Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-10-06 / 20. szám

CS MARGIT . . Kleopátra olyan örök rej­tély, mint az egész Nílus-part, mint a kőtestű Szfinx. Láttam én más felfogásban nagy színésznők­től, köztük Márkus Emília alakí­tásában is — de most, hogy a len­gyel Prus Fáraóját olvasom, s képzeletemben elevenen él az egyiptomi Káma alakja, a föníciai Astarte papnője, a nílusi hiszté­­rika, akinek a százrétű érzékisé­ge és lelki vívódása annyira ha­sonló a Kleopátra rejtélyéhez, most érzem csak igazán, hogy Lu­kács Margit az igaz jellemábrá­zoló művészet minden varázsával keltette életre ezt a királyi heté­­rát, s átéltem, élveztem jellemfor­máló erejét; a kettősséget, az őszinte szenvedély s az örök női hisztéria vibráló játékát, míg a halálban felnő a királyi fenség, a monumentális tragédia klasszikus magasságához. Nagy teljesítmény ez; egy forróvérű keleti nő érzé­kiségén át mindvégig éreztetni a királyi politikus nő számító és sokszor az árulás becstelenségével kacérkodó démoniságát...” — Ez a vibráló játék, ez az okos démoniság más szerepeiben is ki­fejezésre jutott. Az Éj monológ­jára gondolok a Csongor és Tün­déből. A Bánk bán Gertrudisára. A Lear király Reganjára. Az ausztrál vendégmunkás szeretőjé­re, a sistergő Pearlre, A tizenhe­tedik baba nyarából s az intellek­­tuálisabb Mrs. Campbellre, Shaw partnernőjére, a néhány éve új­ra játszott Kedves hazugból. És mindenekelőtt: Évára, a Tragédia Évájára. — Az Éj királynőjét és a Tra­gédia Éváját huszonöt éven át játszottam. A Tragédiában hét Ádám játszott velem egymás után és hét Lucifer, összenőttem Evá-A Nemzeti Színház 1963-as előadásán, Modách Imre: Az ember tragédiájá­ban Básti Lajossal FOTO: PALFAJ GABOR — MTI val. Minden utazásomból, minden könyvből, minden színből, fest­ményből Éva lett. Tíz-tizenöt év után megtörtént, hogy egyszerre csak kiragyogott a szövegből egy mondat, új fényt kapott a sze­rep. Az Ej monológját versként memorizáltam, és hogy a gondo­latok ívét megépítsem, folyama­tosan mondtam el, mint a prózát. De az Ej monológjának a lénye­ge a zeneiség, Vörösmarty szavai­nak muzsikája. Weiner Leó zené­jével játszottuk a darabot akkor. Engem énekesnek szántak, imá­dom a zenét. A Johanna a mág­lyán szövegét a zene hatására úgy mondtam el, mintha repülnék, mintha nem állnék a földön! Ezek az én legkedvesebb szerepeim. — És amikkel nem nőtt ennyi­re össze? — A Lear király Reganját nem szerettem; Lady Macbethet és Gertrudist nem éreztem eléggé, ma biztosan másképp csinálnám. Nagyon szerettem A Glembay Ltd. Angelicáját — azt a háromoldal­nyi szerepet a felejthetetlen ren­dező, Bóján Stupica a főszerepek közé emelte. A jó rendező úgyis­meri a színészt, ahogy a szülő a gyermekét, tudja, kit mikor kell szidni, dicsérni; a jó rendezőnek emberismerete és hatalma van. Nagyszerű hangulatú próbáink voltak. Góth Sándor azt mond­ta : nem szeretem az olyan szí­nészt, aki az első próbán úgy ját­szik, mint a premieren, mert ak­kor úgy marad. En próbálás szí­nész vagyok. Jászai Marira azt mondták a háta mögött: csak az szeret próbálni, aki tehetségtelen. Ez nem igaz. A darab sorsa már a szereposztással eldől, de a próba hozza össze az együttest. S a jó rendező minden színészhez meg­találja a kulcsot. A színésznek pe­dig föl kell néznie a rendezőre. — Ezt a „fölnézni” kifejezést már másodszor használja: a kö­zönség nézzen föl a színészre, a színész nézzen föl a rendezőre. Ügy érzem, ön nemcsak szereti: tiszteli is ezt a pályát. — Tisztelem. Es a közönséget is. A színészet társasjáték. Ezen a pályán sem a cinizmus, sem a ha­talmaskodás nem válik be. Csak a szeretet. A rendezőé az irányítás, miénk a taps — mi visszük ki a színpadra a meztelen bőrünket. Tőkés Anna sok rendezői utasí­tást nem értett, de mi volt az, ha csak végigment a színpadon...! Rám azt mondják, nem vagyok karakterszínész. Mégis minden szerepben mást akarok nyújtani. Százféle Évát. Más Mrs. Camp­bellt 1963-ban, mást 197^-ben, 76- ban, és... Mit mondjak ennél többet? A fehér a világ legkomp­likáltabb színe, minden más szín benne van. En mindig ezt akar­tam. Ha újra születnék, újra kez­deném. GERGELY AGNES Látta már? Hazalátogató honfitársa­ink kirándulási programjá­hoz nyújtunk segítséget; folyamatosan közöljük — a teljesség igénye nélkül — egy-egy megye megtekin­tésre érdemes nevezetes­ségeinek helyét és pontos címét. TOLNA MEGYE SZEKSZÁRD: Régi megye­háza, ma járási hivatal, épült 1828—33 között, klasszicista stílusban, a tervező Pollack Mihály. Az épület udvarán középkori bencés apátság romjai (Béla tér); Római ka­tolikus plébániatemplom 1802—6-ból, copf berendezés­sel (Béla tér); Balogh Ádám Múzeum 1895-ből, neorene­­szánsz. — Régészeti és nép­rajzi kiállítás. — (Mártírok tere 26.); Babits Mihály Em­lékház, a költő szülőháza. 1780 körüli copf stílusú épület (Babits u. 13.); Liszt Ferenc Emlékszoba, klasszicista épü­let, az úgynevezett Augusz­­ház (Széchenyi u. 38.); DECS: Népművészeti Ház — a Decsi Háziipari Szövetkezet nép­­művészeti kiállítása; DUNA­­FÖLDVÁR: Vármúzeum — 1500 körüli gótikus épület, reneszánsz részletekkel, tolda­lékokkal (Rátkai köz 2.); FELSŐNYÉK: Római katoli­kus templom a XV. század­ból, gótikus stílusú, átalakítva 1836 körül; KÖLESD—BOR­­JAD: Petőfi Emlékméhes (Kö­­lesd); MADOCSA: Református templom a XII. századból, tornya román stílusú, többi része késő barokk: OZORA: Helytörténeti Gyűjtemény; SÁRSZENTLŐRINC: Petőfi Emlékház, népi műemlék 1800 körül épült (Petőfi u. 12.); SIMONTORNY A: Vármú­zeum — benne vártörténeti kiállítás. A vár XII—XV. szá­zadi (Vár tér 10.); TENGELIC: Tengelici Arborétum. A Pécsi Állami Erdőrendezőség gyűj­teményes fa-faj bemutatója (Pécs, Szalai út -. — Rét u. 8.) A Tolna megyei Idegenfor­galmi Hivatal címe: Szek­­szárd, Széchenyi u. 19. 7100. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom