Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 9. szám
I Aki semmit sem tud Selye János tudós orvosprofesszor életművéről, neve hallatára még annak is „beugrik” a legfontosabb. Hogy tudós hazánkfiát a stressz atyjaként — felfedezőjeként — tartja számon a világ. Amikor egy elsuhanó fehér köpenyes lánytól Selye professzorról érdeklődöm a montreali egyetem természettudományi főépületében, úgy néz rám, mintha soha nem hallotta volna ezt a nevet. Szerencsére a következő diák már jobban kapcsol: „.. . M. Selyét nem ismerem ... de ha professzor Széliét keresi .. Hans Selye, azaz Selye János professzor, cseppet sem csodálkozik a történeten. — Sellier régi francia név. Az itteni hallgatók számára ehhez áll legközelebb a szokatlan hangzású Selye. Mert a nevem magyar, bár Bécsben születtem: apám a monarchia idején katonaorvosként a nyolcas huszárokkal került a bécsi garnizonba. Ott ismerkedett meg édesanyámmal. Nagyanyám egy szót sem beszélt magyarul, anyám is csak törte a magyar nyelvet, és egymás között többnyire németül beszéltek. De ahhoz azért ragaszkodott az apám, hogy engem magyarnak neveljenek. És szívemben ugyanolyan magyarrá lettem, mint az „osztrák” Liszt Ferenc. Komáromban magántanulóként magyar gimnáziumban végeztem. Később Prágában német egyetemre jártam, azután ösztöndíjjal az Egyesült Államokba kerültem. Itt Kanadában 1931 óta francia és angol közegben végzem a munkámat, de mindvégig igyekeztem tisztán megőrizni választott anyanyelvemet. Talán csak azt sajnálom, hogy ma már nem beszélem ugyanolyan választékosán — különösen a tudomány nyelvét — mint fiatalkoromban. Nem udvariasságból, szívből cáfolnám, hiszen Selye professzor ma is akcentus nélkül ejti a magyar szót. goiul, franciául, csak felismerjük egymás akcentusát. — Professzor úr nyelvtudásáról is híres. — Négy nyelven egyformán, anyanyelvi szinten beszélek, és ha nem is hibátlanul, de tíz nyelven adóik elő. Beutaztam az egész világot. Négyszer jártam Japánban, többször a Szovjetunióban, voltam Tajvanban és Ko-Porö: NOVOTTA FERENC ha nem voltam vakáción. Amikor felvettek az orvosi egyetemre, általában reggel ötkor kezdtem a tanulást, és kisebb szünetekkel este hatig búvárkodtam. Anyám a fizikai összeroppanástól féltett. És attól, hogy ezt a tempót sokáig nem lehet bírni. De azóta, kisebb módosításokkal, folytatom. Ma is hajnalban kezdem a munkát, de életkoromra való tdkintettel általában egy órát szánok testi kondícióm megtartására. Ha nem tudná — mindkét csípőízületemet fémből készült szerkezettel pótolták. De azért csak bírom a tempót... Ha elfogadom Bemard Shaw megállapítását, aki szerint a munka az, amit el kell végeznünk, a szabad idő pedig, amiben örömet találunk, akkor azt is mondhatnám, hogy én még életemben nem dolgoztam. Úgy vagyok a magam elfoglaltságával, mint Beli, akit hónapokon át kapacitált a felesége, hogy vegyen ki néhány hét szabadságot, és töltse azzal, amit a legjobban szeretne. Bell nagy nehezen beleegyezett, aztán másnap korán reggel bement a laboratóriumába. Mert azt szerette a világon a legjobban. Én sem érzem magam a „munka hősének” amiért szombaton is, vasárnap is, karácsonykor is bejövök az intézetbe. A kutatómunka az én életre szóló szenvedélyem, játékom, és olyan szerencsés vagyok, hogy még fizetnék is érte. — Es mit szól életbeosztásához a felesége, a családja? — Második feleségem 19 évig velem dolgozott a laboratóriumban, megszokta. Most a nemzetközi stresszkutatás szolgálatába állított könyvtárat és dokumentációs központot vezeti a McGill egyetemen. A gyerekeim is mindig ilyennek ismertek. Orvosdinasztia negyedik nemzedékének tagjaként csak azt LÁTOGATÁS SELYE JÁNOSNÁL — Szeretném, ha megírná azt is, hogy én soha nem hagytam el Magyarországot. Amikor ösztöndíjasként hazatértem, apám azt szerette volna, ha átveszem és folytatom az ő magánklinikáján a munkát. De bennem 18 éves korom óta, mióta felvettek az orvosi egyetemre, lobogott a tudásvágy, a tanulás, és kezdettől a kutatás szenvedélye. Egyébként, választott új hazámban sem szakadtam el a magyarságtól... Intézetemben mindig dolgozott egy-két magyar kutató, könyvtáros, titkárnő. Montrealban tudják, hogy ha tehetem, minden hozzám forduló magyaron segítek, és szívesen alkalmazok magyar munkatársakat. — Olvasmányaimon kívül, magyar munkatársaimnak is része van benne, hogy megőriztem anyanyelvemet. Közülük sokan nálunk tanultak meg franciául, itt szereztek diplomát. Általában azt tapasztalom, hogy a magyarok jó munkaerők, és a világ minden részében jól szerepelnek. Most éppen Bostonból jövök, és ott is meglepett, hány magyar orvos, tudós ült a konferencia hallgatóságában. Az előadásomon voltak vagy ötszázan (többen nem fértek a terembe) és közöttük is jó néhány magyar. Egy alkalommal a mellettem ülő, feltűnően elegáns hölgy megszólított. Már a „How do you do?” után megkérdeztem, nem magyar-e véletlenül? Mert hiába beszélünk mi akármilyen jól anreában is. Magyarországra viszont mindig hazamegyek. Magyarságának „tárgyi bizonyítékát” Selye professzor az íróasztala felett őrzi: a legnagyobb kanadai kitüntetés, az Order of Canada bekeretezett diplomáján keskeny pirosfehér-zöld szalag jelzi Selye János hűségét. — Milyen emberi tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki jelentősét alkothasson a tudomány területén? — Az álomtól a felfedezésig című könyvemben kifejtem az eszményi tudóssal szemben táplált követelményeket és jellemzem a különböző — tevékenykedő, gondolkodó, bütykölő, osztályozó, boncolgató, összegező — tudóstípusokat is. — Egy követelményről azért mégis szólnék, és ez az eredeti gondolat fontossága. Minden munkatársamtól elvárom a tisztességet, a nyíltságot. Ezen felül: a gépírónőtől, hogy ne immel-ámmal, hanem odaadással és jól gépeljen. De a tudósnál, a tisztességen és szorgalmon kívül elengedhetetlen a járatlan utak felderítésére törekvő kíváncsiság is. A felfedezések alfája és ómegája az eredeti gondolatmenet. Persze, nem elég gondolkodni, dolgozni is kell! — Professzor úr híres a munkaszeretetéről. — 71 éves vagyok, és életemben még sósa jnálom, hogy egyik sem választotta az én utamat. Nincs közöttük orvos. Nem szeretnék visszaélni Selye profeszszor türelmével, búcsúzom. Még átkísér a világon folyó stresszikutatásokat összehangoló, általa létesített Nemzetközi Stressz-Intézet egy kisebb könyvtárszobájába. Itt látható az elnök „magánmúzeuma”. Itt sorakoznak Selye professzor kitüntetései, érmei, diplomái. Köztük a Magyar Népköztársaság Zászlórendje, a csehszlovákiai Selye-érem. Chicago, Stockholm, Kuba és Párizs megbecsülésének jele. A 'szombathelyi Markusovszkyérem mellett, az angol királynő uralkodásának 25. évfordulójára kiadott jubileumi kitüntetés, és amire külön is büszke Selye János — a Kanadai írószövetség érme. Büszkén sorolja —, hiszen ezek a kitüntetések is a felebarátok, a társadalmi és tudományos közvélemény hasznos munkával kiérdemelt becsülését bizonyítják. Bölcs öniróniájára és cirikos humorára vall, hogy a kitüntetések tárlóján — egy karikatúra díszeleg. Madame Selye vágta ki valamelyik lapból: a tábornok felesége számba veszi a férj mellén díszelgő érmeket, vajon nem maradt-e ki valamelyik a sorból?' A falon látható világtérképen a tarka fejű gombostűk és a kígyózó fonalak a különböző országok stresszintézeteit jelölik. FÖLDES ANNA 15
