Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-11-03 / 22. szám

DERKOVITS GYULA • A Magyar Nemzeti Galériában életmű-kiál­lítás mutatja be a két világháború közötti ma­gyar képzőművészet egyik legmarkánsabb alakjának, Derkovits Gyulának a munkássá­gát. Derkovits Gyula 1894- ben született Szombat­helyen. Asztalosmester Végiéi (1894-1934) apja mellett inasként dolgozott. Húszéves ko­rában az első világhá­borúban önként jelent­kezett katonának. Meg­sebesült, bal karja meg­bénult, és súlyos tüdő­bajt szerzett. Fizikai munkásként dolgozott, esti iskolában tanult meg festeni, rajzolni. A Tanácsköztársaság ide­jén Kernstok Károly nyergesújfalui művész­telepén teljesen a festé­szetnek szentelhette ide­jét. A rövid ideig tartó lehetőségeket azonban ismét anyagi gondok váltották fel. 1923-ban Bécsbe költözött felesé­gével, de 1926-tól már ismét Magyarországon él — újra nincstelen­­ségben. Életműve mégis kiteljesedett, sorra szü­lettek remekművei, a kor nyomorúságának dokumentumai. Életében erkölcsi, anyagi elisme­résben sosem volt ré­sze, csak a felszabadu­lás után, 1948-ban tün­tették ki posztumusz Kossuth-díjjal. Alkotásaiban a kor feszült szociális problé­mái, gyermekkori emlé­kei nyilvánulnak meg. Lényegretörően, kifeje. zően komponál, tompa kolorizmusa fanyarul jellegzetes, s a hideg­meleg színek hangulat­kifejező erejét fokozza az ezüst és az arany al­kalmazása. Kiváló gra­fikus volt, legjelentő­sebb alkotása a drámai erejű fametszeteken megörökített 1514-es pa­rasztlázadás Dózsa-soro­­zata. TOPOLANSZKY ÉVA 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom