Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-11-17 / 23. szám
magyar építőipar 414 200 alkalmazottjához képest jelentéktelen mennyiség. 2. A határ menti győri házgyár kapacitását nem használták ki teljesen, mert paneljeit csak „félkörben” — azaz a magyarországi részeken — tudták felhasználni. 3. A csehszlovák megrendelők a hazaiaknál lényegesen magasabb árat fizetnek, méghozzá jórészt betonacélban, amiből Magyarország importra szorul. 4. Brnónak, a nemzetközi vásárok híres városának nem mindegy, hogy hat-hét év helyett két év alatt kap egy új szállodát. Ez a négy-öt évnyi előny számottevő bevétel forrása. 5. A közös munkából mindkét ország szakemberei tanulnak. A brnói szálloda FOTO: RAFAEL CSABA — MTI Az első és a második indok ténykérdés, nem vitatható. Ami a továbbiakat illeti, nos, az anekdoták nem tartoznak az építészet és a közgazdaságtan rideg érvei közé, kettőt most mégis idézünk. Az egyik: Amikor a magyar építészek a brnói polgármester elé álltak tervükkel, a városi szakemberek tétováztak. Egy ilyen építkezéshez mázsányi dokumentáció szükséges. A 30 oldalas, vékony kis műleírás láttán hihetetlen volt számukra, hogyha ők gyorsan előkészítik a terepet, két év múltán új, 13 emeletes luxusszállóval gyarapodik városuk. A polgármester azonban az 1600 mindig foglalt brnói szállodai férőhelyre gondolt, meg a szokásos nemzetközi vásárra, s arra, hogy a magyarok igen rövid idő alatt 1400 személyes szállodát ígérnek. Így szólt hát munkatársaihoz: — Én most elmegyek, s önökre zárom az ajtót. Innen addig ki nem mennek, amíg az összes tereprendezési és szanálási terv, közművesítési és építési engedély készen nem lesz! Tény, hogy mindez 24 óra múltán már a magyar építők kezében volt. S a másik eset: már javában dolgoztak, amikor bankrevizor érkezett hozzájuk. Kérdezte: — Hol lesz a szálló? — Hol lesz? Itt van! — mutattak a falakra, amelyek kéthetenként nőttek egy-egy emeletnyit. Szintén tény: az elemeket szállító trailerek a Győr— Brno közötti 208 kilométert háromezernél többször tették meg, de soha nem késtek negyedórát sem. FOTO: BRANSTETTER SÁNDOR — MTI Ám lássuk a további tényeket. Hogyan lehet, hogy északi szomszédaink, akik évszázadok óta igencsak értenek az építészethez, saját szavaik szerint, szállodát most már szívesebben építtetnek a magyarokkal, mint a nyugatiakkal? Ügy, hogy a magyarok technológiai előnyben vannak. Az előny titka, mint minden nagy ötlet, egyszerű. A szálloda mindig, mindenütt egyedi és drága épület. Nem szokás merev panelekből építeni. Finta József, a híres tervezőmérnök „panelötlete”, a pesti Volgaszálló keltette fel még 1971-ben szomszédaink figyelmét. Most is annak alapján, csak persze sokkal csiszoltabban épült a brnói szálloda. Így már érthető a gyorsaság. Igaz, sorozatban készülő panelből nem könnyű sajátos feladat ellátására alkalmas, nem köznapi külsejű épületet emelni. A szállóvendégnek pedig nem szabad megéreznie az előregyártás szigorát. Téresztétikailag, térpszichológiailag a brnói szálloda páratlanul szép és egyedi épület. Ezúttal már nem egyszerű ötlet megtestesüléséről volt szó, hanem know-how-ról, kilencéves fejlesztési munka összegeződéséről. Szellemi vagyon mindez, amit ki kell használni. A szóban forgó szállodában már nemcsak lakni — élni is lehet. Van itt étterem, kávéház, télikert üveg harangtetővel, bárok sora, türkizkék uszoda átriummal és szaunákkal, nem szólva a többi társasági helyiségről, a 350 személyes, nyolcnyelvű szinkrontolmácsolásra alkalmas konferenciateremről, a padlófűtésről, a hűtött termekről, a luxusberendezés ésszerűségéről. a fehér márványfelületekről, a tölgyfa és a gyémántcsempe burkolatokról, a római mozaikokról. Ez a szálloda „mindent tud”, amit ma a szállodaipar világszínvonala megkövetel. És mindez nem az írásban rögzített két év, hanem 22—23 hónap alatt került tető alá, ami építészeti rekordnak számít. Cseh részről mindezt így látják : — Kijelenthetem, egyértelműen elégedettek vagyunk a magyarok munkájának nemcsak a gyorsaságával, amely meglepett minket, hanem együttműködésük stílusával is — mondja dr. Rudolf Suchánek, brnói polgármester-helyettes. S mit mond a közgazdász? — Tízmillió dolláros építkezés a maga műfajában nem nagy ügy. De mennyi televíziós készüléket kellene például ezért a pénzért csinálni és eladni? Az építőiparral gyorsan lehet a külkereskedelmi mérleget javítani. És ez a 22—23 hónapos határidő, meg ez a minőség tőkés viszonylatban is megállja a helyét. Kemény munka volt, de a bevétel is számottevő. Megérte. A munka sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az építők átköltözhetnek Prágába — diákszállót építeni... FIRON ANDRÁS 7
