Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-28 / 13. szám
Van Pesten egy fás-virágos terület, amely erdőnek kicsiny, kertnek óriási, amelynek elég a nevét kiejteni, hogy az ember jókedvre derüljön: a Városliget. Valamikor, az évszázad elején, amikor érzékeny kedélyű bohémek népesítették be a pesti éjszakát, költők és rendőri riporterek írtak a Ligetről, lelkes dalszöveg hirdette, hogy „Ujjé a Ligetben nagyszerű .. és a rendőri tudósítások rideg fogalmazásával közölték, hogy valakit megkéseltek egy ligeti kocsmában. Molnár Ferenc világirodalmi rangra emelte a pesti Városligetet, a nagyszerű és nagyszívű csibész, Liliom szomorú-szép történetével, azután egyre épült, szépült, gazdagodott a Liget s lassan eltakarta a régi „Lizsét”, ezt a nagyvárosi mennyországot, ahová kiosont a szűk utcákba zárt pesti ember, hogy valódi természetet lásson, mert már halálosan unta a dézsába ültetett oleándert, ami a józsefvárosi udvaron képviselte a növényvilágot. A pesti emberek többnyire abban a tévhitben élnek, hogy a Városliget az Alföld és Duna-meder határát hajdan fél Magyarország hosszan kísérő galéria-erdő maradéka, amely itt, a rákosi homokon közel lopakodott a folyam medréhez s megmaradt erdőnek, akkor is, amikor a városépítő ember kőből-téglából rakott házai, utcái kezdték elhódítani a homoksivatagtól, a mocsártól a városnak kiszemelt területet. Ezt a tévedést számos tanulmány igyekezett eloszlatni, de a pesti ember természetrajzához tartozik, hogy szívesebben hisz a legendák kegyes ámításának, mint a tudósok tanulmányának. Miért is hinne Bonfini mesternek, aki arról ad hírt, hogy e helyütt Mátyás király vadaskertje terült el, de jeles hely volt még korábban úgy hétszáz esztendővel ezelőtt, amikor itt tartották az országgyűlést. Akkor azonban még homokpuszta volt mocsárfoltokkal, ritka füzesekkel. A fűzfa volt a táj jellegzetes növénye, kétszáz évvel ezelőtt és fűzfával telepítették be a Liget helyét, amikor Mária Terézia erdőtörvényt hozott a fásításról. A XVIII. század végén Boráros János városbíró javasolta, hogy mulatóhely emeltessék a városszélen. A javaslat szellemében Batthyány József hercegprímás csatornáztatja a területet, a mocsarakat kiszárítják, József nádor pedig a rövid életű, romlékony fűzfákat platánokkal váltja fel, amelyeket alcsuti birtokáról hozat. A Liget igazi felvirágzása a millenniumra esik, az ezredéves kiállításra tervezik, de csak ideiglenes kivitelben valósul meg a Liget legjellegzetesebb épülete, a Vajdahunyad vára, amely csak 1904-ben nyerte el végleges alakját. A következő években, már a XX. században a Liget felölti ma is látható arcát, intézményeit, kertészeti megoldásait, azt a harmóniát amely az ezredéves ünnepségek cifrálkodásában még nem tudott kialakulni. A Boráros János tervezte mulatóhely mindinkább a pesti oldal lakosságának gyöngyszemévé válik, a budaiak a hegyvidékre esküsznek, de egy majális színes kavargásáért óvatosan leereszkednek hegyeik közül, még Jókai is otthagyja egy-egy napra svábhegyi tuszkulánumát, hogy megmártózzék a pesti vidámság fürdőjében. Megépül a Széchenyi-fürdő, az Állatkert és a millenniumi „Ös-Budavára” mulatóhely utóda, a Vidám Park, a vurstli, amelynek színes-hamis szépséges hazugságokat dédelgető lenge falai között Molnár Ferenc, a riporter, megpillantotta Liliom alakját, s a külvárosi legenda meseszövetébe öltöztette. A Ligetben és vonzáskörében még sokáig működtek a bicskás kocsmák, a Trieszti nő, a Zöld vadász, a Buzelka, de a Liget szívében, a korcsolyázó és nyáron andalító evezőskalandokra csábító városligeti tó partján, félig az Allatkertbe beépülve olyan rangos vendéglők nyíltak, mint Weingruber, a Wampetics, ahol uzsonnaidőben katonazenekar muzsikált a haboskávé mellé, s amely napjainkig fennmaradt a Gundel dinasztia nevét megörökítve. A híres étterem hosszú évekig zárva volt, milliókat felemésztő restaurálása idén fejeződik be. Hosszú hírlapi polémiák után győzött a pesti emberek egészséges önzése, kitelepítették a Városligetből a Budapesti Nemzetközi Vásár idegen épülettömegét. Azóta megint a pestieké az egész Liget, öregek és gyerekek mulatóhelye. BARÖTI GÉZA FOTÓ: GÁBOR VIKTOR
