Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-04-19 / 8. szám
VOLT EGYSZER EGY SZÍNHÁZ Titánia, Zuboly és a többiek. A zenekari árokból csodálatos muzsika áramlott, kitöltötte az egész színházat: a zenekar élén századunk egyik legnagyobb karmestere, Otto Klemperer állt. Ebben a közegben találkozott a színházzal, itt mélyült el vonzalma a pálya iránt. Ezen a pályán persze nincs megállás, pihenésre és visszatekintő beszélgetésre is csak ritkán van alkalom. Gombos Kati és Sinkovits Imre otthonában, Dunára néző négyszobás lakásuk ablakaiból pompás kép tárul elénk: balra a Duna Intercontinental-szálló látható, kissé távolabb, a folyó túlsó partján a budai hegyek koszorúja. Jó itthon lenni, ha csak ritkán is, de elmerengeni, szerepeket tanulni. És emlékezni utazásokra, újonnan szövődött barátságokra. Különösen a hazától távolban élő magyarok között. „1969- ben kezdődött — meséli Sinkovits —, Stockholmban, Göteborgban és Malmőben jártam. Egyik hónom alatt a Két félidő a pokolban című Fábri-filmet vittem, a másikban az Egri csillagokat, amelyet Várkonyi Zoltán rendezett. A két film vetítése után egy-egy órás irodalmi műsort adtam. Stockholmból átrepültem Koppenhágába, ott is minden ebben a sorrendben történt: vetítések, majd műsor. Azóta szakadatlanul járom, sőt most már feleségemmel, Katival együtt járjuk a külföldi nagy- és kisvárosokat, mindenhová igyekszünk eljutni, ahol magyarok élnek. Bécsben, a Collegium Hungaricumban több alkalommal szerepeltünk, és jártunk Grazban, Frankfurtban, Münchenben, s hogy közelebbi állomáshelyeket is mondjak: Szabadkán, Üjvidéken, Eszéken, Pozsonyban. Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a közös nyelv a legnagyobb összetartó erő. Az anyanyelv a legjobb összekötő híd az óhazában és az attól távol élő magyarok között! Ilyenkor úgy érezzük, mint jeles elődeink is érezhették, amikor ekhós szekéren járták az országot, és a magyar nyelv ápolását tűzték ki célul maguk elé. Mi ugyan repülőgépen közlekedünk, telefonon távbeszélgetünk, rohanó, modern világban élünk, de mit sem változott feladatunk! És mi boldogok vagyunk, hogy ezt vállalhatjuk, vagy éppen, hogy ezt a munkát mireánk szabták.” BÄNOS TIBOR Hanem azért jöttem, Jössz-e hozzám vagy sem, Szegény ember lánya, Jössz-e hozzám vagy sem? Elmegyek én kendhez, Szegény kocsislegény, Illik kend énhozzám, Szegény kocsislegény. * Akkor a királyfi Mit gondolt magában, Trallala, trallala, Mit gondolt magában? Elindult megkérni Gazdag bíró lányát, Trallala, trallala, Gazdag bíró lányát. Rávette helyette A királyi pompát. Elindult megkérni Gazdag bíró lányát, Trallala, trallala, Gazdag bíró lányát. Adj’isten jó napot, Gazdag bíró lánya, Be szabad-e jönnöm, Gazdag bíró lánya? Hozta isten, hozta, Fényes királyúrfi, Trallala, trallala, Fényes királyúrfi! Üljön le hát nálunk Selyemkanapéra, Trallala, trallala, Selyemkanapéra. Egyszer egy királyfi Mit gondolt magában, Trallala, trallala, Mit gondolt magában? Adj’isten jó napot, Gazdag bíró lánya, Trallala, trallala, Gazdag bíró lánya! De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek, Trallala, trallala, Hogy én itt leüljek. Lehányta magáról Királyi ruháját, Trallala, trallala, Királyi ruháját. Fogadj isten kendnek, Szegény kocsislegény, Trallala, trallala, Szegény kocsislegény. Hanem azért jöttem, Jössz-e hozzám vagy sem? Gazdag bíró lánya, Jössz-e hozzám vagy sem? Rávette helyette A kocsis gúnyáját, Trallala, trallala, A kocsis gúnyáját. Üljön le minálunk, Nálunk a — lócára, Trallala, trallala, Nálunk a — lócára. Elmegyek én kendhez, Fényes királyúrfi, Illik kend énhozzám, Gazdag királyúrfi. Elindult megkérni Szegény ember lányát, Szegény kocsislegény Szegény ember lányát. Adj’isten jó napot, Szegény ember lánya, Be szabad-e jönnöm, Szegény ember lánya? Fogadj isten kendnek, Szegény kocsislegény, Hozta isten, hozta, Szegény kocsislegény! Üljön le minálunk, Nálunk kanapéra, Trallala, trallala, Nálunk kanapéra. Nem azért jöttem én, Hogy én itt leüljek, Trallala, trallala, Hogy én itt leüljek. De nem azért jöttem, Hogy én itt leüljek, Trallala, trallala, Hogy én itt leüljek. Hanem azért jöttem, Jössz-e hozzám vagy sem? Trallala, trallala, Jössz-e hozzám vagy sem? Gazdag leány vagyok, Gazdag legényt várok, Trallala, trallala, Gazdag legényt várok. Akkor a királyfi Mit gondolt magában, Trallala, trallala, Mit gondolt magában? Lehányta magáról A kocsisi gúnyát, Nem kellesz énnekem, Gazdag bíró lánya, Kell nekem, kell nekem Szegény ember lánya! NÉPKÖLTÉS KASS JANOS RAJZAI 26
