Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-29 / 26. szám
I Ivadekválogatás Aranyhalak, díszhalak GABOR VIKTOR KÉPRIPORTJA erőmű gőze lehűlt — a hűtővíz fölmelegedett. Mindössze nyolc-tíz foknyival, de ez elég arra, hogy a halak számára még télen is kellemes szaporodási és növekedési hőmérsékletű legyen. Itt azután úgy érezhetik magukat, „mint hal a vízben”! A minigazdaság azonban nem csupán az országhatárokon belül nevezetes. Az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO még az építkezés idején felfigyelt a nagyszabású tervekre, s átvállalta a költségek felét. Viszonzásul azt kérte: a százhalombattaiak a fejlődő országok szakembereit is oktassák. A megállapodás létrejött, s azóta Nepál, a Malgas Köztársaság, Irán, Irak, Egyiptom fiatal szakemberei idejönnek tanulni, gyakorlati és elméleti ismereteket szerezni. Oktató épület, laboratóriumok, bemutató akváriumok és a gazdasági munkát szolgáló tavacskák várják őket. — Van egy hobbink is — mosolyodik el dr. Horváthné —, mégpedig az aranyhaltenyésztés. Pontosabban: díszhaltenyésztés. Az aranyhal a díszhalak egyik fajtája, de mi másokkal is foglalkozunk. Nézze meg például ezt a japán díszpontyot! Ennek az anyapéldánya negyvenezer forintot ér! Díszhalaink többségét külföldre szállítjuk: ebből a „hobbiból” jelentős devizabevételre tesz szert az ország. A beszélgetés végén elindulunk a tavakhoz. Fölöttünk sirályok köröznek. Hívatlan és kellemetlen vendégek: a zsenge halállományt lopkodják. Nem csoda, ha az egyik őr flintát kap elő, és közibük durrant. Ilyen sokat ér egy halacska? A választ a halak válogatásakor kapom meg. Dr. Horváthné fölvont szemöldökkel figyelmezteti az egyik legényt, aki leejt egy ötcentis példányt a szalagról: — Kérem vegye fel! Értse meg: minden egyes darab érték! Vigyázni kell rá. S. P. J 9