Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-10-06 / 20. szám
„Az egész népért, KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE FŐTÖK: NÉMETH FERENC — MTI A Csepeli Sportcsarnokban a Magyar Szocialista Munkáspárt közelgő, XII. kongresszusa eredményes előkészítésének budapesti feladatairól tanácskozást tartottak, amelyen áttekintették a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet megoldásra váró feladatait. Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságéinak tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott előadói beszédet. — Gazdasági gondjaink ellenére is jelentősek az V. ötéves terv három és fél esztendeje alatt elért eredmények — hangsúlyozta Méhes Lajos. — A budapestieknek különösen örvendetes minden előrelépés a város építésében, fejlesztésében. Erőink jelentős részét a tömeges lakásépítésre, a felújításra összpontosítottuk. Az elmúlt négy évben körülbelül 250 ezer fővárosi lakos költözhetett új, vagy már régebben épült, de nagyrészt összkomfortos, modern lakásba. Városfejlesztési programunk harmonikus. Ebben az ötéves tervidőszakban felszabadulásunk óta először épül önálló kórház Budapesten. A kereskedelem és a szolgáltatóhálózat fejlesztése — ha a tervezettől el is marad — ugyancsak jelentős eredményeket hozott. Eddig mintegy 600 új üzletet adtunk át a lakosságnak. Az emberek joggal igénylik, hogy amit segítségükkel, közpénzből létrehoztunk, azzal jó gazda módjára bánjunk. Szívügyünk, hogy Budape ,en rend, tisztaság és közbiztonság legyen! Több hozzászóló után Kádár János emelkedett szólásra. Külpolitikánk szocialista törekvései Kádár János először a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységét elemezte, amelynek lényege az enyhülésért, a tartós békéért való küzdelem. — Országunk egyedül nem tudja döntően befolyásolni a nemzetközi helyzet alakulását. Mégsem szabad lebecsülnünk a magyar külpolitika hatékonyságát és lehetőségeit. Mi is ott vagyunk a népek „kórusában”, és nem mindegy, hogy mire adjuk le szavazatunkat a nemzetközi élet kérdéseiben. Erőinket természetesen megsokszorozza, hogy külpolitikánk szocialista törekvéseket fejez ki; hogy együtt haladunk, közös külpolitikai főirányt követünk legközvetlenebb és legjobb szövetségesünkkel, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival. Ezeknek a törekvéseknek az érvényre juttatásáért összefogunk minden szocialista országgal. minden haladó erővel. Hangsúlyozta: — az enyhülés az elmúlt évek során teret hódított. Ennek sokféle ténybeli bizonyítéka van. Maga a helsinki tanácskozás is sok-sok évi nagy erőfeszítés eredményeként jött létre. Az ott elfogadott ajánlások nemzetközi visszhangjából is megállapítható, hogy Helsinki nem befejezője, hanem elindítója volt egy olyan folyamatnak, amely azóta is bontakozik, szélesedik, elmélyül. Országunk kiveszi részét a helsinki ajánlások mind hatékonyabb és teljesebb érvényesítéséért vívott küzdelemből. Ez jellemezte szövetségeseinkkel együtt végzett külpolitikai munkánkat és a kétoldalú kapcsolatok építését célzó saját kezdeményezéseinket egyaránt, így és ebben a szellemben lépünk fel minden nemzetközi fórumon és így készülünk a madridi tanácskozásra is. Minden lehetséges alkalommal hangsúlyozzuk, s minden partnerünk figyelmébe ajánljuk a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásán született legutóbbi ajánlás jelentőségét Meggyőződésünk, hogy ha javaslatunknak megfelelően a helsinki tanácskozáson részt vett valamennyi fél megvizsgálná: mit tudna már most, késlekedés nélkül tenni a bizalomerősítő intézkedések területén és azért, hogy katonai téren is éreztesse hatását az enyhülés, az újabb kedvező változást eredményezne Európa, s a világ politikai helyzetében. A helsinki tanácskozás nem a részvevők egyes csoportjainak hozott előnyt, hanem valamennyi ott képviselt ország érdekeit fejezte ki. Kádár János beszélt arról, milyen nagy jelentőségű a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló megállapodás, amelyet Bécsben írtak alá, az USA és a Szovjetunió képviselői. — Ennek ratifikálása és hatályba lépése önmagában is óriási jelentőségű lenne, és feltétlenül pozitív hatást gyakorolna az összes nyitott nemzetközi kérdés megoldására. Eredménnyel folyik tehát a küzdelem a hidegháború maradványainak felszámolásáért, az enyhülés előmozdításáért. Európában és a világ különböző térségeiben kézzelfogható realitás a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Akkor is, ha azzal jelentős erők állnak szemben, amelyekkel meg kell küzdenünk. Álláspontunk konkrét, világos és egyértelmű. Célunk a nagyarányú fegyverkezési verseny lefékezése, korlátozása és csökkentése. Azért küzdünk, hogy a fegyverzet alacsonyabb fokán jöjjön létre az egyenlő biztonság. A széles körű nemzetközi kapcsolatok korszakát éljük, valószínű, hogy a jövőben még tovább bővülnek e kontaktusok. Országunk, népünk képviselői már ma is több száz nemzetközi szervezetben vannak jelen, és fejtik ki álláspontunkat a béke, az enyhülés és a haladás érdekében. Részt veszünk például a genfi sokoldalú leszerelési tárgyalásokon, és jelen vagyunk a bécsi tárgyalásokon is, ahol a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek ikölcsönös csökkentése a cél. Államunk, országunk, népünk képviselői tehát aktívan dolgoznak a nemzetközi politika síkján. Ezután Kádár János, azokat a nagyjelentőségű tárgyalásokat ismertette, amelyeket a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségével Budapesten, Bulgária vezetőivel Szófiában folytattunk és beszélt Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának a magyar fővárosban tett legutóbbi látogatásáról. Sürgette az igazságos rendezést a Közel-Keleten és Afrikában, körvonalazta álláspontunkat a délkelet-ázsiai feszültséggóc kérdésében. Kifejtette, hogy szolidaritást vállalunk Vietnam, Kambodzsa és Laosz igazságos ügyért harcoló népével. Ámi pedig Kínát illeti, a Magyar Népköztársaság normális államközi kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal, s a kínai népnek minden jót kívánunk. Azt kívánjuk, hogy Kína térjen vissza a szocializmus következetes útjára, s a nemzetközi életben ismét pozitív szerepet töltsön be. Mi addig is elvi, következetes és becsületes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irányában. Ezután így folytatta: — A Varsói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a szocialista országoknak olyan tömörülése, szövetsége, amely megfelel elveinknek, a tagállamokban élő népek alapvető, közös érdelednek és szocialista céljainak. Általános és közös politikánk a békepoiitika, a fegyverkezési verseny csökkentése, az új világháború megakadályozása, a tartós béke biztosítása. A Magyar Népköztársaság e szövetségi rendszer keretében nagyobb hatásfokkal tudja képviselni a szocializmust építő magyar nép érdekeit. A nemzetközi helyzet jelenlegi legpozitívabb tényezőjét, a Varsói Szerződés általános törekvései, békés szándékai jelentik. Közösségünk — akárcsak a Szovjetunió — soha nem törekedett és most sem törekszik fegyverzeti fölényre, s arra, hogy rákényszerítse akaratát a másik félre. De a szemben álló erők fegyverzeti fölényét sem nézheti tétlenül; mindig megtette és megteszi a szükséges lépéseket, hogy az erők kiegyensúlyozottak legyenek. Minden országnak vannak sajátos érdekei, vannak azonban a világon olyan érdekek is, amelyek alapvetően fontosak minden nép, minden ország számára — függetlenül attól, hogy valamelyik szövetségi rendszerhez vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozik. A béke általánossá és tartóssá tétele mellett ilyen fontos kérdés a világ nyersanyag- és energiaproblémáinak megoldása, a természeti környezet védelme. Ha ezekben a kérdésekben nem alakul ki mielőbb nemzetközi méretekben általános egyetértés, akkor a világ iparosodott része hovatovább már tiszta vízhez sem juthat, és még az oxigént is palackokban fogják árulni. Múlhatatlanul fontos a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok életkörülményeinek közelítése, amihez a fegyverkezési verseny lefékezésével olyan anyagi eszközöket lehetne felszabadítani, hogy a legszegényebb országok is segítséghez juhatnának. Külpolitikánk eddig is eredményes volt, növelte a Magyar Népköztársaság nemzetközi becsületét és tekintélyét. Ezt a politikát követjük a jövőben is. Szövetségi rendszerünkön belül hű szövetségesek, a fejlődő országoknak szolidáris és segítőkész barátai leszünk, a fejlett kapitalista országokkal pedig — ha megvan rá a kölcsönös szándék — korrekt partnerekként dolgozunk együtt minden kérdésben, amelyben lehetséges. Belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott Hazánkban — és még kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok, amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az 1956-os revizionizmus vonalát támogatnák A több mint két évtizeddel ezelőtt 2
