Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-02-10 / 3. szám

Utazás Skandináviában VII, DÁNIA: Koppenhága Egyetlen nap a dán fővárosban. Egy hosszú út utolsó állomáshelye. Találkozás a Dániai Magyar Film­klub vezetőivel és séta a híres Ti­voliban, a koppenhágai Vidám Park­ban, amely céllövöldék, luxus kivi­telű mutatványos bódék és éttermek ismert keveréke. A Tivoli azonban csak színhelye a beszélgetésnek, és bennem nem maradt róla semmilyen benyomás. Elismerem, a hiba az én készülékemben van: nem tudtam kétfelé figyelni, őszintén megmon­dom, nem érdekelt más, csak a dá­niai magyarok és a Filmklub élete, tevékenysége. A DÁNIAI MAGYAR FILMKLUB VEZETŐIVEL Mangold Gyula, a klub titkára: A klub alapszabály szerint működik, a nyolc tagú vezetőség közösen ké­szíti a programokat. Legnagyobb gon­dunk a helység: a filmvetítés minő­sége eddig nem volt megfelelő. Ér­deklődésben nincs hiány. A bálun­kat például kétszáz személyre ter­veztük és ötszázan kértek jegyet. Németh József, a klub vezetőségi tagja: Terveztünk egy disznótoros vacsorát. Amatőr szakács vagyok, vállaltam a sütés-főzést. Gondoltuk, harminc-negyven ember jön el majd, de nyolcvanan vettek részt és sokan megsértődtek, mert csak utó­lag értesültek a dologról. Mangold Gyula: Könyvtárat ter­vezünk, ahonnan a filmvetítések al­kalmával lehet könyvet kölcsönöz­ni. Jelképesen egy koronáért, job­ban mennek így a könyvek. A mi magyarjaink szeretnek olvasni. Sok köztük az értelmiségi, a kisiparos, a szakmunkás. A dániai magyarok jó munkaerők, szorgalmas emberek. Jónéhányan „befutottak”, mint ami­lyen például Bartha Tibor, aki hí­res tervezőmérnök lett, vagy Vető Tamás, az opera karmestere. Ha már a mesterségeknél tartunk, Né­meth Józsi barátomnak aranyműves műhelye van, én egy utazási irodát vezetek. Németh József: Most voltunk Ma­gyarországon. Két lányom, meg a két jövendőbeli, mindkét fiú dán. Jól éreztük magunkat. Nem tudom hogyan csinálják az otthoniak, de nagyon gyors a fejlődés, pedig min­denki a munkaerő-hiányt szidja. Látva körülöttünk a nyugati mun­kanélküliséget, ez szinte hihetetlen dolog. Egyébként Pesten mindenki panaszkodik, de jut pénz minden­re. Mi már mosolygunk ezen. Itt fordítva van. Mindenki dicsekszik, de erősen takarékoskodunk. Ki tud­ja mit hoz a holnap? Mangold Gyula: Június végéig 1072 MALÉV-utas ment innen Pest­re, tehát évi átlagban szinte min­den dániai magyar volt otthon. Me­sélhetek egy sztorit? Egy nap egy dán utas váltott jegyet az irodánk­ban — képkeretező-üveges az ille­tő — az utazás a szenvedélye. Aztán egy év alatt húszszor volt Pesten. Találgattunk, mi lehet az oka? Reu­mafürdő, Egri Bikavér vagy szere­lem? Múlt vasárnap volt az esküvő Barátunk nagy kocsit vásárolt, csa­ládot tervez, nyolc gyerekkel. Németh József: Meséld el a fiad esetét is. Mangold Gyula: A fiam dán tőr­vívó bajnok, ejtőernyős. Most a mo­tor a mániája. Élete első motoros túrája — egy japán óriásmotorral — Magyarországra vezetett. Fehér­várott gyorshajtásért felírta a rend­őr. A biztos úr aztán egy csomó kül­földi autóst igazított útba és meg­kérte a fiamat tolmácsoljon neki. Fél délután „dolgozott”. Visszatér­ve a filmklubra: évről évre erőtel­jesebb a fejlődés. A művészcsopor­toknak nagy a sikere és a gyakori hazalátogatás csak emeli a fizető­tagság, az érdeklődők számát. RÉSZLET A FILMKLUB EGY ŐSZI LEVELÉBŐL — Üj helyiséget találtunk az Un­­gams-gadei (Magyar utca) isko­lában. Az iskolának egy különálló aulája van színpaddal, ahol a vetí­tést megtartottuk. A helyiség befo­gadó képessége mintegy 400 személy külön előtérrel és ruhatárral. Az előadás előtt az elválasztott előtér­ben kiállítást rendeztünk a Magya­rok Világszövetsége által küldött igen szép és értékes ajándéktárgyak­ból, amelyeket a szünetben tombola keretében sorsoltunk ki. Egyidejűleg ünnepélyesen kiosztottuk a Film­klub tagsági igazolványait is. A Jókai Mór regényéből készült Egy magyar nábob-ot mutattuk be. A vetítésen 223 vendég jelent meg. és ez eddigi rekordunk. Aminek leg­jobban örülünk: eljött 25—30 gyerek is 4-től 14 éves korig. A vetítés ki­fogástalan volt és ezért remélhet­jük a vendégek számának további növekedését. Az utolsó pillanatban érkezett meg a Szent Korona haza­érkezéséről készült rövidfilm, amely­nek bemutatását nagy tapssal fo­gadták a megjelentek. SZÁNTÓ MIKLÓS Mangold Gyulával, a Filmklub titkárával a koppenhágai Tivoliban Herend, ez a Veszprém megyei kisközség nem­csak az ország határain belül, hanem a világ minden részén ismert, hiszen itt van a Herendi Porcelángyár, amelyet 1839-ben Fischer Móric alapított. Gyártmányait, művészi porcelánjait mindenütt ismerik. A múlt század közepén a Fischer-féle porcelángyár még manufaktúra volt, kevés munkást foglalkoztatott, ezért a szá­zad közepe táján mintegy ötven-hatvan munkás család vette kezébe a vándorbotot, és ment az Óceán túlsó partjára, Amerikába. Ezek a családok azonban — nagyrészt német ajkúak — nem szakadtak el lélekben a szülő­földtől, amit a herendi római katolikus temp­lom falán elhelyezett emléktábla is bizonyít, amelynek szövege így szól: „Ezen szent keresz­tet állították az itt felsorolt Amerikába kiván­dorolt herendi lakosok.” Az emléktábla és a ke­reszt felállításának ideje: 1905. Azóta sem lettek hűtlenné szülőfalujukhoz az egykori nincstelen herendi családok leszárma­zottai. Haza-hazalátogatnak, és mindenben se­gítik a falut meg a plébániát. A herendi templom egyik ablaka herendi por­celánból készült, és Szent Erzsébetet ábrázolja. Ezt az ablakot a porcelángyár művészei készí­tették, és a századfordulón a párizsi világkiállí­táson nagy aranyérmet kapott. A világon párat­lan művészi porcelánablak 1945-ben a harcok­ban sajnos elpusztult, de szerencsére a gyár mú­zeumának volt egy másodpéldánya, az, amelyik a párizsi világkiállításon is szerepelt. Amikor restaurálták a templomot, a gyár átadta a mű­alkotást a plébániának. így most régi fényében ragyog Szent Erzsébet képmása a templom abla­kán. A herendi templom még egy műkinccsel dicsekedhet: itt látható a Svédországban élő európai hírű magyar festő- és szobrászművész Hubay C. Andor Golgota című hatalmas fest­ménye. Néhány hónapja új — és tegyük hozzá, nem mindennapi — emléktábla került a templom fő­bejáratára. A herendi hősi halottak emléktáb­lája, amelyen Tóth B.László plébános a Herend községből 1944 nyarán deportált és Auschwitz­ban elpusztult két zsidó család hét tagját is megörökittette. Az emléktáblát — amelyen egy­más mellett sorakoznak a keresztény honvéd hősi halottak és zsidó mártírok —, dr. Klempa Sándor veszprémi nyugdíjas püspök 1978. szep­tember 3-án a bérmálással egyidejűleg szentel­te fel. ZSADÁNYI OSZKÁR FOTÖ: BAUER SÁNDOR .......imiiMii.n a (ti (elsoroll Amerikába kiuándoroil horpadt (moh nIT JÓZSEF 05(1118 TEKE? HOlSTBi PCTEH IVEBGR MARIA rouvctii rr-REve: KIT TERÉZ U.UCK JÓZSEF Jvvc noRis R0EAAR ,ü\0S Rw nn.vi.n ittttAtv MiEC IMII , Bt ERNÁID JÓZSEF I rtCHS PÁL f Ml ERHEBER JIMS 1 (MTESZE.k JAKAB IIVENZ.l FERENC I (IRRER AMIRIS • kLEIV A MAI. KAUTNER JAMS 0SU.ILU MIR All Jt'LINC Brvo SZ0MAIER h AK0LY KANZLER ISTVÁN BIICHIVALD JÁNOS L0RBER JÓZSEF FEU J.LVOS FEFHER IVOR AS JULINC JÓZSEF III I.I.ER JÓZSEF ÁRKI WENDEL CLl'CK ROZA KRUG TEREZ SZlWMER ERZSEBET RIZSÁK ER51XC MARIA BACKSTÁDT AMBRA? BEI C K ISTVÁN StilTAS BORIUL»' nstliui TFB« VEILER JANOS kill t JAMS ELVERT ANNA KVOLUUAEH EP.ZSEKT FKKFRT JÁNOS STEINAACH .EERENC nSCHl K.NTAI IN MÜLLER JÁNOS KAPL FÜIÖP IXNNERT .ANTAL RIETH JAMS FLIT JÁNOS CLOCK JANOS ÚJHELYI ANTAL STRAUB FERENC EKERT pal WAJTS JANOS STEINBACH ANTII FOK JÓZSEF SZABAOlCS JANOS ELKÉRT ANDRIS ILLÉS MIHÁLY FISCtíl. ISTVÁN AUGUSTIN ISTUN rtlT JÁNOS CUNTKERR JÁNOS ÉTI IVGER MIHÁLY LECHER JANOS JÜUNG MÁRIA KAPl JOZSEE EKKERT JÓZSEF GLÜCK ERZSÉBET BUCHWAIO MIRIA P0IGÁR ILONA ANNA SCHMIDT BÁLINT B.UHSTA0A JÁNOS KRIECH JOTser CRVW.R MIHAU EREIM) JÓZSEF lORBEK JÁNOS GROSWAID FERENC KRUC JÁNOS BACHSTADT GYÖRGY SARF JÁNOS HARTMANN JÓZSCF EENNERT JÁNOS SZABAOlCS MIHÁLY PAUL JANOS EKKERT AMBRUS GLÜCK PC TER riSCRER MIHÁLY KUNCEL MÁTYÁS FRUMM MIHÁLY VOVOTM JÓZSEF JÜIING JÁNOS EKKERT ÁNNA PAUL ANTAL CLUCK JÁNOS SCHMIDT ERZSÉBET VVftJCS ANNA SANER MARIA AUGUSTIN ANNA. #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom