Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-07-26 / 15. szám
ács-Kiskun hazánk legnagyobb megyéje. Északról délre a Csepelsziget déli csücskétől az országhatárig terjed, nyugati határa a Duna, s legkeletibb szegleténél már a Tisza kanyarog. Itt a legkiterjedtebb a tanyavilág. Innen kerül a legtöbb étel és ital asztalunkra. Az ország fűszerpaprika termésének 60 százalékát, a gyümölcstermés 17 százalékát, a zöldség 20 százalékát ez a megye adja, s itt tartják a legtöbb jószágot is. Bács- Kiskun azon három megyénk egyike, ahol a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelési értéke meghaladja az iparét. Bács-Kiskun tehát agrármegye. S az agrárjelleghez sokunkban még ma is a viszonylagos elmaradottság képzete kötődik. — Indokolja-e a mai Bács-Kiskun arculata a régi reflexeket? — kérdeztük dr. Gajdócsi Istvántól, a megyei tanács elnökétől. — Az a még ma is fel-felbukkanó szemlélet, miszerint a mezőgazdaság az iparhoz képest kevésbé igényli a modern infrastruktúrát, a jó utakat, a közműveket, a teljesebb komfortot, minden tekintetben túlhaladott. Zöldségért, gyümölcsért, gabonáért, húsért olajat, nélkülözhetetlen nyersanyagokat is kaphat az ország. A megyében ma már számos olyan mezőgazdasági üzem működik, mely modernségében, szervezettségében semmivel sem marad el a legkorszerűbb ipari színvonaltól. Például a vaskúti Bácska termelőszövetkezet, amelynek nyúlvágóhídja évi tízmillió dollárt jövedelmez, s földjeit nagy teljesítményű amerikai traktorokkal művelik. Kalocsán olyan fűszerpaprika fajtát nemesítettek ki, amelynek tőszáma eléri a búzáét, magról vetik, géppel szedik. A szőlősgazdaságokban terjedőben van a széles sortávú, magas kordonú. géppel szüretelhető telepítés. A Bajai Húsipari Kombinát évi 300 ezer sertést képes feldolgozni. A külföldi szakemberek hitetlenkedve hallgatják, amikor elmondjuk, hogy ez a 300 ezer hízó csupán 30 kilométeres körzetből érkezik a vágóhídra, a nagyüzemi sertéstelepekről és a háztáji gazdaságokból. — Ugyanakkor Bács-Kiskunban is elkezdődött az iparosítás, az ipartelepítés. — Meg kellett oldanunk a megyén belüli foglalkoztatást, mert a gépesített mezőgazdaság egyre kevesebb embernek tudott munkát adni. Elsősorban kis- és középüzemek épültek. Ma Bács-Kiskun az ország ipari termelésének valamivel több mint három százalékát adja, s ezen belül 40 százalék az élelmiszeriparé. Ez a megye mezőgazdasági jellegéből következik, hiszen az élelmiszeripar nyersanyaga itt, helyben megterem. Az iparfejlesztésnek — a foglalkoztatási gondok csökkenésén túl — az infrastruktúra gyorsabb fejlődését is köszönhetjük, a bővülő csatorna- és úthálózatot, a több lakást. — Változik tehát az életvitel, változnak az életkörülmények .. . — Megyénkben sok munkás tanyáról, faluról jár be az ipari üzemekbe, és a legtöbb a mezőgazdaságban, azaz a háztájiban is tevékenykedik. Az ipari kereset ma még nem éri el az országos átlagot. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a mi munkásságunk elsőgenerációs munkásság, képzettsége, jártassága nem éri el, mondjuk a budapesti munkásokét. A termelőszövetkezeti parasztság jövedelme az országos átlag felett, az állami gazdasági VÁLTOZNAK AZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK BÁCSKISKUN ÚTJAI Lapról lapra azon munkálkodunk, hogy hazánk életét minél teljesebben bemutassuk olvasóinknak. E cél jegyében fogant az ötlet, hogy időről időre egy-egy megyére összpontosítsuk figyelmünket. Első próbálkozásunk - az első „megyeszám" — Baranyába vezetett, ezúttal pedig Báes-Kiskun - ba látogattunk el. Teljességre, a bács-kiskuni élet minden figyelmet érdemlő mozzanatának, összes nevezetességének bemutatására természetesen ezúttal sem vállalkozhattunk. Abban azonban bízunk, hogy írásaink érzékeltetik: hogyan' tükrözik az ország gondjait-örömeit a megye hétköznapjait, s mi az, ami sajátos, ami hazánknak csak erre a tájékára jellemző. dolgozóké az országos szinten van. Bár hat városunkban új lakótelepek sora épült fel, ma is komoly gond a lakáshiány. A korábbi években a -tanyákról elsősorban a városokba és nem a községekbe költöztek be. Napjainkra ez a folyamat, ha nem is szűnt meg, de alábbhagyott. Ahogy a községekben is megjelenik az ipar, és javul a közlekedés, egyre több, a tanyai élettel felhagyó ember választja a községeket új lakóhelyéül. Ez a megye számára nem közömbös, mivel városban másfél millió forint, a községekben csupán kétszázezer egy család letelepítésének a költsége. Községeink szépek és komfortosak, a vezetékes ivóvíz 12 település kivételével mindegyikben megtalálható. Az itt lakók valóban magukénak érzik lakóhelyüket. Faluhelyen az utcát az út közepéig söprik, Kecskeméten bizony néhol a házak előtt is alig söpörnek ... — Hogyan látja a tanyavilág jelenét és jövőjét a megye vezetése? — Tíz évvel ezelőtt még 130 ezren, ma mintegy százezren élnek tanyán. Előrejelzéseink szerint számuk az ezredfordulóig 40—50 ezerre csökken. A tendencia tehát egyértelmű, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a tanyák létével hosszú távon számolnunk kell. Az úthoz, villamoshálózathoz közel eső tanyák életképesek. Ilyen komfortos, szép tanyákat, tanyasi gazdaságokat láthatunk például Kecskemétről Baja felé menet. A homokhátsági szórványtanyákról, ahol a mai igényeknek megfelelő élet kialakítása a legnehezebb, legköltségesebb, elköltöznek az emberek» Persze, ez nem egyik napról a másikra következik be. Gondoskodnunk kell az ottmaradó, zömmel idős emberekről, akiknek nincs erejük, lehetőségük a változtatásra. Gondozóhálózatot szerveztünk, s több helyütt öregek napközi otthonává alakították át az elhagyott tanyai iskolákat. Tiszakécskére a környékbeli tanyákról busz szállítja be a betegeket a rendelőbe, s a kereskedelmi ellátást is autóbuszokkal, „guruló boltokkal” javítjuk. Meg kellett oldanunk a tanyasi gyerekek általános iskolai oktatását is. Korábban ezer és ezer gyerek gyalogolt naponta több kilométert az egy-két tantermes tanyasi iskolákig, ahol a pedagógusok hősies erőfeszitései ellenére sem lehetett megteremteni a községihez, városihoz hasonló oktatási körülményeket. — Milyen célokat tart a legfontosabbnak az elkövetkező évtizedekre? — Ezek egyike az általános iskolai hálózat további fejlesztése. Előbbrelépésünkhöz több tanulni képes, fogékony fiatalra van szükségünk, s a színvonalas alapképzés ehhez nélkülözhetetlen. A megyénkben működő mezőgazdasági kutatóintézetektől azt várjuk, hogy kutatásaik jobban szolgálják a mezőgazdasági termelést, munkájuk eredménye gyorsabban jusson el a gazdaságokba. Mint tanácselnök és mint országgyűlési képviselő is szorgalmazom az élelmiszeripar gyors fejlesztését. Az alig iparosodott alsó Duna-szakaszra vízigényes iparágakat telepíthetnénk. A községekbe pedig újabb kisüzemeket a termelőszövetkezetek melléküzemágaként, mert traktoros nem lehet mindenki. Fejlesztenünk kell a közmű- és úthálózatot, korszerűsíteni akarjuk kórházainkat. Az ezredfordulóig ezekbe az irányokba vezetnek Bács-Kiskun útjai. B. I. A SZERZŐ FELVETELE 6
