Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-06 / 20. szám
Az értelmező szótártól a cserkészkolbászig 1 New York vagy Cleveland nagy múltú magyar fűszerüzletei, vendéglői, könyvkereskedései több százezres magyar vevőkörük révén jól ismertek az óceán mindkét partján. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy néhány párizsi üzletbe is beléphetünk „Jó napot" köszöntéssel. Vajon hogyan boldogul a könyvkereskedő, a hentes, a vendéglős, ha magyar árut, magyar különlegességeket kínál a Szajna partján, ahol csupán tíz-tizenkétezer hazánkfia él? Rue de la Grange-Bateliére ... szűk utcácska a Musée Grévin, a panoptikum szomszédságában, aprócska antikváriumok, fűszerüzletek, régiségboltok negyedében. A 12. számú ház harmadik emeletén két nem túl tágas helyiség a Balaton cég birodalma. A mennyezetig érő polcok dugig rakva könyvekkel, folyóiratokkal, lemezekkel. Szemközt Ady, Jókai, Bajomi Lázár Endre, Thurzó Gábor és Moldova György könyveivel, egri s tokaji borok, töltöttpaprika- és kolozsvári káposzta-konzervek sorakoznak. Babocsay Zoltánt, aki 1952 óta dolgozik a cégnél, ismerősként üdvözölhettem. Tavaly novemberben találkoztunk a Magyar Házbeli könyvkiállításon, ahol a budapesti Kultúra Külkereskedelmi Vállalat partnereként a Société Balaton árusította a magyar könyveket, lemezeket. Babocsay urat a cég történetéről kérdezem. Klasszikusok kötve és palackozva — Cégünk idén harminc esztendős, az alapító, Kelényi Henrik, ma Kanadában él. Vállalkozásunk kezdettől fogva magyar, és Magyarországgal foglalkozó francia nyelvű könyvek terjesztését tekinti fő feladatának. Meg kell azonban mondanom, hogy jelenleg forgalmunknak mintegy fele magyar ételek és italok. A szellemi és a testi táplálék jól megfér egymás mellett, a kitűnő hazai borok és konzervek csakúgy öregbítik Magyarország hírnevét, mint egy jó könyv vagy lemez. A cég jelenlegi tulajdonosai velem együtt Nemeskéry Kiss Miklós és fia Tamás. Családjuk még a Kossuth-emigrációval érkezett Párizsba, nemrégiben Bajomi Lázár Endre is írt a Nemeskéryékről az Üj Tükörben. — Kik alkotják manapság a Balaton cég vevőkörét? — Természetesen többségük párizsi és franciaországi magyar. Érdekes, hogy újabban a fiatalok, a második-harmadik generációs magyarok is szép számmal megfordulnak nálunk. Egy részük ugyan már nem tud magyarul, francia nyelvű könyveket keres, de sok olyan fiatalt is ismerek, aki 16—18 évesen kezdett ismerkedni szülei-nagyszülei nyelvével, s ma már szépen beszél magyarul. Egyre több a francia ügyfelünk. A francia vevőkör részben az itt élő magyarok révén lett vásárlónkká, mások magyarországi turistaútjuk után keresnek fel minket, és olyanok is vannak, akik tudományos munkájukhoz kémek forrásmunkát, elsősorban történelmi, politológiai műveket. Francia nyelvész ügyfeleink a szótárakat, meg a Lelkesféle kitűnő nyelvkönyvet keresik. Rendkívül népszerű a franciák körében a magyar zene: Bartók, Kodály, a népzenei felvételek, a középkori muzsika, az-’+án Ránki Dezső, Kocsis Zoltán ... — lapoz Babocsay úr a lemezek közé. — Megjegyzem: francia vevőkörünk még szélesebb is lehetne... Alig kapni azonban francia nyelvű munkákat a magyar irodalom- és kultúrtörténetről, Magyarország történelméről. A magyar nyelvkönyv mellé magnókazetták is kellenének, s a magyar népzenét és komoly zenét sokan ugyancsak kazettán keresik. Meggyőződésem, hogy mindezeket nagyban tudnánk árusítani. — Melyek a legkelendőbb művek a franciaországi magyarok között? — Elsősorban a klasszikus magyar irodalom. Állandó készletünk mintegy kétezer kötet, de Magyarországon megjelenő minden munka megrendelhető nálunk. Sok előfizetőnk van magyar napilapokra és folyóiratokra; hazaiakra és helybeliekre egyaránt. — Magyar Ház-beli könyvvásáruk immár hagyományosnak mondható. Kirvccannak-e másfelé is? Rue du Faubourg Montmartre 45. — Nemrégiben a lyoni népművészeti vásáron jártunk, ősszel pedig a Metz-környéki magyar napokra viszünk egy rakományra való könyvet, lemezt, ételt és italt. Chez Rózsika A Place Kossuth közelében, a Rue du Faubourg Montmartre 45 alatt piros-febér-zöld cégtábla fogja meg a magyar tekintetet: Hungária. Chez Rózsika — Specialitás Hongroises — áll a portálüvegen kalligrafikus betűkkel. Párizs egyetlen magyar éttermében kávéházi hangulat fogadja a délutáni vendé-Suba úréknál, a Produrts Hongroisej-bon get. Az ablaknál kártyázó társaság, beljebb poharazgató vagy kávéjukat kortyolgató vendégek. Három testvér vezeti az üzletet. Paul Gren, a főztjéről híres Rózsika, azaz Mme Vörös és Róna Magda, aki párizsi-pesti presszókávéval kínál, eredeti, Pestről hozott üvegpohárban — 1960-ban nyitottuk meg első éttermünket, ebben a helyiségben ötödik esztendeje dolgozunk — mondja. — Tudja, testvérem főztjének már korábban is híre volt, olykor nyolc-tíz barát, ismerős is összejött nála egyegy házias-hazai ebédre, vacsorára. Ez adta az ötletet, hogy megpróbáljuk: hátha meg lehet élni a magyar konyhából. Törzsvendégeink zöme párizsi magyar, de sok osztrák vendégünk is van, akik szintén ismerik és kedvelik a magyar ízeket. Nagyon népszerűek a magyaros levesek, sok fogy a pörköltből. a töltöttkáposztából, a töltöttpaprikából — no meg a Debrőiből, a Tokajiból. Nem hittem volna, hogy itt a Hungáriában rögtön a pörkölt és töltöttpaprika után a festő Utrillóról is fogok hallani. Az egyik törzsvendég ugyanis, aki kedvesen asztalához invitált, Sarkadi Pál, Párizs környékén élő festőművész. — 1925-ben, mint kezdő festő ismerkedtem meg Maurice Utrillóval, a Place du Tertre-n, a Montmartre-i művészek találkozóhelyén. Maurice megkedvelt, és hamarosan bi-14
