg is halhatott azóta? — Az ám, persze. Ámbátor csak soha nagyobb kára ne legyen a tekintetes vármegyének. — Szaporán, menjünk kiszabadítani, ha mondom. Egy, kettő. — Ilyenkor? — csudálkozék András. De azért fölkászmálódott, kedvetlenül magyarázva útközben: — Hiábavaló dolog ez, teensuram, mert ha megboldogult, hát akkor úgyis csak holnap temetjük el őkéimét, ha pedig él, hát akkor bizonyosan ő is alszik, s nem fogja szívesen venni... — Menjünk! Menjünk! GYCRY MIKLÓS RAJZA Az irodából előhozta a kulcsokat, s csendesen. szorult szívvel ballagtunk az udvar hátsó részébe, ahol a börtön volt. Halántékom forró volt, lábaim inogtak, azt hittem, rögtön összerogyok. Oh. ez a borzalmas három-négy pillanat fölért egyévi szenvedéssel. Megcsikordult a kulcs a rozsdás zárban, és fölnyílt az ajtó . . . — Menjen elől, András — suttogtam reszkető hangon —, fogja meg a kezemet, András ... félek ... — Hideg a keze, teensuram... — Szólítsa, András . . . szólítsa . . . András elkiáltotta magát: — Hej Miso, Vrana Miso! — Hopp! — kiáltá erre Vrana mellénk ugorva. Örömömben fölsikoltottam, s nekitámaszkodtam a külső falnak: — Tehát él még, Mihály? — Ajaj! — felelt ő. — Bizony azt hittük, hogy már meg is halt kend ... — No! — szólt csúfondárosan a szerinte gyermekes föltevésre. — Most már szabad kend, Vrana Mihály. Kihallgatom a pörre nézve, és azután hazamehet ... Nem szólt semmit, csak valamivel közelebb lépett hozzám. Azt hittem, torkon ragad, hogy bosszút álljon önkényeskedésemért, s bizony eltűrtem volna tőle. De ő nem tette, csak azért lépett hozzám, hogy lehajoljon nagy szuszogással, és a kezemet megcsókolja. — Köszönöm — mondá —, hogy hazaereszt a tekintetes úr. Nem vagyok én rossz ember, kérem alássan. Elrántottam a kezemet, s elvörösödtem. Föltette széles kalapját, és megrázta magán az ötcsatos szíjat. — Gondoltam én mindjárt, hogy kiszabadulok. Mert tudom én, hogy a nemes vármegye igazságos. Ez volt az én egyetlen rabom. Egész más volt ez, mint a mostani hitvány kor elfelejtett rabjai. Tudta ez, mi a becsület. Rá egy hétre újra benyitott a hivatalba. — Mi baj van, Vrana barátom? Fonott kézikosarat vett ki a halina alól. — Egy kis édes szőlőt hoztam hálából a tekintetes úrnak. ... Megkóstoltam, de nekem nem volt édes. KÖNYVESPOLC A magyar népművészet képeskönyve A Corvina Könyvkiadó angol nyelvű magyar tárgyú kiadványai között eddig a legnagyobb terjedelmű és legáltalánosabb érdekű ez az album alakú hatalmas kötet. A Hungarian Folk Art című kötet társkiadója az oxfordi University Press. Hofer Tamás a tárgyi, Fél Edit pedig a szellemi néprajz anyagát válogatta. A fordítás Kresz Mária és Bertha Gaster munkája. A bevezető tanulmány képet ad a népi világ tárgyairól, a népművészet szépségeszményéről, stíluskorszakairól, jellemző jegyeiről, és modern változásairól. A túlnyomórészt eddig ismeretlen képanyagot vagy két tucat magyar múzeum legjava anyagából válogatták össze, a külső felvételeket pedig a legnevesebb fényképészek készítették. A könyv bemutatja a magyar tájegységeket és népességüket, a templomokat, a temetőket, a falusi szobrászatot, a falvakat és épületeket, a háztartási eszközöket, a bútorokat, a pásztorfaragásokat, a fafaragványokat, a népviseleteket, hímzéseket, névtelen falusi mesterek remekeit, az oszlopos, tornácos házakat, templomokat, útszéli kereszteket, fejfákat, nádfonatú eszközöket, csontfaragványokat. ♦ Kállai Gyula: A Népfrontmozgalom M agy arországon A szerző gyakran képviseli Magyarországot, nemzetközi konferenciákon több mint négy évtizede vesz részt a magyar közéletben. A harmincas években tűnt föl népi írói mozgalomról szóló könyvével. Mint debreceni újságíró Tovább című lapjával radikalizálta a helyi értelmiségi fiatalságot. 1936 márciusában a Márciusi Front egyik fő szervezője, 1941-ben a szociáldemokrata Népszava karácsonyi számának szerkesztője, 1942 februárjában a Történelmi Emlékbizottság alapítója. A második világháború idején a háború befejezése, a fegyverszünet megkötése és a különbéke érdekében a 45 utáni koalíciós pártok vezetőinek társaságában a különbéke sürgetője. A náci megszállás alatt a demokratikus pártok egységének, a Magyar Frontnak egyik vezetője, a debreceni ideiglenes nemzetgyűlésben. 1944 végén a miniszterelnökségi államtitkár, majd külügyminiszter, és hároméves törvénytelen börtönbüntetése után művelődésügyi miniszter, 1954 szeptemberben az újjáalakított Népfront elnöke. A Népfrontmozgalom Magyarországon című, történelmi dokumentum értékű beszédeit, előadásait és cikkeit kapja kézbe a huszadik századi magyar történelem iránt érdeklődő külföldi olvasó. (Corvina Books The People’s Front Movement in Hungary) GÁL ISTVÁN 19
