Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-11-03 / 22. szám
1 i A világ legbutább gyereke ILLUSZTRÁCIÓK: KOKOLOVSZKI ANDRÁS összecsapom a kezem. — Mondom! ... Tizenegy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. — Hát mi? — Hogy mi? Na, megállj, te csirkefogó! .. . Most azonnal előveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!!... mert különben . .. Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: — Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonyúk két másik mennyiséghez, valamint... igen, apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata? . . . — Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet. És most rettentő komolyan kezdem: — Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan ostoba. Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na, nézd, milyen egyszerű. Na. Ide figyelj! Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor világos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem ... — Igen, apukám ... eddig én is értem, de az aránypár. Dühbe jövök. — Ne fecsegj bele, így nem érte... nem érted meg. Ide figyelj. Ha kilenc nap alatt ennyi és ennyi — akkor tizenkét nap alatt, mondjuk, esetleg ennyi és enynyivel több. De viszont, pardon, azért nem több mégse, mert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát ennyivel kevesebb, vagyis ennyivel több, mintha ugyanannyival kevesebb volna, mint amennyivel több. Itt ugyanis az aránypár ... az aránypár... Egyszerre világosság gyűl az agyamban. Mint egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek hiánya húsz-egynéhány év óta lappang és borong bennem — úgy van, most rájöttem!... Nincs kétség — akkor ... ott. . . egészen nyilvánvaló — úgy van, nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát! Lopva Gabira nézek. Gabi közben észrevétlenül kinyitotta a történelemkönyvet, és most fél szemmel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel, ahogy Kinizsi Pál két törököt dögönyöz. Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan. — Nesze!... majd bolond leszek itt kínlódni veled, mikor nem figyelsz! Gabi bőg, mint a két török együttvéve. Én pedig megkönnyebbülve ugróm fel, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik elém — az apámé, amint nagyot üt a kobakomra, vígan és megkönnyebbülve, mintha azt mondaná: „add tovább a fiadnak! énnekem már elég volt!”, és fütyörészve, zsebre dugott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet. Ma láttam a legbutább kisgyereket a világon. Nem hiszem, hogy ennél butább kisgyerek létezik. A kisgyerek, úgy három és fél éves lehet, a sétatéren állt a mamájával. A másik kisgyerek — az enyém — a szobalánnyal ott állt pár lépésnyire tőle. A világ legbutább kisgyereke minden ok nélkül, tátott szájjal nézte az én kisfiámat, aki ügyet se vetett rá. A szobalány rászólt az én kisfiámra: — Cinike! Cini el van foglalva, valami homokbucka előtt guggol, nem felel. A másik gyerek körülnéz, összehúzza a szemét. Aztán mamájához fordul. Kisfiú (nyújtott, zsíros hangon). A-nyuka-a! Anyuka (szívélyesen). Tessék, kisfiam. Kisfiú É-én Ci-ni-ke vágyó .. .o .. .ok? Anyuka (nyájasan). Nem, fiam. Kisfiú (pillanatnyi tűnődés után). Hát akkor ki vagyok é ... é ... n? Anyuka (rendületlen nyugalommal). Te Imruska vagy. Imruska Én Im-rus-ka va-gyo-o-ok? Anyuka. Igen, kisfiam. Imruska (bólint). Én Im-rus-ka vagyok. Szünet. Rámeredek. Imruska anyukája lopva rám néz — észreveszi rajtam, hogy milyen ostoba az ő Imruskája — ő, úgy látszik, már megszokta. Égy kicsit talán elszégyelli magát, s nyilván azzal a szándékkal, hogy rehabilitálja Imruskát, előttem, rászól. Anyuka. Mit bámészkodsz, Imruska? Szaladgálj kicsit. Imruska. Sza-lad-gál-jak? Anyuka. Hát persze. Szaladj fel arra a kis dombra. Imruska. Sza-lad-jak-fe-e-el? Anyuka. Persze! Szaladj fel. Imruska (pár pillanatig tűnődik, hirtelen, mint akinek világosság gyűlt az agyában), felszalad a dombra. Anyuka diadallal néz rám — na, kérem! Tessék nézni, felszaladt! Ebben a pillanatban. Imruska. Anyu-ka ... a ... a! Anyuka. Mi az, kisfiam? Imruska. Most fönt va-gyo-o-ok? Ez volt eddig a legbutább gyerek, akit életemben láttam! Gyerekben ennél butábbat nem láttam. Még felnőttben is ritkán. 19
