Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-17 / 10. szám
I Beszélgetés Ádám Ottóval, a Madách igazgatójával Szeretem a Madách Színházat. Ha jegyem van, napokkal az előadás előtt bennem van a várakozás kellemes izgalma. Szép estém lesz Előadás után sokáig tart a hatás. A színháznak ózondús légköre van, új gondolatokkal pezsdít fel. Évtizedek óta izgat a színház, mint művészi kifejezési forma. Ha el nem sodornak a zajló mindennapok, megnézem az új darabokat. Gyakran csalódom. A színház — egy sor helyen — amolyan „elvarázsolt kastély” lett, torz tükrökben láttatja a nézőkkel világunkat. Néha „mozgó hordón” kényszerítik átmenni a nagyérdemű közönséget, mintha a rendező egyetlen törekvése a sokkolás lenne. Szeretem a Madách Színházat. Jó színház. (A fiatal kritikusok egy része fanyalogva ír a Madáchról: „nem korszerű, nem akar sokkolni senkit” —, panaszkodnak.) A közönség pedig a lábával szavaz: a Madách előadásain nincs üres, eladatlan hely. Most itt ülök a Madách Színház igazgatói irodájában és Ádám Ottó Kossuth-díjas, kiváló művészt, a magyar színházművészet egyik legkitűnőbb képviselőjét, kiemelkedő rendezőjét, a színház igazgatóját faggatom színházi életünk időszerű kérdéseiről. * — Gyorsan változó világunkban, az idegen divathullámok egymásutánjában, amikor a régi értékek gyorsan avulnak, mi a korszerű, jó színház mércéje? — A társadalom forradalmi átalakulásának hosszú korszakában alapkérdés, mit tekintünk értéknek, mit kell átengedni az enyészetnek, mit kell gondosan megőrizni. A „konzervatív” jelző önmagában semmit sem jelent. Az a kérdés, mit őrizünk. Ha értéket, akkor az őrzők természetes kötelessége a szellemi kincs megóvása. A múlt remekművei — helyes értelmezés esetén — beleszólnak mai vitáinkba. A palackba zárt titok, ha a rendező értő kézzel nyúl a darabhoz, szellemi energiákat képes kölcsönözni a mának. Korszerű az, ami életünket jobbítja-javítja, az ember életkedvét növeli; ami zavaros korunkban a harmonikus emberi közösség fontosságára figyelmeztet; ami a vad indulatokat megfékezni, az elveszett-elkopott erkölcsi normákat pótolni segít. A művészt csak az emberközpontú hit éltetheti. Egyszerűen nincs joga az anarchia, az erkölcsi pusztulás szolgálatába szegődni; igazi művész nem lehet a halál, a Rossz szövetségese. — Milyen új vonások jellemzik ma a Világszínházat? Ezen belül, hol és hogyan helyezkedik el a mi, mai színházművészetünk? — A színház nemzetközivé lett: fesztiválok, vendégszereplések és utazó ügynökök döntenek egy-egy előadás értékéről. A nyelv mint közvetítő erő, nem működik, marad a látvány. A szcenikát jelenleg az irányítja, hogy eltérjen az előzőtől, a megszokottól, hogy mindenki számára első látásra felismerhető, áttekinthető és megítélhető legyen. Ezért a jelenlegi színházi átalakulás főszereplői világszerte a díszlettervezők. A jól szcenírozott színház egyben jól fényképezhető színház is, a szcenikai megoldásokról készült reprodukciók ilyen módon nemzetközi lapokban publikálhatók és biztosítják a rendező nemzetközi sikerét. Hogy egy-egy ilyen jól fényképezhető színház valójában milyen, van-e szerves élete, tartalma, ez közömbös. Űj épületformák, hangárok, körszínház, nézők a színpadon, szétszórt padok egy téren — a színjátszás hátterébe szorul. Az előadásoknak csak technikai kidolgozottsága van, ezért — a szcenikai ötlet megértése után — nincs rajtuk mit nézni, unalmasak. Ilyen módon az avantgarde-színház rendezői létrehozták a fából vaskarikát: az unalmas forradalmat. — Mindenfelé, nálunk is teret hódít az úgynevezett rendezői színház . . . — A műtől függetlenülő rendezői bravúr a huszadik század közepének „találmánya”. A muzsikusok ezt nem tehetik meg. Ez is divat, el fog múlni. Az igazi rendező nem Shakespeare helyett, hanem érte, nem Moliére helyett, hanem érte dolgozik. A következmény — ha a rendező saját személyiségét tolja előtérbe, ha lenézi a közönséget, az embereket —, hogy a nézők milliói ásítva zárják el tévékészüléküket a legkáprázatosabb csodarevünél és könnyezve néznek végig egy ötven évvel előbbi Chaplin-filmet. Ez a vigasz. Az ember. — Nálunk is vannak ezeknek a divatok-Jelenetek Csehov Három nővér cimü darabjából. Almási Éva, Sztankay István es Mensáros László b 1 ; B: V j I 1 ) - J ig- | Márkus László
