Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-11-17 / 23. szám
SZABÓ A LÁSZLÓ — ; V-'V ‘ ’s- : -MftGYAR MÜLT ■ (2.) SZABÓ LÁSZLÓ: MAGYAR MÚLT DÉL-AMERIKÁBAN „Nyomtalanul eltűntek.. ” Az öt világrészben fellelhető magyar vonatkozások kutatói az esetek túlnyomó többségében személyeket keresnek és fedeznek fel: ismeretlen tájak első magyar vándorait vagy telepeseit. Jóval ritkább eset, amikor kutatásuk tárgya valóban valamely „tárgy”, esetleg földrajzi elnevezés. Szabó László Buenos Airesben megjelent könyvében, amelynek ismertetését előző számunkban kezdtük el, az utóbbira is találunk példát. S bár megoldása nem teljesen megnyugtató, mégis érdekes és érdemes ahhoz, hogy olvasóinknak bemutassuk. S egyben a példán azt is, hogy egyetlen kérdésre is mennyire szerteágazó lehet és milyen meglepetéseket tartogathat a válasz. „Kutatásaim folyamán, több alkalommal — főképpen a múlt század derekán megjelent munkákban —, Rio Grande do Sul állammal (Brazília) kapcsolatban azt a jelzőt találtam, hogy ,Pequenha Hungria’, vagy .Hungria do Brasil’, azaz: ,Kis Magyarország’ és ,Brazíliai Magyarország’ ” — írja a szerző. „A szokatlan megjelölés azonnal szöget ütött a fejembe, de hiába kerestem rá magyarázatot. Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy miután Brazília egyetlen búzatermelő állama akkor Rio Grande volt, bizonyára azért nevezték el ,Pequenha Hungriá’-nak és ,Hungria do Brasü’-nak. E nem túlságosan meggyőző magyarázatot azonban végérvényesen elvetettem néhány évvel később, amikor kezembe került az angol tengernagyi hivatal 1920-ban megjelent hajózási térképe a ,Lagoa dos Patos’-ról, Rio Grande do Sul államnak a mi Balatonunknál vagy háromszor nagyobb taváról, jobban mondva beltengeréről, amelynek vízfeleslege az Atlanti-óceánba ömlik. E térképen a különben sekély vizű Lagoa dos Patos egyik hajózható, természetes csatornája ,Canal da Hungria’, .Magyarország Csatornája’ névvel van megjelölve, míg más országok nevei ott sehol sem találhatók. Ismét .Hungria’, ismét Magyarország . . . Miért? Ki nevezte el így és milyen okból kifolyólag? Honnan származik e megjelölés?” A valóban meglepő észrevételre a szerző aligha talált volna feltételezhető megoldást, ha nem akad a kezébe egy másik térkép is, amelyet jóval előbb, 1557-ben nyomtattak ki egy bizonyos Hans Staden német „utazó” zsoldoskatona könyvének mellékleteként. Nem tudhatni, a szerző maga rajzolta-e, vagy csak útmutatásai alapján készült, de a korabeli viszonyokhoz mérten meglehetősen pontosan — noha fejtetőre állított tájolásban —, ábrázolja a délamerikai partvidéket. „Felülről lefelé haladva a szemléletben, először a La Plata és Asuncion városát látjuk a kasztíliai zászlóval jelzett, tehát spanyol területen. Utána lefelé haladva, balról ,Rio Grande’ olvasható, ami alatt tisztán, világosan kivehető a ,1a húngara’ megjelölés... A térkép legtöbb német— spanyol és tupi—guarani nyelvű helymegjelölésére Staden sokszor rátér munkája különböző fejezeteiben, de a ,1a húngara’-ra soha, egyetlen esetben sem. Miért nem tér rá?” A szerző válasza a kérdésre az hogy Staden nem tartotta érdemesnek a magyarázatot, mert az korábban közismert volt. Lehetséges, de ez csak feltételezés. Szintúgy, mint a másik, a valószínűbb, miszerint Staden e tájra maga sosem jutott el... E nem döntő jelentőségű bizonytalanság után Szabó László nyelvtani oldalról iparkodik keresni a megfejtést: „Mint tudjuk, spanyol nyelven ,1a húngara’, így, névelővel: főnév, eredeti jelntése: ,magyar nő’. Névelő nélkül jelző, esetleg melléknév. Azonban térképünkön, amint látjuk, egy kisebb kiterjedésű tengerparti tavat jelöl meg. E tény már magában véve is kizárja azt az eshetőséget, hogy magyar nőről lehessen szó, dacára a ,1a’ névelőnek. Másrészről a tengermelléki tavak neve spanyol nyelven ,laguna', a portugál ,1agoa’-nak megfelelően. Ebből következtetve a tó neve ,laguna húngara’ lehetne, vagy egyszerűen csak ,1a húngara’, mivel a térkép világosan megmutatja azt, hogy a megjelölés mire vonatkozik ... Valószínű, hogy a ,laguna húngara’ nem egy teljesen különálló tavat jelöl meg, hanem tulajdonképpen az akkor még fel nem derített, jóformán teljesen ismeretlen Lagoa dos Patos északkeleti nyúlványát...” „... A Hans Staden által lerögzítet megjelölés más, későbbi térképeken már nem található, mint ahogyan maga a tó sem ... A ,1a húngara’ elnevezés eltűnt, elkallódott az idők folyamán . . . De emléke még sokáig kísértett a szájhagyományban mint .Pequenha Hungria’ és ,Hungria do Brasil’, hogy végül ismét helyet foglaljon egy térképen, az angol tengernagyi hivatal már említett hajózási útmutatóján . . .” A szerző e kétségtelen egybeesésekkel bizonyítottnak veszi a lagúna, illetve a terület magyar elnevezésének rokonságát, s immár arra keres választ: honnan eredhetnek? Hivatkozik a korabeli felfedezők elnevezési szokásaira, amelyek vagy a felfedezett földrajzi egység tulajdonságára, külsejére, jellemzőire utaltak, vagy valamely tisztelt személy — uralkodó, mecénás, esetleg családtag — nevét kívánták megörökíteni. Noha a ,1a húngara’ nem személynév, Szabó mégis, alighanem joggal, ez utóbbi csoportban keresi a megfejtést. Nem tartja valószínűnek, hogy az elnevezést adó expedíció valamelyik vezetője magyar lett volna, s inkább azt keresi, hogy az ismert felfedezők melyikének lehettek magyar kapcsolatai. Mindjárt kettőt is talál. Az első maga Amerigo Vespucci, akinek öccse több esztendeig élt Magyarországon, Mátyás király udvarában. De különböző meggondolások alapján elveti ezt a variációt, s inkább Magellánt veszi szemügyre. A Föld első körülhajózójának patrónusa ugyanis Maximilianus Transsylvanus volt, aki anyagilag is támogatta expedícióját. Humanista szokás szerint latinos nevet felvett főúr, a Habsburgok barátja és tanácsadója, a szerző feltételezése szerint Bakócz Tamás esztergomi érsek természetes fia volt, s tagja annak az Erdődy-Bakócz családnak, amely Miksa császártól kapott grófi címet. A Bakóczot utóbb elhagyták, s Maximilianus az Erdődyt — mert latin megfelelője, a sylvanus faragatlant, parasztit jelent —, a nemesebb csengésű Transsylvanusra változtatta. Utóbb benősült a dúsgazdag sevillai hajómágnás de Haro családba, majd felesége halála után Flandriában telepedett le, mint II. Lajos magyar király özvegyének tanácsadója. Magyar voltát sosem tagadta. Magellán expedíciójának költségeit de Haróék fedezték, miután ahhoz Maximilianus Ttranssylvanus megszerezte V. Károly császár jóváhagyását. . . „Egy bizonyos. Fernando de Magalhaesnek minden oka megvolt arra, hogy felfedezései során, valamilyen addig ismeretlen földrajzi fogalmat pártfogójáról és barátjáról... nevezzen el.” Ez kétségtelenül nyomós indok. Első aggályunkat, hogy miért nem név szerint emlékezett meg róla, Szabó László azzal védi ki, hogy Maximilianus Transsylvanus zárkózott természetű ember volt, aki ezt rossz néven vette volna, s ezért döntött a felfedező a csak utaló ,magyar lagúna’ név mellett. Arról nem tesz említést a szerző, hogy de Haróékról nevezett-e el valamit Magellán, s ha nem, ugyan miért. A feltételezés tehát érdekes ugyan, de az utolsó — hitelesíthető — láncszem egyelőre még hiányzik hozzá. Mindamellett Szabó László munkája nem volt hiábavaló: feltett egy rejtélyt, s keresni kezdte hozzá a kulcsot. Talált néhányat, amelyek már illenek ugyan a zárba, ha még nehezen forognak is benne. Érdemes tovább csiszolni őket. Eddig végzett munkája közben — korántsem mellékesen —, máris néhány olyan kultúrhistóriai érdekességre hívta fel a fogékony olvasó figyelmét, amely nélküle aligha kennt volna napvilágra. BOGÁTI PÉTER Poitugól kikötő Magellan idejében novotta Ferenc reprodukciója
