Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 2. szám
Útközben Az anyanyelvi konferenciák — immár tíz esztendeje — jól szervezett, széles körben ismert alkalmai és lehetőségei a nyelv megőrzéséről, a magyar kultúra ápolásáról folyó eszmecserének. Két „nagyállomás” között a Védnökség ülése az a megállóhely, amelyben — utasok, bakterok, mozdonyvezetők, fűtők, vonatkísérők — megvitatjuk a megtett út eseményeit, tanulságait, számba vesszük rakományunkat, mérlegeljük a még ránk váró útszakasz nehézségeit, gondjait, lehetőségeit... Mi foglalkoztat bennünket most, a közeledő védnökségi ülés előtt? Állandó gondunk, feladatunk a folyamatos helyzetfelmérés: hogyan is áll szerte a világban a magyar nyelv, a magyar kultúra őrzésének, ápolásának ügye; milyen intézmények s milyen mértékben, módszerrel és eredménnyel foglalkoznak vele. Ez olyan jellegű feladat, amely végérvényesen sohasem fejeződik be, sohasem jut el a „végállomásra”. Részben azért, mert szinte reménytelenül nagy az a terület, amelyet át kell (kellene) tekintenünk. De méginkább azért, mert állandóan és nagyon gyorsan változik a helyzet: a tegnapi „ténymegállapítás” a mai vagy holnapi valósággal már nem állja ki a szembesítést. Változnak az intézmények, változnak a személyek (több szempontból is), változik még a magyar kultúráról s ápolásáról való felfogás is. De ettől függetlenül nem mondhatunk le a helyzet minél alaposabb felmérésének igényéről: hol, milyen intézmények keretében működnek magyar iskolák, magyar énekkarok, színjátszó körök stb., hol van rendszeres oktatás, milyen lehetőségük van a pedagógusok továbbképzésére; hol és milyen feltételek mellett sikerült a magyar nyelvtanítást állami keretekben megoldani? Azt is jó volna tudni, milyen módszerrel, milyen eredménnyel folyik az oktatás, tudnak-e az egyes intézmények egymás eredményeiről és nehézségeiről; segítik, támogatják-e egymást. Számunkra — s az ügy szempontjából — az is fontos, igénylik-e (s milyen formában igénylik) a velünk való kapcsolatot, tudják-e (akarják-e) használni tankönyveinket, részt akarnak-e venni közös erőfeszítéseinkben? Mindez, a valóság ismerete igen fontos a mi munkánk szempontjából, hogy légvárakat ne építsünk, de a csüggedés se vegyen erőt rajtunk. Útközben végzett, folyamatos feladatunk kapcsolataink szélesítése, bővítése is. Ez összhangban van mind az Anyanyelvi konferencia céljaival, mind az itthoni és kinti kívánalmakkal. Bővíteni azoknak az intézményeknek a sorát, amelyekkel — közös munkánkban — együttműködhetünk, felvenni a közvetlen kapcsolatot olyan személyekkel is, akik — akár bizonyos szemléleti eltéréssel is — a magyar kultúra ápolásában jó partnereink lehetnének. Igyekszünk például kapcsolatot teremteni a külföldi egyetemek, főiskolák magyar nyelvet is tanító tanszékeivel, magyar lektorátusaival, minthogy munkájuk sok tekintetben közös a mieinkkel, tapasztalatainkat, módszereinket kölcsönösen hasznosíthatjuk, de a tanszékek, lektorátusok munkatársai meg a hallgatók egy része is bekapcsolódhat a magyar nyelv és kultúra népszerűsítésének munkájába. Továbbra is törekednünk kell — bármennyire nem egyszerű feladat — a határainkon kívül élő írókkal, irodalmi, kulturális intézményekkel felvenni a kapcsolatot, legalábbis az Anyanyelvi konferencia feladatának, a magyar nyelv és kultúra terjesztésének, népszerűsítésének közös vállalásában. S ez nemcsak egyoldalú törekvés és kívánság, csak a megvalósításnak vannak még kisebb-nagyobb nehézségei. Ezekről, a közös vállalkozások elveiről, feltételeiről már sok szó volt az eddigi konferenciákon is, de külföldi útjaimon, írókkal való beszélgetések során is találkoztam velük, Bécsben, Münchenben, Párizsban, Londonban, New Yorkban, Torontóban és másutt. A viták során a kölcsönösség és a dialógus szerepelt leginkább, mint a jó közö6 munka feltétele. A kölcsönösség dolgában már történt s most is történik lépés: a külföldön élő magyar írók műveinek közlése a hazai sajtóban, műveik ismertetése, népszerűsítése. S talán a régóta tervezett antológia — a külföldi magyar irodalom válogatott gyűjteménye — is napvilágot lát hamarosan. Mint minden válogatás, ez Siem törekedett teljességre, ezért bizonyára sokan fogják bírálni. De az már jó, ha van mit bírálni. A dialógus, gondjaink közös megvitatása ugyancsak alapvető feltétele a jó, harmonikus és eredményes együttműködésnek. ha ez a dialógus a kölcsönös bizalom, tapintat, türelem jegyében — s az Anyanyelvi konferencia céljai érdekében — folyik. Parttalan politikai vitáknak — véleményem szerint — nem volna célszerű helyt adni az anyanyelvi konferenciákon, mert ezek inkább gátolnák, mint segítenék munkánkat. Nemcsak feladatokról, tervekről, gondokról beszélhetünk a két konferencia között, hanem kétségtelen eredményekről is. Most már második éve működik például Albanyban (Louisiana) az elemi iskolai magyar nyelvű oktatás és folyik a hammondi egyetemen a magyar nyelvet tanítók képzése — az Anyanyelvi konferencia által kiküldött tanárok segítségével. Erről, s ilyenféle vállalkozásról a megelőző konferencián még csak jámbor óhajként beszéltünk. Nyelvtanító, kultúraterjesztő munkánk elmélyítésének, gazdagításának is említhetjük néhány jelét. Nyomdában van negyedik tankönyvünk, a Beszéljünk magyarul! Valószínűleg kézbe adhatjuk a Védnökség ülésén a balatoni táborok első munkafüzetének átdolgozott kiadását is. Elkészültek a hangszalagok a Hogy mondjuk helyesen?, valamint az Ungarisch für Ausländer című könyvhöz, és folyamatosan készülnek a többi kiadványhoz is. Tizedik évünkben tehát nemcsak gondjaink, hanem örömeink is vannak. Bízunk benne — bízzunk benne —, hogy következő állomásunkon, a negyedik konferencián még több eredményről számolhatunk majd be egymásnak. DR. LÖRINCZE LAJOS, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke TARTALOM A CÍMLAPON: Tél a pusztán MTI — Király Krisztina felvétele Dr. Lőrincze Lajos Útközben 2 Pethő Tibor Tanácskozott az országgyűlés 3 KRÓNIKA 4-5 Fehér Klára Miért piszkosak az utcák?6-7 Pályázataink színesben8-9 Balázs István Megérkeztem .. . 10-11 Szántó Miklós Svéd városok: Göteborg 12 Novotta Ferenc képriportja üdvözlet Angliából 13 Ruffy Péter Virágnak virága 14 Egy óra Torontóban Polgár Tibor zeneszerzővel 15 MTI — Király Krisztina felvételei Tél a pusztán 16-17 Rákosi Viktor Sipulusz humoros elbeszélései 18-19 Boldizsár Iván Hazai napló 20 Magyar Bálint A magyar Nemzeti Színház 3 21 PAJTÁS 22 DIVAT 23 Paál László 24-25 TALLÓZÁS, KERESTETÉS 26 SZABAD IDŐ 27 NEVESSÜNK 28 A SZÜLŐFÖLDÜNK műsora 29 SPORT 31 A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA P. O. B. 292. Budapest 62. Főszerkesztő: Szántó Miklós Főszerkesztő-helyettes: Apostol András Szerkesztőség: Budapest, Benczúr u. 15. H—1905 Telefon: 225—405 Felelős kiadó: Teszár József ® 78.3059 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest. Rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató HU ISSN 0133—090X INDEX: 26506 2
