Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-15 / 25. szám

IMííItB Közélet — diplomácia Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Raymond Barre-na.k, a Francia Köztársaság miniszterelnökének meghí­vására, kétnapos hivatalos látogatást tett Franciaországban. A magyar miniszterelnököt fogadta Valéry Giscard d’Estaing, a Francia Köztár­saság elnöke, és Alain Poiher, a szenátus elnöke. A látogatás során Lázár György széles körű véleménycserét folytatott Raymond Barre-ral. Elé­gedetten állapították meg, hogy a két ország álláspontja több fontos nemzetközi kérdésben hasonló. Megvizsgálták a magyar—francia gazda­sági együttműködés eredményeit. Mindkét kormányfő hangsúlyozta, hogy ennek a találkozónak, valamint Valéry Giscard d'Estaiing 1980 őszén sorra kerülő magyarországi látogatásának igen nagy a jelentősége a magyar—francia politikai párbeszédben. Lázár György magyarországi látogatásra hívta meg Raymond Barre miniszterelnököt, aki a meghí­vást elfogadta. MAGYAR-FRANCIA GAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS KAPCSOLATOK Lázár György, a Minjsztertanács elnöke Franciaországban járt. A két ország államférfiainak, gazda­sági vezetőinek találkozói ma már rendszeresek, alig múlik el év anélkül, hogy valamilyen magas szintű eszmecserére ne kerüljön sor. Egy évvel ezelőtt Kádár Já­nos franciaországi látogatása nem­csak betetőzte a két ország poli­tikai, gazdasági kapcsolatainak korábbi években tapasztalt fejlő­dését, hanem új korszakot is nyi­tott az együttműködés bővítésében. A magas szintű látogatások rendszeressége is jelzi, hogy a két­oldalú kapcsolatok kedvezően ala­kulnak, s mindkét ország további bővítésükre törekszik. Különös­képp vonatkozik ez a szándék a gazdasági együttműködésre, amely­nek szélesítésére mindkét ország szakemberei szerint jó lehetőségek vannak, ám valóra váltásuk, az el­képzelések végrehajtása elmarad tőlük. A múlt évben például a ma­gyar vásárlások lényegesen gyor­sabban növekedtek, mint a fran­ciáké. Emiatt importunk exportfe­dezettsége a korábbi évekhez ké­pest is tovább romlott. Érthető te­hát, hogy a hazai gazdasági veze­tők a magyar export növelését szorgalmazzák. S kétségtelen, hogy a két ország közötti jó kapcsola­tok, a találkozón létrejött megál­lapodások kedvező lehetőséget biz­tosítanak a magyar vállalatoknak. Napjainkra számos olyan hátrány szűnt meg, amely a korábbi évek­ben hátráltatta eladásainkat: csökkent a diszkrimináció, lénye­gesen javult a kölcsönös piacis­meret. Most tehát elsősorban a kö­zösen is elhatározott tervek végre­hajtásán van a hangsúly. Ami a magyar kivitelt illeti, kedvező, hogy az utóbbi időben egyre növekszik az ipari fogyasz­tási cikkek exportja. A Lehel hű­tőgépek ma már közismertek Franciaországban, mint ahogyan jó hírnevet szerzett magának több konfekcióipari gyárunk is. Vissza­szorult viszont mezőgazdasági ki­vitelünk, elsősorban a Közös Piac elzárkózó mezőgazdasági politikája miatt, amelynek Franciaország egyik kezdeményezője és haszon­­élvezője, s ilyenformán exportunk voltaképpen csak specialitásokra, libamájra, élő és lőtt vadra szorít­kozik. Változatlanul gondot okoz, hogy kivitelünkben még mindig nagyon szerény helyet foglalnak el a gépipari termékek, ellentétben franciaországi behozatalunkkal, amelyben az alapanyagok mellett a gépipari termékek játsszák a fő­szerepet. A magyar szakemberek vélemé­nye szerint éppen a gépipar le­hetne az egyik terület, amely az eddiginél nagyobb szerephez jut­va hozzájárulhatna a két ország gazdasági együttműködésének hosszabb távú stabilizálásához. Ez a magyarázata annak is, hogy az áruforgalom mellett -a magyar— francia gazdasági kapcsolatokban egyre nagyobb jelentőséget kap a kooperáció. Az elmúlt években a szorosabb együttműködésnek első­sorban a gépiparban vannak kez­deti, bár gyümölcsöző eredményei. A Videoton, a Magyar Optikai Művek különböző francia számí­tástechnikai vállalatokkal állnak kooperációs kapcsolatban. Hasonló­képpen jó együttműködést alakí­tott ki az Ikarus a francia autó­­buszgyártó cégekkel, s bővülnek a kooperációs kapcsolatok a két or­szág vegyipara között is. Franciaország a korábbi évek­ben kétségkívül nem tartozott ha­gyományos piacaink közé. Ennek ellenére napjainkban vitathatatla­nul jó lehetőségek vannak a gaz­dasági együttműködés javítására. Az is biztos azonban, hogy a köl­csönös előnyök alapján kínálkozó lehetőségeket csak az eddiginél nagyobb aktivitással, az elképzelé­seknek mindkét részről következe­tesebb végrehajtásával lehet ki­aknázni. K. NYIRÖ JÓZSEF * A nyugati államok közül a hat­vanas évek elején Franciaország­gal indult meg elsőnek a kulturá­lis kapcsolatok kiépítése. A felsza­badulás előtti magyar értelmiség vonzódása a francia kultúrához, il­letve ennek a vonzalomnak a több évszázados léte és továbbélése ele­gendő alapot nyújtott a kulturális kapcsolat fejlesztésére. Az államközi kapcsolatok alap­elveit az 1966-ban aláírt kulturá­lis, valamint műszaki-tudományos egyezmény rögzíti. A feladatokat a háromévenkénti munkatervek alapján hajtják végre. A kapcso­latok fontos szervezője a Párizsi Magyar Intézet, illetve a buda­pesti Francia Intézet, valamint a Francia—Magyar Baráti Társaság. A Párizsi Magyar Intézet a külön­böző estek, hangversenyek, kiállí­tások, előadások szervezésével a magyar kultúra egyik legfőbb ter­jesztője Franciaországban. Kulturális kapcsolataink fejlesz­tése, bővítése a magas szintű, hi­vatalos látogatások napirendjén is mindig szerepel. Kádár János 1978. novemberi párizsi látogatása során beszédében is kitért rá. Ezen a találkozón megerősítették a megállapodást a Magyar Műszaki Ismeretek Tájékoztató Központjá­nak létrehozásáról. A Tájékoztató Központ 1979 áprilisában a buda­pesti Francia Műszaki és Tudo­mányos Tájékoztató Központ pár­jaként meg is nyílt. Feladata, hogy francia mérnökök, műszaki, tudo­mányos és gazdasági szakemberek, vállalatok, szervek rendelkezésére bocsássa a magyar technikai isme­retekre, eredményekre, termékekre alkalmazott kutatásokra vonatko­zó, hasznosítható információkat. Utoljára J-P Lecat francia kultu­rális és tájékoztatási miniszter járt hazánkban, s folytatott tárgyaláso­kat a Kulturális Minisztériumban ez év márciusában. A két egyezmény értelmében fo­lyamatos az ösztöndíjasok cseréje. Mintegy kétszázharminc a magyar ösztöndíjasok száma. Tudományos Akadémiánk jó kapcsolatban áll két tudományos központtal, egye­temközi kapcsolataink is kielégí­­tőek. Jelenleg öt magyar lektor van Franciaországban: kettő Pá­rizsban, egy-egy pedig Lille-ben, Lyonban és Strasbourg-ban. Ha­sonló a helyzet Magyarországon is: két francia lektor van Budapesten, egy-egy pedig Szegeden, Debre­cenben és Miskolcon. A Párizs III egyetem több mint tíz éve fogad magyar irodalom-, illetve nyelvta­nárt, most egy vendégprofesszora van a párizsi finnugor tanszék­nek. Kiállítások cseréjére általában két-három évenként kerül sor az egyezmény alapján, de természete­sen az intézetek és más szerveze­tek gyakrabban szerveznek kisebb bemutatókat. Aránytalanság mutatkozik a könyvkiadásban. Míg hazánkban évente mintegy hatvan-hetven francia mű jelenik meg körülbelül kétmillió példányban, addig 1970 és 1974 között huszonhét. 1977-ben hat, 1978-ban pedig mindössze há­rom magyar könyv ért meg fran­cia kiadást. Tavaly a neves Ha­­chette Kiadó küldöttsége járt Ma­gyarországon — tárgyalásaikból talán eredményesebb együttműkö­dés születhet a két ország könyv­kiadása terén. A zene területén Bartók Béla világhírneve, népszerűsége és a magyar előadóművészek világszín­vonala kiegyensúlyozottá teszi kapcsolatainkat. Kölcsönösen részt veszünk egymás fesztiváljain, ver­senyein, s a Francia Rádió is szí­vesen veszi magyar előadóművé­szek koncertjeit. Tavaly a Buda­pesti Művészeti Hetek során mi is rendeztünk Francia Zenei Hetet, amelyen kortárs zeneszerzők mű­veit mutattuk be. A francia zenei nevelés terén egyre népszerűbb a Kodály-módszer, 1977-ben francia zenetanárok kezdeményezésére Pá­rizsban Kodály Társaság alakult. A magyar filmek gyakori ven­dégei a francia filmkluboknak, egyetemeknek. A hivatalos film­forgalomba kerülő magyar filmek száma már sokkal alacsonyabb. Magyarországon az elmúlt két esz­tendő alatt több mint húsz francia filmet mutattak be. Most remélhe­tőleg változás lesz ebben is, mert az igen népszerű s a francia kul­turális életben nagy szerepet ját­szó Pompidou Központban decem­berben nyolcvan magyar filmet mutattak be. Meghívott filmren­dezőkkel ankétokat, vitákat is ren­deztek. A színházi kapcsolatainkat in­kább egymás színpadi műveinek kölcsönös bemutatása, mint társu­latok vendégszereplése jellemzi. A Párizsi Magyar Intézet szer­vezésében az elmúlt esztendők so-, rán több francia városban rendez­tek magyar heteket. Ezel olyan művelődési programok, amelyek lehetőséget adnak minél többet be­mutatni a magyar kultúrából. Ezekre az akciókra, a több apróbb rendezvényre szükség van, mert míg Magyarországon a francia kultúra értékeit széles körben is­mertetik, ismerik, a rádió, a tele­vízió, a könyvkiadás propagálja, addig a magyar kultúrában, a többi kis nép kultúrájához hasonlóan, a franciák kevésbé tájékozottak. h. é. * Pullaí Árpád közlekedés- és pos­taügyi miniszter hivatalos látoga­tást tett Ausztriában, ahol Kari Lausecker osztrák szövetségi köz­lekedési miniszterrel egyeztették a magyar illetve az osztrák közleke­déspolitikai elképzeléseket. Pullai Árpádot fogadta dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár. * Az ENSZ gyermekalapja megbí­zásából Budapesten járt Judith Hart, volt angol miniszter. Láto­gatása során fogadta őt Aczél György, a Minisztertanács elnök­­helyettese, a nemzetközi gyermek­év magyar nemzeti bizottságának elnöke és Púja Frigyes külügymi­niszter. Címlapunkon: Betlehemesek Fotó: Kozák Albert — MTI 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom