Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-11-03 / 22. szám
A pórul járt gazdag ember Egyszer régen egy szegény ember a talicskáján ágas-bogas, szúrós rozsét tolt maga előtt. A rozsé olyan magasra volt rakva, hogy nem láthatott maga elé. Ezért nagy hangosan végigkiáltozta az utcát: — Vigyázat, kitérni! Vigyázat, kitérni! A gazdag ember meglátta a szegény embert és elébe került. — No — gondolta —, most megütöd a bokád! És mint aki se lát, se hall, jön szembe és egyenesen neki a rőzsének. Majd felborította a magasra rakott targoncát. Persze a szúrós rozsé beleakadt a finom ruhájába és egyik oldalán foszlánnyá tépte. — Szemtelen gazember! — ordította az úr. — Nem tudsz vigyázni? No, ezt megkeserülöd! Ezzel elrohant. A szegény ember alighogy hazaért, már KASS JANOS RAJZAI ott voltak érte. Nyomban bíró elé állították. — Látod, mit csináltál? — mutatott a bíró az úrra, akiről foszlányokban csüngött a drága ruha. — Beszélj! Miért mentél neki az úrnak? A szegény ember csak ingatta a fejét, de nem szólt egy mukkot sem. — Süket vagy? — kiáltotta a bíró. — Meg kell fizetned a kárt! — Vagy a bőrödből vágatom ki! — tódította dühös kárörömmel a gazdag ember. A szegény ember néma maradt, mint a hal. Némán és egykedvűen nézett maga elé, mint aki egy szót sem hall, vagy mint akinek ehhez az ügyhöz az égvilágon semmi köze sincs. A bíró elvesztette minden türelmét. — Hát megnémultál, vagy mi lelt? — harsogta vészjóslóan. — Majd megtanítalak én beszélni! — Ügy is kell! — helyeselte a gazdag ember. — Ravasz paraszt ez. Nem kell neki hinni. Még hogy néma!... Hahaha . . . Bezzeg ordítozott az utcán, hogy „Vigyázat, kitérni!” . . . Ott tudott kiabálni ! Erre a bíró, mintha kicserélték volna, csendesen így szólt a szegény emberhez: — Igaz ez, te szegény ember? — Igaz —- szólalt meg végre az ember. — Hát, uram — fordult a bíró a gazdag emberhez —, ha ez az ember kiabált, mint ahogy maga mondja, akkor miért nem tért ki előle? Ez az ember a rőzsétől nem láthatott, magának kellett volna kitérnie. De úgy látszik, szándékosan ment neki a rőzsének. A gazdag ember zavarba jött. Hebegett, hápogott, dadogott. — Mivel pedig ezt az embert maga minden alapos ok nélkül törvény elé állította — mondta szigorúan a bíró — meg kell magát büntetnem. A gazdag ember majd megpukkadt éktelen dühében. De nem tehetett semmit. Elő kellett vennie a pénzes zacskóját. Kimondhatatlanul bántotta, hogy fizetnie kellett és az, hogy a szegény ember előtt megszégyenítették. Azt hitte, nem éli túl. Jól hitte. Abban a percben, amikor a pénzes zacskóba markolt, olyan fehér lett, mint a meszelt fal. Kiejtette kezéből a zacskót, és szó nélkül elvágódott. Azon helyben meghalt. Gazdagságát szertehordták az örökösök. A híre is csak egy nyúlfarknyi maradt. Az is csak ebben a mesében. MAGYAR NÉPMESE WEÖRES SÁNDOR A birka-iskola Egyszer volt egy nagy csoda, neve: birka-iskola. Ki nem szólt, csak bégetett, az kapott dicséretet. Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott, így hát egy se ment oda, meg is szűnt az iskola. Ha a világ rigó lenne Ha a világ rigó lenne, kötényemben ő fütyülne, éjjel-nappal szépen szólna, ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne, be se férne kötényembe, kötényem is honnan volna, ha egész világ rigó volna. FOTO: KOVÁCS GY. LÁSZLÓ Csigavonal A vastagított L betűből kiindulva csigavonalban olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, József Attila: Altató című verséből kaptok idézetet. Hogyan szól ez az idézet? ZALA JÓZSEF Megfejtés : •zeq e ;auiazs 3jos aCXumpT ‘So zb latuszs i[05[ epCuntpq; 26