Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-09-22 / 19. szám
Védnökségének ülésén (2.) — A norvég nyelv a legősibb, legautentikusabb germán nyelv. Direkt kifejezéseket használ, ellentétben a magyar nyelv árnyalt kifejezési lehetőségeivel. Éppen ezért Ady szimbolizmusa, Illyés szürrealizmusa, Weöres olykor archaizáló stílusa, rengeteg, elsőre megoldhatatlannak tetsző nyelvi, fordítói problémát okozott. Éppen ezért nagyon jó lenne, ha a magyart idegen nyelvre fordítók — a külföldön élők is — időnként összejöhetnénk szakmai konferenciára. Most például norvég költőkkel dolgozom együtt egy József Attila válogatáson, amely jövőre fog megjelenni. így könnyebben megy a munka ... • ön elsősorban műfordító, vagy inkább költő? — Költő vagyok, mégpedig alföldi magyar költő! A fordítás számomra csak költői gyakorlat, persze jelentős szerepet tölt be munkásságomban. Amikor norvég lírikusokat fordítok magyarra — Téli levél címmel Magyarországon már kapható egy versválogatás tizenkét norvég költő munkáiból és kiadásra vár egy dán antológia —, akárhogy is, de az én magyar költő mivoltom is belekerül a versekbe ... 1. s. Nagy Pál (Franciaország) • • Nagy Pál író, a párizsi Magya» Műhely című avantgarde irodalmi folyó t társszerkesztője. Műveit főként in- ismerhetik az olvasók. Őszintén Kell mondanunk, hogy sokszor nem értjük írásait, mintha minden műfaji korlátot semmibe venne ... De úgy tudom, ez nem volt mindig így, írt ön „másképpen!’ r • • • — Valóban, úgynevezet hagyományos novellákkal kezdtem írói pályámat, amely írások Féja Géza szerint jók voltak. Nem hiszem, hogy azért nem értenek, mert felrúgtam a műfaji határokat, inkább azt mondanám, hogy túlléptem azokon, vagy elléptem, ha valakinek úgy tetszik jobban, akkor vissza léptem, de minden esetre elhagjdam az úgynevezett hagyományos irodalmat. — Tehát nem arról van szó, hogy nem tudtam jó novellát írni és ezért kezdtem el „érthetetlen” szövegeket összehordani, hogy kitaláltam egy olyan műfajt, amelynek nincsenek objektív ismérvei, és ezért nem lehet rajtakapni az írót... Talán a környezetem, olvasmányaim, belső világom hatására kezdtem másfelé keresgélni. • Nevezzük talán írásait „Nagy Pál-féle szövegeknek”? — Ezzel már azért is egyetértek, mert ezeknek az írásoknak a műfaji definícióját nagyon nehéz lenne most megadni. Egyik tulajdonságuk éppen az, hogy műfaji skatulyába nem sorolhatók. — Az eddig összefüggő, logikus szövegek fellazultak, a mondatok, a szövegrészek papíron is eltolódtak egymástól, nemcsak nyelvi, hanem más jelrendszerek elemei is bekerültek a művekbe. Ügy hiszem, nem lehet mai mondanivalót, régi stíluseszközökkel, régi elemekkel kifejezni. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy igazi avantgarde író csak a formát újítja meg, anélkül, hogy a tartalom változnék. • Művei sokkal többet kívánnak az olvasótól, mint a hagyományos irodalmi alkotások. Feldarabolja a szavakat, belerángatja az olvasót szövegeibe, asszociációs játékok láncolatára kényszeríti. Szövegei olvasásakor nem lehet könyvjelzőt használni, hogy ennél a mondatnál abbahagyom, majd holnap folytatom . . . — Csak annyira vagyok igényes az olvasóval, amennyire magammal szemben. Ha szemügyre vesszük a természettudományok fejlődését, komplexitását, akkor felvetődik a kérdés: miért hagyjuk, hogy az irodalom és a művészetek lemaradjanak, pusztán csak a „hagyományosat” fújják. Szuperszonikus repülőgéppel másfél óra alatt Párizsból Budapesten vagyok, akkor az irodalomban miért "közlekedjek „ökrös szekérrel”? Az avantgarde irodalomnak éppen az a célja, hogy utolérje a természettudományokat, hogy felgyorsítsa az irodalom fejlődését, fokozza a percepciót, hogy sokkal érzékenyebbé, alkalmasabbá tegye az embert a teljes világ felfogására. • Azt hiszem, itt kellene szólnunk a vizuális irodalomról. — A vizuális irodalom és költészet minimum kettős percepciót kíván, de legtöbb esetben többet. Egy ilyen kiállított mű — amely leginkább a kollázsra emlékeztet, de technikájában és struktúrájában eltérő attól — távolról nézve is hordoz közlendőket, és a második percepció akkor hat, amikor olvasni kezdik a szövegeket. Ez persze a szokásosnál nagyobb, igényesebb szellemi koncentrációt kíván. — Magam is nagyon sokat olvasok, igyekszem megérteni a minket körülvevő világot és szeretném megértetni az olvasóval is. Ezt, és nem a 100 évvel ezelőttit. Ehhez az új tartalomhoz pedig új formát kellett találnom. • Változott-e az író szerepe? — Annyiban feltétlenül, hogy több mindenhez kell értenie a tudományok terén. Az egyetem után — persze nem minden kényszer nélkül — nyomdász szakmunkás lettem. Egyrészt azért, hogy magyar nyelvű lapot nyomhassunk Párizsban, másrészt, hogy a vizuális költészetre vonatkozó elképzeléseinket meg tudjuk valósítani. Én nemcsak megírom a szöveget, de ki is szedem, képileg is elrendezem. Ha tőlem kéziratot kér egy avantgarde irodalmi folyóirat, akkor nyomdakész művet kap, amit már csak sokszorosítani kell. — Mi feladatunknak érezzük, hogy a Magyar Műhely lehetőségein belül, magyar nyelven is folyjék irodalmi kutató munka. Magyar írónak vallom magam, mégha a vizuális irodalmat alkalomadtán francia nyelven is művelem. 1. s. Szamosközi István (Magyar - ország) Szamosközi István, nyugalmazott református püspök, a Magyarok Világszövetségének alelnöke, végighallgatta a védnökségi ülés teljes vitáját. A tanácskozás végeztével megkérdeztük, vajon lát-e különbséget a legutóbbi Anyanyelvi Konferencia és a mostani ülés között. — Azt hiszem, sajátságos lelki időrendről beszélhetünk. A kezdeti feszültségektől eljutottunk egy bizonyos kölcsönösséghez, megértési készséghez. A mozgalomnak egyik alapvető célja, hogy az abban részt vevők tiszteljék és megbecsüljék egymást, egymás munkáját. A mostani védnökségi ülésen semmi „tisztátalan” gondolat, gúnyos megjegyzés nem hangzott el. Ügy gondolom, hogy az anyanyelvi mozgalom elterjedésének és megbecsülésének egyik fő oka, a hazalátogató turizmus megerősödése. Nagy tömegek látogattak haza, ismerték meg a mai Magyarországot, és felébredt bennük a vágy, a magyar nyelv, a magyar kultúra elsajátítására és továbbadására. Elégedettek lehetünk tehát, de ez az érzés: ihlető elégedettség. Az egyházak milyen szerepet játszhatnak az anyanyelvi mozgalomban? — Az egyházak munkája nagyra értékelhető segítséget jelent a mozgalom számára. A protestáns egyház történelmi szerepet játszott az irodalmi magyar nyelv megteremtésében: gondoljunk csak Károli Gáspár bibliafordítására. Az istentiszteletek azóta is a míves magyar nyelv felhangzásának alkalmai. A határainkon túl élő lelkipásztor elvégzi kötelességének minimumát egyházi szolgálatával — nyelvmegőrző, -oktató tevékenysége mindenképpen hivatásán túlmenő, önként vállalt munka. Az anyanyelvi mozgalom segítheti-e a különféle egyházak együttműködését? — Mindenképpen. Éz távoli, de igen fontos cél. Az igazi barátságok mindig akkor köttettek, amikor a közös cél, a közös feladat- és áldozatvállalás összehozta az embereket. így most mozgalmunk nagyszerű alkalom arra, hogy a különféle egyházak szolgái megtanulják becsülni és tisztelni egymást: barátokká váljanak. s. p. j. FOTO: GÁBOR VIKTOR ÉS NOVOTTA FERENC 15
