Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 2. szám
Bujdosó nyelvemlékeink A Tihanyi alapítólevél s a Halotti beszéd magyar nyelvterületen keletkezett. A legrégibb ismert magyar vers szülőföldje azonban nem Magyarország volt. A költemény, az Ömagyar Máriasiralom, mely 1280—1310 táján keletkezett, latin szöveg szabad átköltése. Mire 1922-ben véletlenül megtalálták, már majdnem olvashatatlanná vált. A hártyalevélre írt verssorok nagy részét kikaparták. Csak nagyított fényképfelvételek tették láthatóvá, kibetűzhetővé az ómagyar szöveget. A 37 sorból, 132 szóból álló vers — Mária siralma fiáért — a belgiumi Louvain egyetemének könyvtárában őrzött latin nyelvű kódexben látható. Harmadik hiteles nyelvemlékünk nem a miénk, csak szellemi tulajdonunknak mondhatjuk. A kódex Belgiumé. A Leuveni kódex nem Magyarországon keletkezett. Az Ómagyar Mária-siralmat Olaszországban, valószínűleg Bolognában vetették hártyalevelre. Szerzője, a latin vers szabad átköltője mindenesetre magyar volt. Az első ismert magyar költőnek nevezhetnénk, ha tudnánk a nevét. De névtelen. Magyar származású. Bolognába vagy más olaszországi helységbe került, ismeretlen Domonkos-rendi szerzetes lehetett. A legalább hatszáz éves, vagy ennél valamivel régibb kódexet 1910-ben Olaszországban. Toscanában vásárolta meg Jacoues Rosenthal müncheni antikvárius könyvkereskedő. A kódex, benne a fölfedezetlen magyar verssel. tizenkét évig eladatlanul hevert nála. A németek az első világháborúban, 1914-ben elpusztították a világhírű leuveni egyetemi könyvtárat. A békeszerződés kötelezte őket arra, hogy a megsemmisült gyűjteményt a régihez hasonló értékű kódexek, más kéziratok és könyvek átadásával állítsák helyre. A német jóvátételi bizottság megkezdte vásárlásait, s ennek során 1922 áprilisában a müncheni Jacques Rosenthaltól több régi kéziratot s egy hártyakódexet is vett. Ez a későbbi leltározás során a IV. 28. lajstromszámot kapta Leidinger György egyetemi tanártól, a müncheni bajor állami könyvtár kézirattárának igazgatójától; Leidinger a kézirat átlapozása során a latin szövegen belül idegen, érthetetlen szövegre bukkant. Erről azonnal értesítette Babinger Ferenc német egyetemi magántanárt, aki magyarul is tudott. 0 megvizsgálta az idegen sorokat, és az alig-alig kibetűzhető szavakról azt állította, hogy azok ómagyar nyelven íródtak. Babinger először Gragger Róbert magyar irodalomtörténésszel, a berlini Collegium Hungaricum vezetőjével közölte a fölfedezést, Gragg»r pedig Budapestet értesítette, ahonnan Jakubovich Emil történészt, a Nemzeti Múzeum főkönyvtárosát küldték ki Németországba azért, hogy hitelesítse a kéziratot. A rózsaszínű bőrrel bevont deszkatáblák közé kötött kisalakú, vaskos kötetről kiderült, hogy hiteles, s körülbelül 1280—1310 között keletkezhetett. A kézirat régebbi, mint a kötés. A könyvkötő sok oldalszéli betűt metszett le. A kötés előzéklapjaként Rómában kiállított oklevelet használtak fel. A háromszázegy hártyalapot talán Rómában kötötték egybe. A latin nyelvű kéziratos munka hártyalevelei arab számokkal vannak ellátva. A 301 levélből álló kódex 134-ik hártyalevelének túlfelén, tehát a b lapján látható az Ómagyar Mária-siralom. A vers valószínűleg csonka, csak az első fele maradt meg. Erre vall az is, hogy a soron következő 135-ik hártyalevél — tehát a 135a és 135b — ki van tépve. A hártyalevelek egy-egy lapjára két hasábra osztva írták a szöveget. A 134-ik hártyalevél b lapján, a magyar szövegű első hasáb előtt, s a magyar szövegű második hasáb után már latin szöveg olvasható. Az első hasáb magyar szövegének nagyobb részét — ki? kik? mikor? és miért? — súlyosan megrongálták. Igyekeztek letörölni, kikaparni az érthetetlen, idegen,„barbár” szöveget? Gragger Róbert a 134b lapról Lipcsében nagyított fényképfelvételekéi készíttetett. A nagyításokról sikerült