Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-04-19 / 8. szám
1. Wigner Jenő Aczél György miniszterelnökhelyettessel FOTO: TORMAI ANDOH — MTI 2. Péter Rózsa FOTO: MTI 3. Rényi Alfréd FOTO: JARAI RUDOLF — MTI 4. Fejér Lipót FOTO: MTI Beszélgetés ifj. Gazda István tudománytörténésszel Miért híres a magyar matematika? Száz éve született Riesz Frigyes és Fejér Lipót. Hetvenöt éve született Péter Rózsa. Tíz éve hunyt el Rényi Alfréd. — Megannyi név és csillag a matematika huszadik századi történetében. Világszerte mondják, kiválóak a magyar matematikusok. Vajon igaz-e a kiválóságuk? — Már maguknak az évfordulóknak a kiszámításából is jól látszik, hogy mennyire „matematikus” nemzet vagyunk, hiszen csak azokról emlékezünk meg, akiknek „kerek” évfordulója van. A századelő majd minden tudományában, a matematika mellett a fizikában is az elméleti irány dominált, amely jóval kevesebb anyagi befektetést igényelt — gondolva a műszerekre és kísérleti berendezésekre — mint az alkalmazott tudományok alapkutatásai. Ez persze nemcsak a hazai kutatásokra érvényes, hiszen ez a kor az elméleti tudományok egyik nagy reneszánsza. Ezekben az évtizedekben született például a nagy matematikai apparátust igénylő elméleti fizika is. Éppen Neumann János életműve bizonyítja, hogy a modern fizika milyen sok matematikai ismeretet igényelt. (Neumann erről írott könyve, „A kvantummechanika matematikai alapjai” világhírű lett.) Ezek a matematikai kutatások nem önmagukért valók voltak, mert olyan fontos tudományterületeken lehetett alkalmazni őket. mint — ahogyan Lánczos Kornél tette — az általános relativitáselméletben, Wigner Jenő a kvantummechanikában és Szilárd Leó a magfizikában. — Űjabb magyar nevek, újabb matematikus „csillagok”. De vajon mi segítette elő a századelőn említett elméleti reneszánszon túl, hogy ennyi nagy tehetség bontakozhatott ki Magyarországon épp a matematika területén? — Matematikaoktatásunk a múlt század vége — azaz König Gyula fellépte óta — igen magas színvonalú volt, a középiskolai tanárok nagy része kutatómatematikusként is működött. Az 1890-es években indultak meg a tanárok munkáját segítő szaklapok, így például az Arany Dániel alapította Középiskolai Matematikai Lapok és az Eötvös Loránd-féle Matematikai és Fizikai Lapok. (Mindkettő azóta is rendszeresen megjelenik.) Beke Manó közép- és felsőfokú tankönyvei máig is példát mutatnak. Az tehát, hogy ilyen sok kiváló matematikust adhattunk nemcsak hazánknak, hanem a nagyvilágnak is, az nem kis részben a középiskolai matematikatanáraknak, a szaklapok feladatmegoldó vei senyéinek és a matematikai versenyeknek köszönhető. — Kik nyerték a korai versenyeket? Milyen ismerős nevekkel találkozhatunk a nyertesek között? — A millennium évének versenyét a későbbi világhírű fizikus Zemplén Győző nyerte, a következő évben pedig az akkor mindössze tizenhét esztendős Fejér Lipót. Nem véletlen, hogy a nagy aerodinamikus Kármán Tódor 1898-ban első díjat kapott, hiszen tanárát Beke Manónak hívták. Az 1903-as verseny egyik győztese Haar Alfréd, a későbbi akadémikus, ő vezette be a modern matematikába a mértékfogalmat. Az oktatója a kor egyik leghíresebb középiskolai matematikatanára, Rátz László volt, aki a budapesti evangélikus főgimnáziumban tanított, ö szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat. Tanítványai között olyan nevekkel találkozunk, mint Neumann János, Wigner Jenő és Szilárd Leó, de hogy e három tudóst a matematika nagy alkalmazói között tartjuk számon, abban nagy szerepe volt Rátz László mellett fizikatanáruknak, Mikola Sándornak is. — Az imént már elhangzott az egyik „évfordulós” matematikus neve, aki tizenhét évesen nyert versenyt. Fejér Lipótra gondolok. Vele kapcsolatban el szokták mondani, hogy matematikai iskola alapítója volt... Mit jelent az ilyen iskolaalapítás? — Csupán az iskolai órákon nem lehet valakit igazi nagy matematikussá nevelni. A nagy tanár egyéniségek ennél jóval több időt fordítanak az utánpótlás képzésére, vagyis olyan tehetséges fiatalokat vonnak maguk köré, akik szívesen elmélyülnek a felsőbb szintű, mondhatni, már nem kötelező matematikában is. Érdemes megjegyezni, hogy a nagy matematikus egyéniségek nemcsak a saját tudományuk iránt érdeklődtek, hanem a humanióráknak is kedvelői voltak és tanítványaik látókörét is ilyen irányba tágították. Ide soroljuk Fejér Lipótot, századunk nagy iskolateremtő matematikusát, akinek köréhez ugyanúgy tartozott Pólya György, a tanítvány, mint Ady Endre, a költő. Fogalmazhatjuk persze ezt úgy is, hogy Ady Endre köréhez nemcsak a nagy írók tartoztak, de még egy olyan száraznak hitt számzseni is, mint Fejér Lipót. — Van még ilyen iskolateremtő egyéniség századunk magyar matematikájá ban? — Lényegében minden későbbi nagy matematikusnak volt egy köre, még ha kevesebb tagot is számlált, mint Fejér Lipóté, Nagynevű tanítványokat találhatunk Rényi Alfréd, Túrán Pál, Kalmár László, Szele Tibor, Hajós György körében is, és érdemes megemlítenünk, hogy Péter Rózsa egyik híressé vált tanítványa volt Lax Péter, Amerikában élő matematikus, akit nemrégiben választottak a Sorbonne díszdoktorává. ERDEI GRÜNWALD MIHÁLY 20
