Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-28 / 13. szám
n népligeti Planetárium mellett furcsa, félgömb alakú épület emelkedik ki a fák közül. Az amerikai művészetet bemutató kiállítás saját épületét hozta magával: rácsszerkezetre feszített vászonkupolát. A kertben Steinway-zongora áll — itt ad műsort a Billy Taylor dzsessztrió. A kiállításon belül különféle zenék olvadnak egymásba. A hangszobában a legújabb popzene hallható. A videoszobában hatféle programot — balettet, operát, színházat, country-zenét, komoly zenét, popzenét — láthathallhat az érdeklődő. A pavilon közepén pedig egy Moog-szintetizátor és -orgonarendszer hallható használat közben. Amerika népművészete vesz körül bennünket. Szándékosan használtuk a „népművészet” kifejezést. A kiállított műtárgyak nagy többsége nem szokványos művészeti alkotás. Papírsárkányok, „felcsicsázott” autók, lakásbelsők, falfirkálások, vidéki templomi feliratok váltják egymást reklámokkal, házak makettjeivel, popzenei kosztümökkel. Az emeleti részen a festészet mutatkozik be: a hetvenes évek fotórealizmusától a concept-art törekvések kezdetéig. Egymás mellett-fölött-alatt állnak hivatásos művészek, kísérletező fiatalok és otthonukat-kömyezetüket szépíteni akaró háziasszonyok alkotásai, ötletei. A hetvenes évek amerikai festészete szinte teljesen elüt a korábbi évtizedek absztrakt expresszionizmusától és a pop-art tárgyiasságától. Már nincsenek „iskolák”, fő vonalak — az egyéni élményvilág, a személyes kifejezésmód előtérbe hozta az individuális alkotókészséget. A népművészeti hagyományok a technicizált világ légkörével keveredve mintha az amerikai átlagember világát idéznék: az önikifejező alapállás a néző személyes azonosulását igényli. A kiállítás tanúsága szerint a hetvenes évek amerikai művészetében a technikai eszközök megszelídítésén és az addig „művészetmentes” területek megszépítésén dolgoznak a legtöbben. A sok neves művész — és a még több névtelen amatőr és félamatőr — részvétele világosan jelzi a bemutatkozás célját: a heterogén, sokféle kulturális ízlésű és fokozatú amerikai nép spontán alkotókészségének bemutatását a magyar közönség előtt. A testközelbe került vizuális kultúra nyilvánvalóan sikert arat a magyar érdeklődők körében. Nemcsak a vernisszázsok és balett-termek világa mutatkozik be, hanem az utca, a konyha, a garázs művészete is. így teszi egyenesebbé, rövidebbé ez a tárlat a két nép megismerkedésének útját. Bizunk benne, hogy valóra válik Carter elnök üzenete: „ ... őszintén remélem, hogy az ’America now’ és más hasonló kiállítások közrejátszanak majd a népeink közötti kapcsolatok gazdagításában és elmélyítésében.” S. P. J. 1. A látogatók a Moog gyár szintetizátoraival ismerkednek 2. A kiállítás alkalmi épülete 3. A tehnicizált világot idézi ez a kerékpár-fantázia 4. Earl Staley: Sellő 5. Kathleen Thomas művészettörténész mutatja be a látogatóknak Robert Cordy „Arcképmás II." és Roger Brown „Erdőtűz" cimü képeit 6. Indián motívumokból alkotott szobadíszek FOTO: NOVOTTA FERENC
