Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-15 / 25. szám

fcaű HÚSZ ÓRÁN ÁT ELEMEZTÜK A FÜGGŐJÁTSZMÁT A magyar sakkozok taivaly a szovjet csapat győzelmi sorozatát megtörve nyerték mag (Buenos Airesben az olimpiának nevezett vi­lágbajnokságot. A közelmúltban Portisch Lajos és Adorján András bejutott a világbajnokjelöltek nyol­cas döntőjébe. S ezúttal, a nőd sak­kozás előretörésének bizonyítéka­ként első alkalommal bajnoknőnk, Petronicsné Verőd Zsuzsa iis részt vehet a világbajnokjelöltek páros mérkőzésein. A megérdemelt jókí­vánságok után sikeres pályafutásá­nak kezdetéről érdeklődtünk. — Hogyan lett sakkozó? — Véletlenül kerültem a fekete­fehér mezők birodalmába — mond­ta a fiatal nagyroestermő. — A He­gedű utcai iskola testnevelés tago­zatos osztályába jártam, a Postás­ban tornáztam. Vali néni, Herpich- Nagy Jenőmé, a válogatott szakveze­tője volt az edzőm. Közben azonban otthon mindig figyeltem, amikor édesapám a fivéremet oktatta a sakkozás tudományára. Azután 1959-ben elkísértem bátyámat az általános iskolai országos bajnok­ságra. ín is szerettem volna elin­dulni. de nem engedtek, mert elkés­tem a nevezéssel. A következő esz­tendőben azután újra próbálkoztam, és száz százalékos teliesítiménnyel első lettem. — És a folytatás? — Az első sikerélmény kedvet adott. Beiratkoztam a Józsefvárosi Sportiskola sakkszakosztályába, ahol Papp Béla nagyon sokat foglalko­zott velem. Néhány év múlva, 1983- ban bejutottam az országos női baj­nokság döntőjébe. — Hányszor nyert bajnokságot? — Eddig csak kétszer, de nem indultam minden évben különféle nemzetközi feladatok miatt. Az idei bajnokságon való részvétel álól is felmentést kaptam. — Keveset versenyez? — Rengeteg a verseny, a meghí­vás, az idő viszont kevés. Bevallom, csak a komoly csatákat, a nagy ver­senyeket kedvelem. Ezekre viszont alaposan fel kell készülni. Évente 75—80 p>artira ülök asztalhoz. — Mi az erénye? — A szakértők véleménye szerint a megnyitások terén elméleti felké­szültségem vetekszik a férfiakéval. Jól ki tudom használni a mozgó le­hetőséget adó állásokat. Támadó szellemű sakkozó vagyok. — Gyengéi? — A pozíciós játékvezetés, a szá­raz játék kissé távol áll tőlem. A kelleténél talán tárgyilagosabban ítélem meg az ellenfél helyzetét. Olyankor is döntetlent ajánlók, ami­kor az ellenfél talán észre sem vet­te lehetőségeit. — Rióban, a világbajnokjelöltek versenyén az ellenkezője történt. . . — Hét partiból hat pontot gyűj­töttem. de ezek után nehéz ellen­felek következtek: Lazarevios, Alek­­szandrija és Kozlovszkaja. A sors­döntő partit Alekszandrija ellen vívtam. Sikerült meglepnem a i..eg nyitással. Majd Honfi Károly sze­­kundánsom mellett az egész csapat közel húsz órán át elemezte a függő játszmát. Jó megoldást találtunk és a váratlan lépés nyomán felcsillant a győzelem reménye, amit nemcsak a nézőtéren értem izgulok, hanem én magam is észrevettem, és megnyer­tem a játszmát. — Fájó vereségei? — Akadtak szép számmal, mint bármely más sportágban. Korábban a nagy versenyek végére idegileg, fizikailag teljesen kimerültem, nem Petronicsné, Veröci Zsuzsa, ai első ma­gyar női világbajnokjelölt FOTOK: ZÁHONYI IVAN bírtam az idegfeszültséget. 1974-ben a sakkolimpián a Levityina elleni utolsó mérkőzést elvesztettem, és ez­zel elestünk a jobb helyezéstől. 1976-ban a zónaközi versenyen Fu­­mina ellen vesztettem el ugyancsak az utolsó partit, és emiatt nem ju­tottam tovább. A riói zónaversenyre fizikailag is jobban készültem. Por­tisch Lajossal rendszeresen jártunk úszni a Komjádiba. s férjemmel is több időt szántunk az aktív pihe­nésre. Kedvenc hobbink a motor­csónakázás .. . — Férje, Milos Petronics, a Ju­goszláv Sakk Szövetség főtitkára. Nem furcsa ez a távházasság? — Egyáltalán nem . . . Sokéves is­meretség, barátság, nagy szerelem után esküdtünk meg. Azt hiszem, többet vagyunk együtt, mintha egy nem sakkozó volna a férjem. Etkí­­séi a nagy versenyekre. Rióban is kint volt. Én is kedvelem a jugo­szláv viadalokat. Különben minden héten már pénteken kora délután Beszélgetés Verőd Zsuzsa világbajnok jelölttel megérkezik, a hét végét együtt tölt­jük. — Hogyan telnek napjai? — Most préldául a Sakkélet című lapunak írok beszámolót a riói ver­senyről. Délután a Ribli—Adorján párás mérkőzést kísérem figyelem­mel, mert esténként a belgrádi Po­litika szerkesztőségét tudósítom. A világbajnokjelöltek negyed-döntőjé­ben a szovjet Joszeliani lesz az ellen­felem. Szokatlan dolog lesz, hiszen ilyen jellegű versenyen még nem ját­szottam: egy hónapon át ugyanazzal az ellenféllel kell majd sakkoznom. — Szeret utazni? — Magát az utazást nem szere­tem. bevallom, félek is a repülőgé­pen. mégis vágyam az új élmé­nyekre, a környezetváltozásra, az új városok megismerésére. Ebben a tekintetben Rio de Janeiro csodás élményeket adott. Egyébként szen­vedélyes fotós is vagyok. — Kedves története? — A hosszú repülőúttól erősen megviselt állapotban érkeztünk meg Brazíliába. A repülőtéren jó három órát várakoztattak bennünket. így aztán holtfáradtam estünk be a Co­pacabana Palace Hotel ajtaján. Az igazgató fogadott bennünket, s ami­kor kellemes meglepetésünkre ma­gyarul szóialt meg, óriási kő esett le a szívünkről. Söjtöri Ferenc szál­lodájában valóban otthonosan érez­tük magunkat, minden kívánságunk teljesült. A versenyen a kin; élő Szentkirályi-Tóth Vince által készí­tett sakkórákat használtuk, és ezút­tal is sok lelkes magyar szurkolónk, segítőnk akadt. Ezek az olykor ki­csiségnek tetsző baráti gesztusok nagyon sokat jelentenék nekünk a messzi idegenben. Ezúton is köszön­jük minden ismerős és ismeretlen honfitársunknak! VAD DEZSŐ Az olimpiára készülnek FARAGÓ Tamás, a Vasas 27 éves vízilabdása. Montreal gólki­rálya sportszerűtlen viselkedése miatt (Markovits Kálmán játék­vezetőt inzultálta) csak hosszabb kényszerpihenő után térhetett vissza a válogatottba. Játékked­ve, formája biztató. Csapata visz­­szahódította a bajnoki címet. ERDÉLYINÉ SZABÓ Ildikó, a Nyíregyházi Vasutas Spartacus 24 éves távolugrónője. A fedettpá­lyás Európa-bajnokságokon két ezüstérmet nyert atlétanő Achil­­les-ín sérülése miatt legutóbb ta­vasszal versenyzett. A közelmúlt­ban megoperálták: hamarosan megkezdheti az edzéseket. KOLCZONAY Ernő, a Bp. Hon­véd 29 éves párbajtőrvívója. Csak Montreal után került be a válo­gatott csapatba. Buenos Airesben vívott először a világbajnokságon, s 1978-ban tagja volt a Hamburg­ban világbajnokságot nyert együttesnek. Az idén Melboume­­ben az egyéniben második lett. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom