Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-06 / 20. szám
ka vagy makaróni pedig akár húspótló is lehet. — Csak referenciaüzem vagyunk, azaz nagyipari méretű „bemutatóterem” — mondja Takács Gábor, a Phylaxia mérnöke. — Óránként nyolctonnányi nyersanyagot tudunk feldolgozni, ami egy évben a 120—150 napos vegetációs időszaknak megfelelően — legfeljebb tízezer tonnát, késztermékben 300 tonna Vepex-konoemtrátumot és 1500 tonna rostos tápot jelent. — Kicsi az üzem kapacitása. De hát ennek a kisüzemnek a Vepexeljárás ipari megvalósíthatóságát, s a gazdasági alapmutatókat kellett elsősorban bizonyítania — mondja dr. Gál László, az 1977- ben alakult Vepex Rt. főmunkatársa. — A Tamásiban működő üzem tapasztalatai alapján már tervecet is készítettünk az óránként húsz és ötven tonnát feldolgozó gyárakra. Ezek épülhetnek önállóan, de kapcsolódhatnak már meglevő üzemekhez — forró levegős szárítókhoz, cukorgyárakhoz, fermentációs üzemekhez. A Vepex-eljárás — mint szellemi kincs — jobb kihasználásáért alapították az Állami Tervbizottság határozata nyomán a Vepex Fővállalkozási Rt.-t, amelynek főrészvényesei a Tatabányai Szénbányák Tröszt, a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat és természetesen az üzem gazdája, a Phylaxia. Mi kaptunk jogot az eljáráshoz fűződő műszaki és tudományos módszerek, kutatási eredmények, berendezések bel- és külföldi értékesítésére, komplett üzemek szállítására. így Dániában, a nynkobingi cukorgyárban már fel is épült egy üzem — az Anhydro céggel kooperálva —, mostanában lesz a próba. Távol- Keleten a japán Mitsubishi, a tengerentúlon pedig a chicagói székhelyű Swift cég a partnerünk. — Bizony hosszú volt az út idáig — tűnődik el a már több mint másfél évtized sikerein és kudarcain Koch Lehel, az egyik feltaláló, a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Kémiai Technológia tanszék kutatója. — Eleinte csak az ácsi cukorgyár melletti kis szeszfőzdéből kihasított, kulipintyóban kísérleteztünk, Ott préseltük a zöld lét, ott is szárítottuk. Mi voltunk az elsők a világon. Igaz, kezdetleges módszerekkel dolgoztunk. Mindenféle nálunk honos növénynyel próbálkoztunk. így alakítottuk ki a technológiát. A trópusokon — ahol a fehérjehiány, s az alultápláltság veszélye igen nagy — még nagyobb hasznát látnák a Vepex-eljárásnak. Pirié és Oké angol professzorok Nigériában és Ceylonban kísérleteznek a mi eljárásunk szerint. Az ott honos növényekből kivont fehérjeporral rosszultáplált gyerekeket etetnek, s eredményeiket mindig nagy örömmel tudatják velünk. Van már konkurrencia, de mi bízunk az eljárásunkban. Márcsak azért is, mert takarékosabban használjuk fel az energiát és a munkaerőt. S ez manapság ugyancsak fontos. A következő évtizedekre az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság meghirdette az úgynevezett komplex fehérjeprogramot. A további hazai Vepex-üzemek távlati elképzelései is itt, az OMFB fehérjeprogram irodájában körvonalazódnak. — Népszerű téma ma az iparban, mezőgazdaságban egyaránt a fehérjegyártás — mondja dr. Kralovánszky U. Pál irodavezető. — Hiszen csak mi, magyarok évi 800 ezer tonna fehérjetápot importálunk, zömében szóját, hallisztet. Ezért különösen fontos, hogy az import csökkentése érdekében kihasználjuk belső lehetőségeinket, s még exportra is gondoljunk. A Vepex jobb, dúsabb, mint sok importanyag. Ezért szorgalmazzuk az új hazai üzemek építését, s a Budapesti Műszaki Egyetem most készülő budatétényi kísérleti bázisának mielőbbi befejezését. Mert a fehérje az az „optimális üzemanyag”, amelyre minden élőlénynek szüksége van. Mégpedig: egyre többre... TAKÁCS G. MÓNIKA FOTÓ: NOVOTTA FERENC 9
