Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-09 / 16. szám
„SUGÁRVESZÉLY!” „SUGÁRVESZÉLY!” „VIGYÁZAT, SUGÁRVESZÉLY!" Lépten-nyomon a figyelmeztető táblán akad meg az ember szeme. Ám ezen az ajtón nincs figyelmeztető tábla. — A központi vezérlőterem — mutat körül a műszerekkel teli helyiségben Vizdos Géza, a reaktor üzemvezető főmérnöke. — Az atomreaktor épp működik. Ez kiderül a műszerek állásából, az égő lámpácskákból. Teljesítménye négy és fél megawatt, folytonosan, ingadozás nélkül. — És ha netán változna a teljesítmény? —■ Tízszázaléknyi növekedés esetén fény- és hangjelzés figyelmeztet, húsz százaléknál működésbe lépnek az automatikus biztonsági berendezések, és leállítják a reaktort, így védik az itt dolgozókat. Az irányítópultnál Hanti Zoltán ügyeletes mérnök ül. A műszereken tartja a szemét, s néha odaodapillant az ipari tévé képernyőjére is. Elég egyhangú a „műsor”: örökösen a külső folyosó egyik zárt ajtaja látható... A reaktorterem bejárata. — Illetéktelen nem léphet be rajta. Ha akarna, se tudna, mert az ajtón se kilincs, se zár. Csak én tudom nyitni. Innen a vezérlőpultról, ezzel a gombbal. A tévékamera által örökösen fürkészett ajtó előtt halk berregés hallatszik: nyílik a zár. Odabent a terem közepén két emelet magas betonhenger, a tövében műszerek, amiket védőfalak választanak el egymástól. A betontömb mélyében a láthatatlan, megfoghatatlan, félelmetes nukleáris energia engedelmesen szolgálja a tudósokat. Az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó genfi ENSZ- konferencián, 1964-ben már beszámolhattak a reaktor sokoldalú alkalmazásáról — amit nemzetközi elismerés fogadott. — A mi tudományunk igazi jelentősége abban rejlik, hogy szerteágazóan behatolt más területekre — a kémiába, a kohászatba, a biológiába, az egészségügybe. Sőt, az iparban és a mezőgazdaságban új módszerek és eljárások bevezetésére adott lehetőséget. Az elmúlt húsz évben a reaktort a Központi Fizikai Kutató Intézet magfizikusain, szilárdtest-fizikusain, vegyészein és reaktorkutatóin kívül mintegy húsz intézet és vállalat vette igénybe. Az izotópalkalmazás révén pedig csaknem háromszáz hazai felhasználó, közülük kilencven egészségügyi intézet került kapcsolatba a reaktorral. — Ma már minden megyei kórházban és a klinikákon mindennapos dolog az izotópok felhasználása betegségmeghatározás, kezelés, gyógyítás céljából. Főként a Kobalt—60-at használják, de más olyan izotópokat is, melyeket ebben a reaktorban állítunk elő. — Valami szokatlan feladatra még nem kaptak megbízást? — Megesett már. Egy súlyos bűntény helyszínén csupán egyetlenegy hajszálat találtak. A haj izotóp-összetétele egyedi; olyan, akár az ujjlenyomat. Amikor elemezték és összehasonlították a helyszínen talált hajszálat a gyanúsítottéval, kiderült, hogy azonosak. A tettes joggal panaszkodhatott, hogy egy hajszálon múlt a lebukása ... A reaktor épületéből csak egyetlen „kapun” (de inkább illenék rá a „zsilip” kifejezés) lehet az udvarra kilépni. — Akit a Geiger-Müller kapu átenged, azt nem érte radioaktív szennyeződés. — Ezek szerint véletlenül sem kerülhet ártó anyag a külvilágba? — Nem! Az udvar közepén álló nyolcvan méter magas kéményen bocsátjuk ki a használt levegőt, és ettől számított nyolcszáz méteres körzetben megbízhatóan ellenőrizzük a tisztaságát. — Működésbe léptek már valaha ezek a műszerek? — Miattunk soha! Viszont érzékenyen reagálnak a világ legtávolabbi pontján végzett atomrobbantásra is. Az atomreaktor „hétköznapi” hasznáról faggatom Gyimesi Zoltánt, a KFKI Atomenergia Kutató Intézet tudományos igazgatóját. A reaktorban a maghasadás útján (ezt ma már minden kisdiák tudja) nukleáris energia szabadul fel, amit az erőművek villamos árammá alakítanak át. Nekünk azonban nem az energiára van szükségünk, hanem a közben felszabaduló neutronokra, amelyekkel mi kísérletezünk. Bizonyos — igen erősen igénybe vett gépészeti berendezések — erőművi turbinák — gyártása közben gyakran keletkezhetnek olyan rejtett hibák, amelyek csak besugárzással mutathatók ki. Az atom szóródásából — közvetve — megállapíthatjuk ezeket a „mikrohibákat” is, melyeket semmilyen más módszerrel nem mutathatnak ki. Egyébként ilyen eljárással ellenőrizhető a hegesztés tökéletessége is. — Konkrétan milyen vizsgálatokat kémek önöktől? — Az Egyesült Izzó félvezetők ellenőrzését kéri. A félvezetőknek szinte maradéktalanul tisztáknak kell lenniük. A csak nyomokban előforduló szennyeződést vegyi eljárással már képtelenség kimutatni. Viszont a már említett, úgynevezett aktivációs analitika segítségével akár a legparányibb idegen anyagot is megtaláljuk benne. — Terveink szerint 1983-ban két évre leállítjuk a reaktort, és teljesen felújítjuk. A jelenlegi öt megawatt helyett majd 20 megawatt teljesítménnyel lép ismét porondra, mégpedig megif jodva: számítógépes vezérléssel és még korszerűbb biztonságvédelemmel. WAN ATKA GABRIELLA FOTO: HORVATH DAVID 9
