Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 9. szám
Kádár János (középen) aláírja Helsinkiben az Európai Biztonsági Értekezlet záróokmányát FOTO: vigovszky Ferenc — mti EURÓPA ÉVTIZEDE „Napjaink Európája, ahogy a második világháború után kialakult, több mint harminc nagy és kicsi, különböző társadalmi rendszerű, földrajzi elhelyezkedésű és érdekű országot jelent. A történelem akaratából azonban egymás mellett kell élniük, s ezen a tényen senki sem változtathat” — a tíz évvel ezelőtt, 1969. március 18-án az Európa népeihez és kormányaihoz Budapesten kibocsátott felhívásban olvashattuk e szavakat. A történelem azóta a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezéseit Budapesti Felhívás néven tartja nyilván, amelyben európai értekezlet összehívását javasolták a biztonság és a békés együttműködés kérdéseinek megvitatására. így indult el az a hatalmas folyamat, amelynek során tető alá kerültek a Német Szövetségi Köztársasággal az úgynevezett keleti szerződések, majd 1972-ben megkezdődött az európai értekezlet előkészítése, és 1975-ben létrejött Helsinkiben a 35 ország állam- és kormányfőjének találkozója. Itt fogadták el a Záróokmányt, amely azóta is meghatározó tényezője az európai enyhülésnek és együttműködésnek. Tavaly Belgrádban folytatódott a tanácskozás, jövőre pedig Madridban ülnek össze a 35 ország képviselői. Ha arra a kérdésre akarunk válaszolni, hol tart most az európai enyhülés ügye, legtömörebben Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozójáról kiadott közleményre hivatkozhatunk. Ebben hangsúlyozták az enyhülés fontosságát, és annak a javaslatnak a jelentőségét, hogy a helsinki záróokmány aláírói kössenek megállapodást: egyikük sem alkalmaz a másik ellen elsőként sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. Mielőbb döntő fordulatra van szükség a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről és a leszerelésről folyo tárgyalásokon. Tovább javulna az európai helyzet, ha a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások is mihamarabb konkrét eredményre vezetnének. A jelenlegi szakaszban megváltozott a megoldásra váró kérdések fontossági sorrendje. Kulcskérdéssé a katonai enyhülés, a leszerelés, a fegyverkezési verseny korlátozása vált. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a hét szocialista ország együttes javaslatát a genfi leszerelési bizottságban, valamint a bécsi fegyverzet- és haderőcsökkentési tanácskozás január végén kezdődött újabb szakaszát. Több mint 200 plenáris ülést tartottak a bécsi Hofburgban. A szocialista küldöttségek még tavaly, pontosan június 8-án, ésszerű, reális javaslatokat terjesztettek a nyugati tárgyaló partnerek elé. Ennek elfogadása esetén mind a NATO, mind pedig a Varsói Szerződés közép-európai fegyveres erőinek létszámát 900—900 ezer főre lehetne csökkenteni. ősszel a Varsói Szerződés tagállamai újabb bizonyságát adták őszinte tárgyalási készségüknek. November 30-án azt javasolták a NATO-országoknak, hogy — kollektív, illetve egyéni kötelezettségvállalás alapján a bécsi tárgyalások idején egyik tárgyaló fél se növelje csapatainak létszámát. A szocialista országok kezdeményezése volt a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének novemberi, moszkvai tanácskozásáról kiadott közlemény is, amely megállapítja, hogy „nincsen olyan fegyverfajta, amelyet a moszkvai tanácskozáson képviselt államok ne lennének készek korlátozni vagy csökkenteni annak az elvnek szigorú megtartásával, hogy egyik ország biztonsága sem szenvedhet kárt”. Javaslataik kidolgozásakor a szocialista országok abból indultak ki, hogy Közép- Európának a csapatcsökkentésre kijelölt térségében viszonylagos katonai erőegyensúly alakult ki. Ezt a viszonylagos erőegyensúlyt kell megőrizni az összes részvevő államok által végrehajtandó hatékony kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés révén. Előrehaladást a tárgyalásokon csak azután lehet elérni, ha a nyugat ezekből a realitásokból indul ki, és lemond arról a törekvéséről, hogy megváltoztassa a már kialakult katonai erőviszonyokat. A nyugati országok még tanulmányozzák ezeket a javaslatokat, amelyek a fele útig, vagy talán még annál is messzebb mentek el a megegyezés érdekében. Az európai közvélemény mind határozottabban követeli az eredményeket, amelyek jelentősen megszilárdítanák a földrész biztonságát. Európa népei azt várják, hogy a madridi találkozó előmozdítja az európai biztonság és együttműködés ügyét és különösen segíti a katonai enyhülést, a leszerelést. A szocialista országok már kinyilvánították eltökélt szándékukat, hogy hozzájárulnak a madridi találkozó sikeréhez. Mi minden lehetőséget és eshetőséget számbavéve bizakodóak vagyunk. Hiszünk abban, hogy — noha nincs európai „recept”, amely automatikusan alkalmazható más földrészekre — el lehet érni, hogy a békés egymás mellett élés európai példája és eredményei kedvezően hassanak az egész világon. _ PETHŐ TIBOR 3
