Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-28 / 13. szám

MÁJUSI ÜDVÖZLET AUSZTRÁLIÁBÓL Hogyan őrizhetjük meg magyar­ságtudatunkat külföldön? — tet­tük fel a kérdést a Magyar Hí­rek 1980. 5-ös számában külföl­dön élő magyar értelmiségieknek. Ehhez kapcsolódik gondolataival Sebestyén L. Franciaországban élő levelezőnk. Leveléből idézzük: — Székely és csángó szülőktől, Budapesten születtem 1929-ben, ott végeztem elemi, polgári és ke­reskedelmi iskolát. Tehát az alap­kultúrám magyar. A sors 1946- ban a világ országútjára sodort, és 1950-ben egy francia kislány lett a mentőövem. Az első, különösen nehéz évek után a családalapítás megnyugtat­ta az élet viharát és mint állami tisztviselő, összeköttetésbe kerül­tem sokféle faj, vallás és kultúra képviselőivel. Mindenekelőtt azt hiszem, jó lenne tisztázni, hogy én magam ki vagyok? Magyar? Székely? Vagy francia? A szívem, a vérem, azt tudom, hova húz. A gyökér, az ősi odatartozás örök időkre és min­den ellenére, — úgy mondom, minden ellenére — meghatározza lemoshatatlanul a származást. Mi lett belőlünk? Általánosan tudott dolog és a mindennapi élet bizonyítja, hogy egy szoros életet élő családban az édesanya, a fele­ség adja meg az életirányt. Ezt teszi hangsúlyosabbá a környezet, a befogadó nemzet hatása. Évek évek után múlnak a szülőfölddel való összeköttetés nélkül. Üj fel­fogások, tapasztalatok és a más­fajta életmód felhígítja a fiatal­kori meggyőződéseket... Anélkül, hogy eszünkbe jutna visszautasítani ami a befogadó nemzet kultúrájából jön, sőt mindazokból a kultúrákból — le­gyen az afrikai vagy kelet-ázsiai — amelyekkel összeköttetésbe lé­pünk, a magyar alapkultúra nél­külözhetetlen, mint a fundamen­tum egy háznak. Erre építhető egy életen keresztül a kultúra. Ezek fájdalmas kérdések, amelye­ket mindnyájan csak saját prob­lémánk megoldása után tudunk megfejteni. A nagy kérdés, amire csak sokoldalú feleletet lehet ad­ni, az, hogy miképpen lehet átad­ni a kint született fiataloknak ezt az örökséget? Általában, ahol csak az apa ma­gyar származású, ott a nyelvtudás előbb-utóbb eltűnik. Mi erre az orvosság? Nehéz kérdés, sok min­dentől függ. Ha gyógyítani nem is lehet, biztos sikerrel kezelni csak az „őshaza” tudja. A magyar mű­vészek, tudósok, írók külföldi sze­replése és az őket kísérő megfe­lelő hírverés — adja meg majd a kedvet e fiataloknak, hogy jobban megismerkedjenek az ággal, ahon­nan a mag leesett. Az emberiség jelentős része ko­runkban szinte kötelességszerűen csaknem gépiesen postázza üdvöz­lő kártyáit név- és születésnapok, karácsony, újév, húsvét alkalmá­ból. A lényeg az, hogy gondolunk egymásra, jót kívánunk egymás­nak, jó egészséget, békés ünnepe­ket. A humanitás, szeretet és béke üzenetei milliószámra kelnek útra országhatárokon, óceánokon, föld­részeken keresztül behálózva a vi­lágot. Ez a „Forgalom” individuá­lis, egyéni kapcsolatokon alapszik, még akkor is, ha a gyerekek ír­hatnak a Télapónak, itteni nevén Santa Clausnak is. Huszonhárom év után hosszabb időt töltöttem Magyarországon. Szerencsém volt. Hosszan tartó me­lengető, napsugaras „vénasszonyok nyara” jellemezte a lassú herva­­dás évszakát, amikor az erdők lombjai a színárnyalatok százai­nak pompájában tündököltek. Ezt a rendkívüli szép őszt, rendkívüli tél követte, az újságok szerint száz éve nem volt ilyen hosszan tartó hideg. A sziporkázó hótaka­ró, a fák zúzmarái, az ablakok jégvirágai csodás, festői szépség­gel vették körül az embert. Most innen a ködös Albionból vissza­nézve érzem még jobban a kü­lönbséget. Ott már a tavasz bon­togatja rügyeit, március idusa ösz­­szefonódik Petőfiék Március ti­zenötödikéjével, s innen csak pár lépés április 4-e ünnepe, 1945. azon napja, amikor hazánk meg­szabadult attól a náci fasiszta megszállástól, amely nemzeti lété­nek teljes eltiprására tört, a hu­manitás, de a keresztényi tanok sárba tiprásával, s ezeréves nyel­vünk, kultúránk, népművészetünk elnyelésével német gau-vá sül­lyesztette volna. Hazánk ma idealista ábrándok nélkül reális utakon, megfontolt gondossággal épít egy új, igazsá­gosabb társadalmat, igazságosab­ban, mint bármelyik elődje is volt. Ugyanakkor a művészet, a kultúra