Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-08-25 / 17. szám
FOTO: GABOR VIKTOR • • OregotthonNagymágocson ugra-Vasorok-Erre a kis színes írásra az en ciós irodalom Great OldMan-je váry Ödön inspirált ezekkel a i kai: „Drága Imrém, nővérem (özvegy ezredesné), egy szociális otthonban van Nagymágocson. Erről a helyről csak a legnagyobb bámulattal és csodálattal lehet írni. Nagymágocs egy régi mágnás uradalmi központ, a Károlyi grófoknak van ott egy pazar kastélya. Ez az öregotthon tulajdonképpen egy szanatórium most, orvosokkal ápolónőkkel gyönyörű park közepén, amelyben pávák sétálnak és hattyúk úszkálnak a tavon. Szóval olyan ellátásban és bánás nini ban van részük az ápoltaknak, hogy a látogatóknak a szemük, szájuk nyitva marad a bámulattól. Itt Amerikában az öregekkel a bánásmód kritikán aluli. Embertelen és nagyon sok esetben felháborító is... ” E levél után nincsen olyan író vagy riporter, aki ha ellátogat Magyarországra, le ne utazna megnézni, hogy mi is ott a helyzet? Egy ezredesnét kell felkeresnem, de ez csak alibi, mert bizonyára itt találom a régi Magyarország úri népét, a kiöregedett arisztokratákat, tiszteket, egykor magas rangú tisztviselőket, sokat azok közül, akik valamikor intézték Magyarország népének sorsát, életét. Meri ugyanis azt is írta Vasváry Ödön, hogy a nagymágocsi szeretetotthonban fizetésesek a helyek. A bennlakók nyugdíja mellett még fizetniük is kell, és ezt a különbséget ő küldi havonta az intézetnek. . . . Nagymágocs . . . Károlyi kastély... . . . Most itt állok a kastély előtt. A kapus kezében csikordul a kulcs és szétnyílik a kovácsolt vasból készült kapu, és ráfordulunk arra az útra, amelyik a kastélyba vezet. Azt mondják, hogy a parkban, a gyönyörű díszfákkal szegélyezett kertben semmi sem változott. Csak magában a kastélyban állt be fordulat. A gróf úr és személyzete helyett szegények lakják a 78 helyiségből álló palotát. 350 a létszám, abból 230 a nő, és 120 a férfi. Ebből 46 százalék nyugdíjas, a többi állami eltartott. Kovács István a gondnok, falubeli parasztszülők gyermeke, ő uralja a kastélyt, s most nekem a „külföldinek” magyaráz, informál, mutogat, kalauzol. Elmondja, hogy az állam évi 4 millió forintot fizet rá erre az igazán csodálatosan szép intézményre. Általában 400 forintot vesznek el a nyugdíjból lakásra, teljes ellátásra és gondozásra. Természetesen vannak, akik ezt az összeget megpótolják a kint élő hozzátartozók irgalmából. Hát ezek azok a kivételesek, akikről Vasváry Ödön írt. Tessling József né, vizsgázott ápolónő érintkezik legtöbbet a gondozottakkal, akiknek minden ügyét-baját ismeri, és ha valaki beteg, elkülönítik a gyengélkedők szobájába, ahol orvosok és ápolónők gondozzák őket. Éppen délidő van. Megnézem mit kapnak enni. Tejfölös krumplileves és mákos bejgli a menü. A reggeli mindennap egyformán tejeskávé, sajt vaj, dzsem. Hetenként ötször van hús ebédre, és csak kétszer tészta. A vacsora így nyári időben többnyire abált szalonna zöldpaprikával felvágott. De hetenkint háromszor friss, főtt vacsorát esznek. A szobák beosztásánál figyelemmel vannak arra, hogy az egyforma szellemiségű emberek összekerüljenek. Vannak egy- és kétágyas szobák. A házaspárok teljesen szeparáltan, külön szobákban vannak elhelyezve. Fürödni minden nap lehet és a társadalmi életük is igen kedvező. Van klubhelyiségük, társalgójuk, rádiójuk, televíziójuk. És a berendezés? Kevés olyan elsőrangú szanatórium van az országban, ahol modernebbek és kényelmesebbek lennének a bútorok. Az egyik ápolt véleményét ideírom jellemzésül: „Ez a hely a földi paradicsom.” A vezetőség ügyel arra, hogy az ápoltak megtalálják az otthonos környezet melegét. Születés- és névnap alkalmával partyt rendeznek részükre süteményekkel, habos-csokoládés kávékkal megy a traktálás. És persze, ott a több ezer kötetes könyvtár és a falakon hiánytalanul megvannak a grófi kastély képei, a nagy hírű festők alkotásai. A folyosók és a szobák faburkolata művészi érdekesség. Nemcsak látványosság, de nevezetessége is ez a kastélynak. A kápolna carrarai 6
