Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-11-03 / 22. szám

A Toledo Blade augusztus 28-i száma ké­pes riportban számolt be a Birminghami Nemzetiségi Fesztiválról (USA), amelyet csaknem hatvanezer néző érdeklődése kí­sért. A zenés, színes kavalkádban a bolgár és a lengyel nemzetiségi csoportok mellett részt vettek a William Penn Fraternális Egyesület detroiti fiókjának népviseletbe öl­tözött magyar fiataljai is. A fesztivál meg­nyitóján beszédet mondott a Magyarország­ról érkezett Bagi István püspök. A Pannónia Bookstól, Torontóból kaptunk udvarias levelet, amelyben helyesbítik a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat külföldi terjesztőinek a névsorában szereplő címüket. A Postai Stadion helyett a jó cím: a Postai Station. Lehet, hogy olyannyira fociszeretőek vagyunk, hogy már mindenütt stadiont sze­retnénk látni, s ezért tévedett a gépírónő vagy a szedő? Köszönjük az észrevételt, s azóta most már a helyes címet közöljük. A levél aláírója ezenkívül azt kifogásolja, hogy a Kultúra külföldi terjesztőinek a nevét és cí­mét „szinte mellékesen sorolják fel. A hirde­tés ilyen módon sérelmes”. Mint a világ minden táján, a hirdetés ná­lunk is olyan műfaj, amelyet a hirdető meg­rendelése szerint közölnek. Am a Magyar Hírekben a külföldi terjesztők névsora nem „hirdetés”, hanem egyszerű tényközlés: ha valakinek kényelmesebb és könnyebb a la­kóhelyén található külföldi terjesztőnél elő­fizetni a Magyar Hírekre, az is megtalálja a pontos címet és a módot az előfizetésre. Ezenkívül: a lap minden számában ugyan­azon a helyen közöljük a névsort, s ezzel is jelezzük, hogy a terjesztők munkáját ma­gasra értékeljük. * Több olvasónk jelezte, hogy tudomása sze­rint a „140 éves a fotográfia” című cik­künkben tévesen tüntettük fel Daguerre-t a fényképezés ősatyjának (például Riez Adal­bert, Monte-Carlo, Kemény Ferenc, Norvé­gia). Mi az igazság? Ki találta fel a fényké­pezést? Joseph Niepchore Niepce francia fizikus, 1765. márciusában született és eredetileg lo­vastiszt volt, leszerelése után litográfiával foglalkozott. Fotográfiai kísérleteit 1814-ben kezdte meg és tíz évvel később, 1824-ben sö­tétkamrája segítségével és fényre érzékeny aszfaltvegyületek alkalmazásával sikerült ké­peit állandósítani. Később összeköttetésbe lé­pett Daguerre-el és együtt dolgoztak to­vább. A fotográfia teljes sikerét azonban nem élhette meg, 1835-ban meghalt. A fény­képezés azonban Daguerre nevéhez fűződik, mivel Niepce csak az alapötletet adta, a fényképezéshez nem használt lencserend­szert, és az aszfaltvegyületekkel rögzített kép még igen távol állt mind rajzában, mind szemcsézetében a valódi fényképtől. Bár ér­demei elévülhetetlenek, a fotótörténet a fo­tográfia megszületésének időpontját 1839-ben határozta meg, Daguerre ekkor mutatta be találmányát a Francia Akadémián. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a századik év­fordulón meghirdetett nagy fotókiállításon az aranyérmet magyar fotográfus, Vadas Er­nő nyerte el, híres libás képével. Külön megemlítjük Borsos Anna Mária, Borsos József festő unokájának a levelét, aki a fent említett cikk sajnálatos névelírására hívta fel a figyelmünket. Nem Borsos György, hanem Borsos József nevéhez fűző­dik a magyar fényképészet hőskora. Borsos Anna Mária ezt írja nagyapjáról: „Fiatalon, mielőtt Bécsbe ment, bejáratos volt a pesti műtermekbe, így többek között a nála idősebb Barabás Miklóshoz is. A Ma­gyar Fényképész szerkesztője Gyimesy Ká­sás Ernő az alábbiakat írta 1939. július 25-i számában: Borsos József briliáns fogékonyságával ha­marosan kitanulta a szakmát és az új szerel­mének, a fényképészetnek élt. A művész úttörőink legnagyobbika lett a magyar fotó históriájában. 