Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-05-03 / 9. szám

KRÚDY GYULA

Asszony a nagybőgőben

Azzal a Szlabóczkyval történt meg ez az eset, aki zenészember létére, a feleségét a nagybőgőbe zárva cipelte magával éjjeli muzsikálásaiban. Kis termetű aszszonyka volt, aki könnyen elhelyezkedett a nagybőgő hasában, amikor annak hátsó falát megnyitotta előtte Szlabóczky.

Így vándorolgattak együtt az éjszakában, betérvén mindazokra a helyekre, amelyek ajtaján gyaluforgácsot rázogatott a szél, valamint az ablaknak piros volt az arculata az óbortól.

A bőgőben kuporodva az aszszony vigyázott Szlabóczkyra, hogy az verekedésbe ne keveredjen, kikönyörögte kezéből a teli poharat, hazamenetelre noszogatta, amikor annak ideje elkövetkezett. Nem is volt baj ezzel a zenésszel, sohasem vitték be csendháborítás miatt a rendőrök, pénze is volt, mert az asszony a nagybőgőből kinyújtotta az ujját, amikor pénzt vett észre Szlabóczkynál.

Azt persze senki sem tudta, hogy az asszony a nagybőgőben rejtőzködik, mert Szlabóczkyt kigúnyolták volna zenésztársai, sőt némely elvetemedett korhelyek tán meg is ütögették volna a nagybőgő falát. Az asszony csendben ült rejtekhelyén még olyankor is, amidőn Szlabóczky a korhelyek révén mindenféle pecsenyékhez jutott, amelynek zsírja lecsurgott néha szája két szélén, hogy vadító éhséget érzett az is, aki csak nézte a zenész evését. És még akkor sem szólott az aszszony, amikor Szlabóczky olyant csattintott szájával, mint egy zsebkés, mielőtt az első poharat felemelte volna. Mikor szólalt meg Szlabóczkyné a nagybőgőben?

A zenészek valamely lagziba voltak meghíva, egy hegynek kanyarodó kunyhóba, ahol széles kedv kerekedett... Még az egyébként komoly és meggondolt Szlabóczky is olyanformán forgatta a nagybőgőt, mintha táncoltatta volna a benne rejtőzködő menyecskét. Az asszonynak eleinte tetszett ez az állapot, mert nem volt irigy természetű, örült, ha férjének jókedve volt. A táncosok a pádimentumot verték . . . Káposztaszagú tálakat hoztak forró párolgással az asztalra... A bor rezes hangon szólalt meg a férfiakból ... De az asszonyok is emelgették a fejüket... Legalábbis a tarkaszoknyás, akiből Szlabóczkyné a bőgő nyílásán csak annyit látott, hogy éberlaszting cipője felett kövér fehér harisnya feszül — kétszer annyi pamut kellett ennek a harisnyának a kötéséhez, mint más harisnyáéhoz. Azt mondja a tarkaszoknyás a zenésznek:

— Itt van egy láda, amelyben én majd elbúvok, amíg mindenki elmegy a lakodalomból. Akkor aztán majd kieresztesz a ládából és együtt kettecskén megesszük mind az ételmaradékot, valamint megisszuk a borokat, amelyeket amúgy is jó helyre dugtam.

Szlabóczky az elképedéstől nem tudott felelni, de annál inkább nyújtózkodott a felesége a nagybőgő belsejében.

— Hát te csak ülj le a ládára, hogy senki engem ne háborgasson, aztán majd nagyon jól fogunk mulatozni — mondta a tarkaszoknyás, és már hipp-hopp beugrott a ládába, anélkül, hogy valaki észrevette volna.

Szlabóczky a parancshoz híven elfoglalta helyét a láda tetején, és a nagybőgőt maga elé állította.

— Mit akarsz azzal az asszonynyal? — szólalt meg az izzadó üstökű zenész mellett a hangszere, anélkül, hogy hozzányúlt volna a húrokhoz. — Nem vagyok' én neked elég? Más asszonyok felé is forgatni kell a fejedet, a szemedet?

—■ Pszt! — felelt Szlabóczky, és a vonóval jól végighúzott a nagybőgőn, hogy a feleségét elhallgattassa. Szlabóczky ugyanis azt gondolta magában, hogy kár volna azért a sok finom ételért, ami a lakodalomból megmaradt. Különben is észrevette, hogy a tarkaszoknyás asszony egy egész sült kacsát dugott el hátul a kályha csövére, amelyet csak Szlabóczky látott. A kacsapecsenyét pedig világéletében nagyon szerette, mert minden embernek van valami gyengesége.

— Kelj fel arról a ládáról, mert feleséges embernek nem ott a helye — porolt tovább az asszony a nagybőgőből.

— Csend! — dörmögte Szlabóczky, és megint csak jó erősen végigvont a nagybőgőn, hogy elcsitítsa odabent az asszonyt. Mert azt is észrevette, hogy a ládába bújt asszony mindenféle nagy

üvegeket rakott a hideg ablakba, amely üvegek nem is voltak üresnek mondhatók. Szlabóczky az üvegek közül a hideg üvegeket szerette.

— Hát csak mérgesítsél — mondta az asszony a bőgőből ■—, te adod meg az árát!

A lagzinak ezenközben vége volt... A táncosok megkeresték a sarokba állított botjaikat, amelyekre eddig szükség nem volt, de most már kopogtatva vitték őket kezükben, mint akár az imént táncosnőiket. A táncosnők is útra keltek ama nagymamás kendőbe burkolódzva, amelyben öregnek látszik mindenki, mintha legalábbis a hajnali misére mendegélne. Nem, á kézilámpások, amelyek a lagzi után behintették csalóka fényükkel az utcát, nem árultak el mit sem az iménti vérhevítő táncokból. Ekkor szólalt meg a ládába bújt asszonyság, miután úgy vette észre, hogy mindenki elment a lakodalomból.

— Most már kiereszthetsz, zenész, kezdődik a mi mulatságunk. A kályhacsövön odasül a kacsapecsenye, a bor jeges lesz az ablakban ... Emeld fel gyorsan a láda fedelét.

— Nem bírom — felelte nagy erőlködéssel Szlabóczky. — Ha megszakadok, akkor sem bírom.

— Majd én nyomom — bévülről — ajánlotta az asszony, és valóban hallatszott is, amint a ládában forgolódik, ami nem lehetett a legkönnyebb művelet ily kövér asszonyság részéről. De akármint erőlködött az asszony: a láda tetejét ő sem bírta felemelni .. . Be volt csukva a ládába ... Valaki bezárta őt, holott a ládához senki sem közeledett.

Az asszony most már könyörgőre fogta a dolgot a ládából:

— Neked adom, zenész, a kacsapecsenyét, a kürtöskalácsot, csak eressz ki a ládából, mert már megfájdult minden tagom e szűk helyen.

— Én nem bírom a ládát felnyitni ! — mondta a zenész. — De a kacsapecsenyét és a bort mindenesetre magammal viszem.

így szólt a megátalkodott muzsikus, és úgy cselekedett, mint mondá. Utolsónak a nagybőgőt vette vállára, és ebben a percben ördögi kacagás hallatszott a házban, mintha minden edény összetört volna ... Az ördögi, pokoli kacagás még a falakat is megrázta, megrázta a ládát is .. . Aztán elmúlt.

A szomszédok másnap segítették ki az asszonyt a ládából, aki halála napjáig emlegette, hogy az ördög csalta a ládába, amelyet aztán rázárt, hogy kijönni addig ne tudjon, amíg tart a borból és a kacsapecsenyéből.

28