Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-21 / 8. szám

Bécsnek büszke vára Nyolcvan éves a Bécsi Magyar Munkások Egyesülete Alighanem egyetlen ország nemzeti himnusza sem emlegeti a szomszéd nép fővárosát. A mi himnuszunk: igen. Kölcsey a magyar történelem di­cső és dicstelen eseményeinek a fel­sorolásából nem felejti ki Bécsnek büszke várát sem. Mátyás király hódításai, majd a Habsburg-dinasztiával vívott függetlenségi harcaink és a monarchia operettbékéjének elkerülhetetlen szétrobbanása után merőben új történelmi helyzet alakult ki a két szom­szédos ország között. A legutóbbi években mindkét ország vezető államférfiai hangsú­lyozták, hogy a két állam és nép kapcsolata példaszerű. Ennek ékesen szóló bizonyítéka volt a Collegium Hungaricumban megtartott ün­nepségsorozat, amelyen a nagy múltú Bécsi Magyar Munkások Egyesülete nyolcvanéves fennállásáról emlékeztek meg. A Collegium Hungaricum 1925-ben alakult meg, s a Museumstrassén, a nyolcemeletes Trautson palotában kapott helyet, Mária Te­rézia magyar gárdistáinak egykori laktanyá­jában. ahol Bessenyei György. Kisfaludy Ká­roly és Klapka György is lakott. 1925-ben József Attila szintén lakója volt az épület­nek mint takarító-diák. A Collegium Hunga­ricum 1963 óta működik új épületében, a Hollandstrasse 4. szám alatt. 1899. március 5-én az akkor még Bécs kül­városának számító Floridsdorfban, a Donau­­felderstrasse 40. szám alatt Schermann Antal vendéglőjében 24 magyar összegyűlt és el­határozta, hogy a Bécsben élő magyaroknak otthont alapít. A fennmaradt jegyzőkönyv őrzi egyikük szavait — ezt idézi a BMME Tudósítójának, a XXIX. évfolyam 3. számá­ban Schlupek Frigyes, az egyesület titkára: „Kérem az igen tisztelt urakat, vegyék szavaimnak fontosabb részeit tárgyalás alá, s szíveskedjenek nézetüket nyilvánítani. Vi­tassuk meg, hogy képesek vagyunk-e itt, külföldön a mi magyar otthonunkat megala­kítani és önállólag fenntartani, vagy pedig tegyük félre és várjunk addig, míg az utá­nunk jövő honfitársaink lehetővé teszik a szép eszme megvalósítását.” Most, nyolcvan évvel később Rossmy Ru­dolf elnök, díszgyűlésen számolt be arról, hogyan valósult meg e szép eszme. Elmond­ta, hogy az egyesület, amely 1901-ben vette fel mai nevét (eredeti neve Első Magyar Társalgó Egylet volt), már 1921-ben létre­hozta a Bécsi Magyar Iskola Egyesületet, hogy minél eredményesebben ápolhassák a magyar nyelvet és kultúrát. Az Iskolaegye­sületnek csakhamar Bécs minden kerületé­ben megalakultak a csoportjai. Maga az egyesület 1935 óta lakója a Collegium Hun­­garicumnak. Mi a titka ennek az eredményes nyolcvan évnek? Mindenekelőtt a kitűzött cél: a magyar nyelv és kultúra ápolása és terjesztése adott erőt az egyesület tagjainak a munkához. Az összejöveteleken csak magyar szót használ­hattak, s aki véletlenül idegen szót kevert a beszédébe, annak egy krajcárt kellett a perselybe tennie — olvashatjuk az egyesü­let közlönyének legutóbbi számában. A ma­gyar nyelvet és kultúrát sokáig csupán ön­erejükből ápolták és gondozták — nem hiá­ba: gyerekeik és unokáik ma is tisztán, íze­sen beszélnek magyarul. Ebben hagy része volt azoknak a tagoknak, akik a díszgyűlé­sen sorra átvehették a Magyarok Világszö­vetsége arany és ezüst jelvényét. Minde­nekelőtt magának Rossmy Rudolfnak, aki 25 éve tölti be az elnöki tisztet. És Schlupek Frigyesnek, aki megszakítás nélkül 33 éve 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom