Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-05 / 9. szám

TERMŐFÖLDJEINK VÉDELMÉBEN Alapvető nemzeti kincsünk a föld. A lí­rikusok által édes anyaföldnek nevezett fon­tos termelő eszköz a nemzeti vagyon 23 szá­zaléka. Védelme, minden talpalatnyi terület kihasználása gazdasági életünk létkérdése. — Az elmúlt harminc esztendőben 700 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági termőterület — mondta Lukács Béla, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium földhasználati főosztályának vezetője. — Hogy ez mit jelent értékben? Számoljunk! Ha egy hektáron negyven mázsa az átlagter­més, akkor évente két és háromnegyed mil­lió tonna búzával termelünk kevesebbet. A szigorú földvédelmi törvény ellenére az elmúlt esztendőkben is 16—18 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági terület, igaz, eb­ből 10 ezer hektárra erdőt telepítettek. Nem­zeti kincsünk csökkenésében ludas a város­­fejlesztés, hely kell az épülő útak, vasutak számára, területet igényelnek az épülő ipari üzemek és a vízügyi létesítmények. Ma már alaposan felmérik, indokolt-e a mezőgazdasági terület más célokra történő felhasználása. Egy esztendővel ezelőtt mó­dosították a földvédelmi törvényt, amely kimondja: jó minőségű szántóföldet csak „helyhez kötött" beruházásra lehet igénybe venni. Miről van szó? Bányát csak ott lehet nyit­ni, ahol érc vagy ásvány rejtőzik a mélyben. A vasút sem kerülhet ki minden parcellát és a távvezeték építésénél is érvényes az a geometriai axióma, hogy két pont között a legrövidebb távolság az egyenes. A föld igénybevétele azonban szigorú engedélyezési folyamathoz kötött. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárulása szükséges például tíz hektárnál nagyobb te­rület kisajátításához, sőt térítési díjat is kell fizetni a föld igénybevételéért. A minőség­től függően hektáronként 250—600 ezer fo­rint folyik be az államkasszába, és megkö­zelítőleg ugyanilyen összeget kap a föld tu­lajdonosa, birtokosa is. A kárpótlás, a megváltás Összege a szom­szédos országokhoz viszonyítva szerény. A környező államokban másfél millió forint­nak megfelelő összeget fizet a kisajátító, nem beszélve Franciaország, Svédország Vagy a Német Szövetségi Köztársaság ennél is keményebb előírásairól. — Érthető a szigorúság — érvel Lukács Béla. — A föld termelőeszköz. Ha nem ren­deltetésének megfelelően használják fel. nem helyettesíthető, tehát termőerejének parlagon hagyása veszteséget okoz. A kárta­lanítás természetes igény, a nagyobb összeg pedig visszatartó erő a fölösleges igénybevé­teltől. Nem olcsó mulatság valamilyen építkezés elkezdése mezőgazdasági területen. A Feri­hegyi repülőtér bővítéséhez például 900 ezer hektár termőterület kell a beruházóknak. A kisajátítás mindenekelőtt a ferihegyi ter­melőszövetkezetet érintette. Kártalanítás­ként a közös gazdaság csaknem kétszázmil­lió forintot kapott. Ezenkívül a légiforgalmi vállalat kifizette az államnak járó térítési díjat is. A kisajátítási díjat olyan beruházásokra használhatja fel a gazdaság, amely a fejlesz­tést szolgálja. Nem oszthatja ki a pénzt a ta­goknak. A summát csakis a termelőeszközei­nek bővítésére fordíthatja. Érthető a meg­kötés, hiszen a termőföld is termelőeszköz volt a tagság birtokában. — Hogyan mérhető a termőföld minősége, értéke9 — Az alapot, az aranykorona-értékét az 1860-as évek táján rögzítették. A termőta-A bugaci pusztán FOTO: JARAI RUDOLF — MTI Megkezdődött a Ferihegyi repülőtér bővítése FOTÓ: CSIKÓS GABOR — MTI laj jobb minőségére a magasabb aranyko­rona-érték utalt. Csakhogy abban az idő­ben a talajjavítást alig ismerték. Noha kis termőerejű földből ma sem lesz kiváló mi­nőségű. de módszereinkkel jelentős javulás érhető el. Semmiképpen sem ad reális érté­ket a föld minőségére a régi meghatározás, ezért készül új földértékelési rendszerünk. Ez elsősorban a talaj minőségén és az éghaj­laton alapuló mérőszám lesz. Bevezetése nyolc-tíz esztendőt vesz igény­be, hisz újra kell értékelni hazánk teljes te­rületét. Nyolc minőségi kategória lesz: 1— 5-ig jelölik a jó, 5—8-ig a gyenge minőséget A termőföldek védelmére még azt is szigo­rúan kikötötték, hogy jó minőségű földre erdőt sem szabad telepíteni. A föld megművelése nemcsak lehetősége a mezőgazdaságnak, hanem kötelező is. Évente kétszer — tavasszal és ősszel — el­lenőrzik, hogy művelik-e a földet. Parlagföl­dek, elhanyagolt mezőgazdasági területek nem jellemzők hazai tájainkra. De az érté­kes. művelésre alkalmas területek veszélyez­tetettek, mert az ipartelepülések szennyezik a környéket — sajátos módon maga a kor­szerű mezőgazdaság is — káros lehet önnön tevékenységére. A környezetvédelemről szóló törvé­nyeink megakadályozzák az ipari károsítást, a földek közvetlen ártalmát — folytatja a MÉM főosztályvezetője. — Például a hejő­­csabai cementgyárnál vagy Leninvárosban a gyárak és a mezőgazdasági területek közé védőerdősávot telepítettek. Nehezebb ügy a levegő és a víz tisztaságának védelme. Ki­emelt helyen szerepel a Balaton megóvása. A legfontosabb teendő: megakadályozni, hogy a kémiai anyagok, vegyszerek, műtrá­gyák a tóba kerüljenek, mert a vízinövé­nyek buja szaporodását és ezzel együtt az eliszaposodást segítik elő. Tény, hogy a földvédelmi előírások szigo­rításával tavaly a parlagon maradt terüle­tek nagysága csak a fele volt a megelőző évekének. A művelésre alkalmatlan vagy ér­téktelen részekre erdőket telepítettek. Nemzeti kincsünk, anyaföldünk minden négyzetmétere érték, amely azonban csak akkor szolgálhat valamennyiünk hasznára, ha munkát fektetünk bele, gondozzuk, ápol­juk. Ebben pedig példásan részt vesznek a földből élők, a tsz-gazdák és magánosok egyaránt, hiszen mindennapjaink kenyere, az élet múlik a művelésen. 6 SZÖLLÖS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom