Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 9. szám
landregényig, az útleírástól az életrajzokig, vagy a klasszikusoktól a legújabb szerzőkig, a hazai íróktól a más földrészekről valókig oly széles a választék, hogy minden példa félrevezető lenne. Igazolásául inkább visszatérek a számokhoz. Az ifjúsági és gyermekkönyvek túlnyomó többségét — bár nem egyedül —, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó jelenteti meg. Egyetlen intézményről lévén szó, ők könnyebben tudnak friss adatokkal szolgálni. Lássunk néhányat az 1978-as esztendőből. A Móra tavaly összesen 319 művet adott ki, vagyis az esztendőnek majdnem minden napjára jutott egy-egy kiadvány. Ebből 73 az új magyar szépirodalmi mű és 42 az olyan regény, verses- vagy mesekönyv, amelyet külföldi szerző írt. A fiataloknak készült 51 ismeretterjesztő könyv közül 40 I hazai, s 11 külföldi szerző műve. A többi — már korábban kiadott könyveknek javított vagy változatlan új kiadása, utánnyomása. Eddig a számok. S most kérdezhetik: az eredmény? Mit válaszolhatnék erre? Az 2 1. Új gyermekkönyvtár Budapest XI. kerületében . . . 2. ... ahol hatezer könyv áll a fiatal olvasók rendelkezésére. Fotó: Balaton József - MTI 3. Böngésző gyerekek a budaörsi könyviárban 4. Kocsma helyén - könyvtár Budaörsön. Fotó: Cser István — MTI 5. Nagy a forgalom a csillaghegyi könyvtárban. Fotó: Patkó Klári - MTI eredmény már nem a számokban van, hanem a fejekben. S onnan statisztikailag „kivonni” .. . Tréfa. Ámbár, számítógépes korunkban már ez sem utópia. Hiszen bizonnyal kimutatható az is, hogy a gyermekkönyvek és gyermekolvasók számának növekedése hogyan mutatkozik meg tíz-húsz esztendő távlatában, a felnőtt olvasók számának szaporodásában . . . Szubjektív fogódzó inkább akad. Az író, aki munkásságának akár egészét, akár csak 3 egy részét arra szánta, hogy gyermekeknek, fiataloknak írjon, az előbb említett tíz-húsz esztendő múltán hajdani könyveinek már elrongyolódott példányaival is csak elvétve találkozik az antikváriumokban. Viszont, ha nem ankétokon és találkozókon, hanem civil, mindennapi életében mondja ki nevét hivatalban, üzletben, akárhol, gyakran megesik, hogy a vele szemben álló, addig közömbös tekintetű harmincas felnőtt arca felderül. Az emlékezés és ráismerés örömével 4 mondja: „De hiszen akkor ön írta ...” — s következik a cím, egy-egy szereplő neve, s az élmény. Megismétlem: az élmény. (Az író késői, visszaköszönő sikerélménye is persze, de most nem erről van szó.) Az irodalom végül is sokféle módon hat. De amennyiben hat olvasójára, így, s ezzel teszi: élményt nyújt. Amely valaha úgy kezdődött, az eszmélés idején: „Egyszer volt, hol nem volt. . .” S holtig tart. BOGÁTI PÉTER