soha nem játék, szintén szolgálja és neveli egyben a kö­zösséget : közösségi érzésre! A Magyar Televízióban például Ve­ress Péter külkereskedelmi mi­niszter úgy beszél, mintha otthon, családi körben lenne: a legkomp­likáltabb világgazdasági problé­mákról — családi a légkör az egész országban! A vezetők őszin­ték, sokkal őszintébbek, mint sok­sok más országban a világon. Ügy hiszem, a látottak után, hogy népünk érettsége ma bizto­síték arra, hogy megőrizze elért vívmányait, hogy a humanizmus jegyében a „DÉTENTE”, a Béke oldalán van. Nagybaczoni Nagy Miklós (Ausztrália) HÁZASSÁG MAGYAR MÓDRA Történetünknek három fősze­replője van: ifj. Hunyadi István Franciaországból, Haris Erzsébet Ausztriából és az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége. Ez per­sze így furcsán hangzik, de így igaz! Az Anyanyelvi Konferencia Véd­nöksége elmúlt nyári kibővített ülése alkalmából rendezték meg a külföldi magyar népitánc-együtte­­sek bemutatóját. Itt találkozott először ifj. Hunyadi István, aki a párizsi Kölcsönösen Segélyző Ma­gyar Egylet tánccsoportjával ér­kezett Budapestre és Haris Erzsi­ké, aki a burgenlandiak „színei­ben” ropta a csárdást. Meglátni és megszeretni. . . ehhez, mint tudjuk, igen rövid idő is elegendő és a szándékuk végrehajtására sem vártak kerek egy esztendőt a fiatalok. Idén május 17-én Szom­bathelyen a népes famíliák füle hallatára kimondták a boldogító igent. Itt véget is érhetne az írás, ha nem érdemelne még néhány szót az esemény. A Strasbourgban élő Hunyadi István és családja ugyanis kiemelkedő szerepet visz az anyanyelvi mozgalomban, gyer­mekeik rendszeres látogatói a ha­zai nyelvi táboroknak. Ennek a családnevelési szemléletnek a ter­mészetes következménye, hogy a fiatalok egybekelésének színhelye csakis Magyarország lehetett. Házasságukhoz, családi életük­höz sok boldogságot kívánunk! FOTÓ: GÁBOR VIKTOR POVOLNI PÁL (1939. február 7-én született Vízvá­ron. Anyja neve: Szalkó Rozália) vasúti kazánko­vács 1976 augusz­tus hónapban kül­földre ment. Je­lenleg New York­ban él. Édesapja, 1979. május 22-e óta nem tud róla. FÜLÖP KAROLY (Pomázon szü­letett, kb. 50—55 éves lehet) 1956 körül vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba és CaLforniá­­ban telepedett le. Két lánya van, kb. 20—25 évesek. Egy Svédország­ban élő régi ismerőse, Elisabet Al­­toray szeretné megtalálni elveszített barátait. OBERLE (PIUSZ) FERENC (Sto­­szon született, anyja neve: Han­­schild Mária) jogász, aki 1921—22-es években vándorolt ki külföldre, ke­resi Debrecenből unokahúga, özv. Mayer Józsefné, Onczay Márta. CSÁKY JÓZSEF (született 1912. január 8. Mezőtúron. Anyja neve: Papp Mária) 1945-ben vándorolt külföldre és Venezuelában telepedett le. 1977-ben írt utoljára. Keresi test­vére, Csáky István Győrből. BERKY ISTVÁN (született Kis­­kunlacháza, 1S13. január 3. anyja neve: Bán Rozália) 1956-ban kül­földre ment. Utoljára 1958-ban adott hírt magáról Ausztráliából. Keresi fia Berky Károly Budapest­ről. DZURIK ZSUZSANNA (Olasz­­liszkán született 1927-ben, anyja ne­ve: Orosz Anna) férjével, Szőnyi Gyulával és két gyermekével 1956- ban külföldre ment és az USA-ban (Venice, Calif.) telepedett le. 1966 óta nem ad hírt magáról. Keresi testvére, Katalin Szentendréről. IFJ. FEJES JÁNOS (született 1924. január 13-án Szegeden. Anyja neve: Kopasz Erzsébet, foglalkozá­sa: szabó) 1944 óta nem ad hírt ma­gáról. Utoljára Beregszádon látták. Keresi unokahúga, Bíró Anna Má­ria Szegedről. BODNÁR ISTVÁN (1932. április 28-án született Mátészalkán. Anyja neve: Bodnár Mária) 1946 óta él külföldön. Ausztráliában (Sidney) telepedett le. Nős, két gyermeke van, István és Antal. Keresi Miskolcon élő édesanyja. CSER FERENC (született Felső­­marácott) — 1945-ben vándorolt ki az USA-:ba. Jelenleg — állítólag — Kanadában él. Keresi barátja, Büki József Pécsről, akivel kb. 25 éve szakadt meg a levelezésük. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, kö­zöljék velük kérésünket, hogy ve­gyék fel a kapcsolatot az őket ke­resőkkel. A Magyarok Világszövet­sége (Budapest, H—1905.) készséggel továbbítja leveleiket a kerestetők­­höz. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom