Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-09-22 / 19. szám
Az állam és az egyházak Magyarországon n. VI. Pál pápának Kádár János vatikáni látogatása alkalmából elmondott beszéde jelentőségben messze túlnő a szocialista Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak méltatásán. Általános érvényű, hiszen az egyik legnagyobb tömegbefolyású világegyház fejének szavait egyaránt értékelik az öt kontinens országainak vallásos emberei, s az államok politikai vezetői. A beszéd minden sorából kicsendül az a roppant felelősség, amellyel szavait a pápa megválogatta, gondosan mérlegre téve úgy, hogy iLrbi et orbi pontosan azt értsék, amit mondani szándékában áll. Figyelmeztet arra, hogy a kapcsolatok javítását és rendezését célzó kezdeményezéseket egyesek bíráló figyelemmel és kétkedéssel fogadják, ugyanakkor az a szilárd meggyőződés csendül ki szavaiból, hogy a történelem azokat fogja igazolni, akik az együttműködés útján járnak. Az új megoldások keresésének erkölcsi elkötelezettségét és bátorságát hangsúlyozza, amikor arról beszél, hogy az egyház nem riad vissza a merésznek tetsző döntésektől sem. S ezt minden bizonnyal nemcsak az egyházra vonatkoztatja. Két évezred történelmi tapasztalatai nyomán vonja le azt a tanulságot, hogy az ember szolgálatán, jogainak és törekvéseinek előmozdításán, az emberhez méltó élet kialakításán, a békén, az igazságos társadalmi rend megteremtésén kell munkálkodni. „Hisszük — mondta a pápa —, hogy az eddigi tapasztalatok igazolják a megtett utat: azt, hogy párbeszédet folytatunk a közös problémákról.” S ehhez kripcsolódva szólt római sajtóértekezletén Kádár János az Osservatore Romano tudósítójának kérdésére a magyar állam és az egyház kapcsolatáról. Többi között kifejtette: „VI. Pál pápa a mai találkozót úgy értékelte, hogy a kapcsolatainkat illetően jelentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a magyar állam viszonya rendezésének folyamatát, és ez üdvözölhető. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság sok-sok nemzedéken át fenn fog állni, és még nemzedékeken át xl egyházak is létezni fognak. Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hozzá, hogy az állam és az egyház viszonya rendeződjék. Olyan műszert még nem találtak föl, amely megmutatná: ki igazi hívő. ki nem. Szám szerint nem lehet megmondani, hogy Magyarországon hány hívő van. De bizonyos, hogy vannak hívő emberek. Az állam és az egyház éles konfrontációja őket feloldhatatlan lelkiismereti problémák elé állítaná. Kijelenthetem, hogy Magyarországon ilyen probléma nincs. Igaz, sok éven át dolgoztunk a Vatikán megbízottaival, míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszonyát Magyarországon. De hazánkban a hívő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk be. Ki-ki belátása szerint, ha akar, vasárnap elmegy a misére, az istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe.” Ami pedig II. .János Pál pápa lengyelországi utazását illeti, érkezésekor zarándokúinak minősítette látogatását. A varsói Belwederében, a lengyel államtanács elnökének palotájában Edward Gierek találkozott a katolikus egyház fejével. A Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára kifejtette, hogy a szocialista közösség országait tömörítő nagy szövetségi rendszer a lengyel függetlenség és szuverenitás leghatásosabb biztosítéka, majd utalva a lengyel állam és a római egyház ezeréves kapcsolatára és a világnézeti alapok különbözőségére, azt a szilárd meggyőződést hangoztatta, hogy a nagy, egyetemes értékek és érdekek szolgálatával, a lengyel nemzet egységének erősítésével, országépítő feladatainak megoldásával tovább lehet fejleszteni az állam és az egyház. Lengyelország és a Vatikán együttmunkálkodását. A pápa pedig — bár magától értetődően a vallásos ideológia és filozófia alapjáról fogalmazta meg a kapcsolatokban az egyházak politikai töltésű elgondolásait, állást foglalt a békés egymás mellett élés. az igazságosabb gazdasági világrend és a leszerelés mellett. Beszédei két gondolati pillérre épültek. Egyrészt az egvház tevékenységi körével foglalkozott (időnként a vallás területén túlpillantva), másrészt az érintkezési, együttműködési lehetőségeket vizsgálta. (/ A ..fényes halom”, Jasna Gora, a világhírű vallásos kegyhely, ahol a „Fekete Madonnát” őrzik, szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez is. A Jasna Gora-i oálos kolostort 13R2-ben Ulászló opoliai herceg alapította, aki Nagy Lajos idején Macryarország nádorának tisztségét is viselte. A Pálos-rendet, az egyetlen magyar bejegyzésű szerzetes rendet egyébként 1263-ban Özséb esztergomi kanonok alapította Remete Szent Pál tiszteletére. A czestochowai Clarus Mons-on épített erődszerű, csillag alakú monostor első lakóit Mária Nosztráról telepítették lengyel földre. Főbe járatását «tfíost is az Árpádháizlnagy királyainak, a magyar szenteknek, Istvánnak, Lászlónak, Imrének szobrai állnak, s tömérdek magyar vonatkozású tárgyat —- Báthori István kardját és feszületét, Nagy Lajos leánya, Hedvig (Jadwiga) királynő ajándékát, miseruhákat, őriznek falai között. S itt volt perjel Martinuzzi Fráter György, a későbbi bíboros államférfi. Az ősi hagyománynak felelt meg tehát, hogy Lékai László bíboros, esztergomi érsek itt köszöntötte a római katolikus egyház fejét, A pápa barátságosan üdvözölte az esztergomi érseket. „Az egybegyűltek között látok egy kiváló vendéget — mondta —, Lékai László bíborost, Esztergom érsekét. Ha nagy is a különbség nyelvünk között, a lengyel és általában a szláv meg a magyar nyelv között, remélem, hogy vendégünk megérti, hogy most, ebben a pillanatban éppen őt üdvözöljük, jóllehet lengyel nyelven. A régi lengyel mondás szerint: a magyar és a lengyel barát. Mindenesetre, mihelyt meghívtak a krakkói székből Szent Péter székébe, egyik legfontosabb feladatomnak tartottam, hogy üdvözöljem a hozzánk oly közel álló magyar egyházat és népet. . . Ügy gondolom, nemcsak mint pápa, hanem mint lengyel, hogy valamennyi honfitársam érzelmeit fejezem ki, amikor a magyarországi hierarchia itt jelenlevő első képviselőjének tolmácsolom a magyar egyháznak és nemzetnek szóló jókívánságaimat.” A látogatás rendkívülisége — az emberi és egyházi színeken túl — abban állt, hogy a katolikus egyház feje először látogatott el egy szocialista országba, s immár nem mint krakkói érsek, hanem mint római pápa szerzett új benyomásokat a szocialista állam és az egyház kapcsolatairól. A Vatikán szemében a lengyel népi államban tett látogatás azért vált érdekessé és fontossá, mert Lengyelország, a szocialista közösség tagja. A látogatás eredményeinek részletes elemzése csak most kezdődik. Kézenfekvő a következtetés, hogy a változó világban az egyház is változik. A vatikáni Bronzkapu remélhetőleg mind szélesebbre tárul. Az építő jellegű vonások erősödése arra mutat, hogy a világnézeti, ideológiai különbségek ellenére tovább fejleszthető az együttműködés. A párbeszéd lehetősége, szükségessége, a közös célokért együttműködő partnerek közti dialógus jelentősége, időszerűsége megnövekedett. Mi készek vagyunk az alkotó jellegű párbeszédre és erősítjük tovább annak a politikának elvi és gyakorlati alapjait, amelyen a Magyar Népköztársaság építi az állam és az egyházak, ezen belül a katolikus egyházhoz fűződő kapcsolatait immáron hosszú évek óta. Igazolva látjuk utunk helyességét, amelyen haladva felelős és tervszerű munkával az együttműködés új területeit tárhatjuk fel. PETHŐ TIBOR 3
