Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-07 / 7. szám

í_M akardok csattogásától hangos az egri vár bástyája. Egy osztály­nyi iskolás gyerek vívja a csatát, pajzsnak használva az iskolatás­kát. Buzogánynak megteszi a tor­nacipőt rejtő zsák. Hosszasan elnézegettem Dobó István vitéz utódait, különösen azt a kis tömzsi gyereket, aki Mek­­csey hadnagy szerepében oly át­éléssel püfölte az ellenséget. A „janicsárok vezére” — az előre megbeszélt koreográfia szerint — lassacskán kiszorulva a várból megadóan tűrte a verést, hiszen a történelmi esemény több mint négyszáz esztendeje ismert, és az egri vitézek legendás győzelmével végződött. Mint később megtud­tam az egri srácoktól és a csatára felügyelő fiatal tanártól, az olykor túl gyors megadásnak más oka is van, nemcsak a magyar „harco­sok” vitézsége. Nevezetesen a sze­repcsere! Az eredménytelenül ost­romló, alaposan megvert törökök­ből lesznek a büszke magyarok és folytatódik a csihi-puhi. Nem is csavarintok nagyot a gondolaton, ha azt mondom, már ebben a korban beoltódnak az eg­ri gyerekek az egészséges lokál­patriotizmussal. A történelmi múlt emlékeinek közelsége, az eredeti díszletek között naponta újra játszható történelem, a fantáziát megindító és szívet melengető év­százados események faragják büszkévé az egri ifjúságot. Nem tudom milyen lehetett év­századokkal ezelőtt a békés ide­genforgalom, de Egernek mindig akadtak jeles vendégei. Most az olasz templomépítőkről, festőmű­vészekről és szobrászokról ne be­széljünk, említsük csak a Würz­­burgból idelátogató és letelepedő Fazola Henrik lakatosmestert, aki feldíszítette a várost vascsipke­­költeményeivel. Versengett érte a város és az egri érsekség, de az ő számára a közeli hegyekben füs­tölgő huták voltak elsőrendűen fontosak — azaz a munka, a vá­ros. Ezt a mentalitást őrizték év­tizedeken át azok a generációk, amelyek Eger javára tevékeny­kedtek. Bátran tudósíthatunk arról, hogy a múlt tárgyi emlékeivel is lelkiismeretesen gazdálkodnak az egri polgárok. Kell is tenniük, hi­szen a történelmi és építészeti em­lékekben oly gazdag 40 ezer lako­sú megyeszékhely az ország egyik nevezetessége. Nagyot téved az, aki most rá vágja: persze, mert Egernek remek borai vannak! Nemcsak a hegy levéért járnak sok tízezren évente a Szépasszony völgyébe, hanem azért is, hogy megtekintsék a honfoglaláskori te­metkezési helyeket. Sok bejegy­zés olvasható a Líceum Európa­­hírű könyvtárának emlékkönyvé­ben is. Az emléksorok a több mint 80 ezer kötetes könyvtár olyan ritkaságait dicsérik, mint például Mikes Kelemen törökországi leve­lezések eredeti kéziratos példá­nya. Szót érdemel az a mértéktartás és jó ízlés, amely Heves megye székhelyének mai építészetét jel­lemzi. A magyar városok közül nemcsak Eger — de Eger legki­vált — példát mutatott abból, ho­gyan lehet a barokk kori Minorita templommal és a Tanácsháza ek­lektikus épülettömbjével szemben felépíteni egy modern áruházat, amelyet egyébként ódon épületek vesznek körül. Mindezt pedig úgy, hogy a tér intim, de mégis lenyű­göző hangulata megmaradjon. Hogy Eger úgy változzék folyto­nosan, hogy árculatát ne veszítse el. (L. S.) T. gf I «SK ,.m-' ■. '^m^***' matsn

Next

/
Oldalképek
Tartalom