1862-ben társult Doktor Al­bertiéi és az Országút 42. szám alatt, a volt Botanikus kertben fénykép művész termet nyitott. Országos hírnévre tett szert, megro­hamozták a megrendelők. Vagyonos ember lett. Az öregségét a tulajdonát képező Szép­­juhásznéban töltötte. A műtermét Varságh Imrének adta át.” * Igen sokan fejtik meg keresztrejtvényein­ket. S akiknek Fortuna kedvez, azok szinte kivétel nélkül szép levélben köszönik meg a jutalomkönyvet, amely újra meg újra fel­idézi bennük hajdanvolt irodalmi élményei­ket, megtetézve a modern magyar irodalom remekei nyújtotta szórakozással. Legutóbb Caterina Strada levelének örültünk, amely­ben Déry Tibor Kedves Bóóper című köny­vét dicséri: „ez a kitűnő író az öregséget keserűen mulatságos és enyhén negatív mó­don élteti át velünk. Nagyon élveztem az ol­vasmányt”. * Olvasóink időnként megírják, milyen cik­keket szeretnének olvasni. Mózes Jenő olva­sónk New Yorkból azt kéri; „a sportrovat­ban valamivel többet foglalkozzanak, illetve írjanak a magyar és nemzetközi sportról, vá­logatott meccsekről, labdarúgásról”. Nos, kedves Mózes Jenő, bevalljuk, mi is szeret­nénk minél többet, azaz minél több jót ol­vasni a magyar labdarúgásról, annak nem­zetközi sikereiről. Mindaddig, amíg ennek nem jön el az ideje, talán illendőbb szeré­nyebben szólnunk labdarúgásunk „eredmé­nyeiről”. Persze, azt hiszem, határokon be­lül és határokon túl, mindnyájan egyformán reméljük és várjuk a magyar foci fellendü­lését. Az amerikaiak népszerű sportja a bowling (kugli). Most arról kaptunk hírt, hogy Ben­­cze Ilona (Bencze Miklós operaénekes felesé­ge) és csapata első helyezett lett, és így ér­tékes díjakat nyert egy rangos versenyen. Képünk jobb szélén Bencze Ilona. * Gero Joseph Pennsylvaniából írt, s azt pa­naszolja, hogy szerkesztőségünkhöz már többször küldött kulturális témájú beszámo­lókat, amelyeket azonban nem közöltünk. Levelére csak azt tudjuk válaszolni, hogy azokra az írásokra, amelyeket kézbesít a posta, mindig szívesen válaszolunk. * Több olvasónk levelére válaszolva közöl­jük, hogy a Magyar Hírek 17. számában megjelent öregotthon Nagymágocson című cikket a szerző, Székely Molnár Imre Toron­tóban (Kanada) kiadott kötetéből vettük át, amely az elmúlt évek írásait gyűjtötte egy­be. Tehát a cikk adatai nyilvánvalóan a né­hány évvel ezelőtti helyzetet tükrözik. A szociális otthonok jelenlegi ellátottságáról, életéről munkatársunk a közeljövőben készít friss riportot, amely — a jelenlegi helyzet­nek megfelelően — kitér a fenti cikkben nem említett részletekre is. A Sydney-i Hungária Social Club nagy sikerű „Iparos-Kereskedő”-bált rendezett a nyár derekán. A csaknem 250 vendég között ott volt Michel Maher, a drummoyne-i ke­rület képviselője, a New South Wales-i par­lament felsőházának tagja. Az ausztrál kép­viselő méltatta a klub tevékenységét és a kormány további támogatásáról biztosította honfitársaink egyesületét. Képünkön Michel Maher képviselő és felesége, Czébely Lajos konzul és felesége, valamint Molnár István, a club elnöke. * A hollandiai Hungária Clubot 1929-ben alapították az ott élő magyarok. Idén szep­temberben egyhetes ünnepségsorozattal em­lékeztek meg fennállásuk 50. évfordulójá­ról. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom