Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-24 / 4. szám
EGYENSÚLY Két és fél millió darab kötöttáru Debrecenből. - A könnyűipar rekonstrukciója keretében kétszázkiiencven-millió forintos költséggel új üzemet létesített Debrecenben a Budapesti Finomkötöttáru Gyár fotö: bajkor jözsef — mti Az 1978-as beruházási túlfutás s a készletek indokoltnál gyorsabb emelkedése miatt az 1979. évi terv legfeljebb egy-két százalékos emelkedést engedélyez a beruházásoknál. Az előirányzott öszszeg elsősorban arra kell, hogy a folyamatban levő munkák egy részét 1979-ben befejezzék: a megkezdett beruházásokba „fektetett” milliárdok hasznosuljanak. Ezért idén új állami nagyberuházást nem kezdenek. Neon emelkedhetnék a vállalati beruházások állami támogatásai sem. Tehát egyiészt jobban, gazdaságosabban használjuk fel a meglevő eszközöket — technológiát, anyagot, készleteket —, másrészt koncentrált beruházáspolitikával minél hamarabb árut adnak a most épülő új gyárak. Ez azt igényli az iparágak, trösztök, üzemek vezetőitől, hogy képesek legyenek az eddiginél gyorsabb, erőteljesebb átállásra, az eszközök hatékony átcsoportosítására. Nemcsak az eszközöket, a munkaerőt is át kell csoportosítani a gazdaságosan termelő területekre. Természetesen nem adminisztratív eszközökkel. Az egyik legerősebb ösztönző — a nagyon fontos munkahelyi körülmények, légkör, szociális ellátás mellett — a bér. Az egy keresőre jutó átlagosan hatszázalékos nominálbér ^emelés, természetesen nem azt jelenti, hogy minden munkahelyen, s mindenki megkaphatja a hat százalékot. Éppen az a jó, ha a kevésbé hatékony területeken ennél szerényebb a bérek emelkedése, a gazdaságos vállalatoknál viszont az átlagot jóval meghaladja. A valós hasznosságot jobban tükröző eredmények, az ezek nyomán keletkező nagyobb béralap, „átszívja” a munkaerőt a kevesebb sikert felmutató területekről. Az már a gyárak, termelő egységek vezetőin múlik, hogy a belső bérarányok is jobban figyelembe vegyék egy-egy üzem, műhely teljesítményét, egy-egy dolgozó szakértelmét, odaadását, hasznosságát. A felsorolt feltételék — a lehetőségek — alapvetően meghatározzák a termelés hatékonyságát. A „gazdaságos terület, üzem, gyártmány” piaci értékítéletet jelent. Gazdaságos, amit jól el lehet adni, amit keres a kül- és belföldi piac, s amit olyan befektetéssel állítunk elő, hogy haszon marad utána. A „gazdaságtalan” már nem ilyen egyértelmű. Lehet, hogy keresik, vennék, de akkora az önköltsége, hogy az elérhető ár mellett ráfizetünk. Amire ráfizetünk, annak gyártását — az esetleges kereslet ellenére is — vagy abba kell hagyni, s máshonnan beszerezTM az árut, vagy gazdaságossá kell tenni termelését. Ebben sokat segíthet a nemzetközi együttműködés, a termelés szakosítása. Lehet, hogy valamilyen cikk régi, kisipari módszerekkel gazdaságosan nem állítható elő, de egy tömegtermelésre berendezett nagyüzemben már gazdaságos, a gyártásszakosításban részt vevő többi állam is ellátható vele. Az országgyűlés jóváhagyta az ipari termelés négyszázalékos, a nemzeti jövedelem három-négy százalékos emelését. Visszafogottabb ütem ez az előző évekénél, de a beruházások és a behozatal növekedésének lassítása ennyit tesz reálisan lehetővé. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevésbé hatékonyan dolgozik a népgazdaság. Sőt, ha a tervben megfogalmazott célokat sikerül elérni, hatékonyabbá válik a munka. Mennyiségileg az 1978-asnál négy százalékkal többet, de összetételében értékesebbet, jobbat, korszerűbbet gyártva növelhetjük az ország exportképességét. A hatékonyság javításának éppen az az útja, hogy csökkentjük a gazdasági növekedés ütemét, a felhalmozást, az importot. Az eszközök, a munkaerő, a szellemi kapacitás összpontosított felhasználásával, a termelés korszerűsítésével javítjuk nemzetközi pénzügyi helyzetünket. Ez a ma feladata, s a holnap gyorsabb előrelépésének feltétele. FALUDI ANDRÁS 3