leolvasni a több mint hatszáz évvel ezelőtt keletkezett magyar költeményt. A Leuveni kódexben egyetlen olasz és három, föltehetően magyar származású szerző keze vonása követhető nyomon. Az olasz szerző írta kódex vagy Bolognában, vagy Rómában került magyar tulajdonba. Az új tulajdonosok valószínűleg magyar Domonkosrendi szerzetesek voltak. A kódex keletkezése idején és után is sok magyar Domonkos-rendi szerzetes tanult vagy tanított Bolognában, és sok magyar Domonkos-rendi működött Rómában, mint a magyar zarándokok prédikátora. A kódex a magyar papoktól később újra egy olasz szerzeteshez kerülhetett. A kódex új tulajdonosa, nem értve a latin szöveg közé ékelődött idegen szavakat, igyekezett kitörölni a magyar verset. Talán ugyanaz a kéz, amely már-már olvashatatlanná tette „siralmunkat”, tépte ki a következő, 135-ik hártyalevelet. Nem zárható ki a föltevés, hogy azon is magyar szöveg állt. A megrongált 134b lapon a két magyar hasáb előtti és utáni latin szöveg sértetlen. Első ismert versünk ómagyar szövege a korai magyar líra fejlettségére, szépségére, szárnyalására vall. A sorok határozott számú szótagokból állnak, a sorvégek rímelnek, s a szövegben olyan művészi erejű alliterációk olvashatók, mint a híressé vált Világ világa, Virágnak virága! Az eredeti szöveg szerint: Vylag uilaga Viragnac uiraga A magyar nyelv valamikori nagy professzora, Horváth János szerint az Ómagyar Mária-siralom az első magyar irodalmi mű. A siralom első két és fél sorát idézzük: Eredeti szöveg szerint: Volek Syrolm thudothlon Sy rolmol Sepedyk, boul azuk epedek. Eredeti olvasás szerint: Volék sirolm tudotlon. Sirolmol sepedik, Boul őszük, epedek. Mai értelmezés szerint: Valék siralom-tudatlan. Siralomtól süppedek, Bútól aszok, epedek. Bárczi Géza a kezdet másfél sorát így értelmezi: „Nem tudtam, mi a siralom, s (most) siralommal sóhajtozom.” Bárczi Géza számolt be „kódexünk” utóéletéről is. A magyar nyelv professzora a második világháború után utazott ki a belgiumi Leuvenbe. A magyar nyelv valamikori nagy májusában a leuveni egyetemi könyvtár teljesen leégett. A könyvtár legjelentősebb értékeit, közöttük a Leuveni kódexet, páncélszekrénybe zárták, mert közelített a front. Bárczi elbeszéli, hogy a páncélszekrény a könyvtár katalógusterme mellett levő hosszúkás benyíló keskeny végébe volt beépítve, és a páncélszekrény ajtaja előtt még egy faajtó is állt. Másutt mindent elpusztított a tűz, de a benyílóban, ahol nem volt gyorsan gyúló anyag, a’ g tett kárt. Csak a faajtó pörkölődött \ tűzvész után az épületben német tiszti bizottság katonai szemlét tartott. A belgák attól féltek, hogy a bizottság fel akarja kutatni és vissza akarja követelni az első világháború után jóvátételként átadott és a tűzvész ellenére is megmaradt értékeket. A bizottság átment azon a benyílón is, ahol az elszenesedett faajtó mögött sértetlenül pihent a Leuveni kódex. A kis benyíló másik keskeny oldalán ugyanolyan faajtó látszott. Ez a mosdófülkébe vezetett. A bizottság tagjai látták a mosdó félig nyitott faajtaját, és azt hitték, hogy a másik, a megszenesedett faajtó mögött is ugyanolyan egészségügyi berendezés lehet. Továbbmentek. Ha megtalálják, s a háborút folytató, szüntelen légitámadásoknak kitett Németországba viszik vissza, a Világ világa, Virágnak virága! egyszer már félig kikapart sorai talán végérvényesen megsemmisülnek. RUFFY PÉTER Leuveni Kódex 134. hártyalevelének b lapja Ómagyar Mária-siralom szövegével vima' .■: -v i ^ / v %4a t*4j ír l s. «Cwfr »tttoM> »CW* %» íu“ y 3** <r Vo UJL 4? fyn>'» f* "U-V- /•¥• 1f •••« w Ob** T-V . •** >*i»L rm r <S r* SScÄ ÜH*-1 (yU« <v« ‘KV**4''iflX, r; bab! $£■»« 9T* *•>*, «V" •• u • «UiU 1 «V ( .,>ll WJ< I*. „ _ f»*'" ^<04 »(*'I Wirk u< b/ry fuLiií mJ„ V \ Ät-TTiá lTŐ«ir>Í*4} CjuÍ vp JFgf** * -y jJ( (k nS ruAebwv''1 y**- '**' .*•?»**(»* *+ ásta» ah« 14
