Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-03-24 / 6. szám

ren, az Erzsébet téren, a Blaha Lujza té­ren és a főváros nagyobb terein. Emlék­szem, 1945. május elsején 16 óra 40 perc­kor Major Tamás és Gobbi Hilda verseket szavalt a stúdióban. Ennek az első napnak a hangulata, izgalma felejthetetlen. — Május 27-én, amikor Bajcsy-Zsilinsz­ky Endre hamvait Sopronkőhidáról Tarpá­ra szállították, útközben, Budapesten gyászszertartást rendeztek emlékére a Par­lamentben. Mivel közlekedési eszközök nem voltak még, Bakonyi Lászlóval négy­­rekű kiskocsin húztuk el a műszaki beren­dezéseket az Országházig. Akkoriban még riporterek sem voltak, így a harmincper­ces helyszíni közvetítést én vezettem. Én közvetítettem akkor is, amikor az ameri­kai tábori lelkészék átadták a Szent Job­bot a debreceni ideiglenes Kormány kul­tuszminiszterének, Gróf Teleki Gézának. Nagyon meleg nyár volt, de nemcsak a hő­ségtől izzadtam, sokkal inkább a belső fe­szültségtől ... Azután következtek az ötvenes évek ... — Még a hírszövegék is keményebben fogalmazódtak és olykor hihetetlennek tű­nő eredményekről informálták. Ennek a hangulatnak az érzékeltetésére elmondok egy történetet: A Rádió mellett húzódott az Esterházy utca, amelyet ezekben az esz­tendőkben kereszteltek Puskin utcává. Ez rendben is volt, de erre a szomszédos ven­déglőben az Esterházy-rostélyos nevét Pus­­kin-rostélyossá keresztelték. Ezen ma már jót nevetünk, de akkor kevesen merték szóvá tenni. Ebben az étteremben néhá­­nyan, tréfából még ma is Puskin rostélyost rendelünk ebédre, bár az étlapon már ré­gen az eredeti nevén szerepel. ön egyszer azt mondta a tanítványai­nak, hogy bemondónak lenni szolgálat és hivatás. Miért? — Mert a megszabott időben, hitelesen, szép magyarsággal kell felolvasnia az eléje tett szöveget. Amikor 1945. áprilisában á Szabadság című lapban olvastam a Rádió hirdetését, nemigen tudtam, mit vállalok. Szüleim színészék voltak, tőlük örököltem a hangomat és a beszédkultúrámat. De ez önmagában nem elegendő, mert a szer­kesztő is tévedhet, az utolsó korrektor pe­dig a bemondó, mielőtt kimenne a szöveg az éterbe. Ezért nagyon lényeges a művelt­ség, a naprakészség a világ eseményeit il­letően. A gondjaimra bízott fiatal bemon­dóknak azt tanítom: nem elég a szép hang, szépen is kell beszélni és tudni kell, mit olvas az ember. — Csaknem 1500 kötetes könyvtáram van, amelynek java része Budapest tör­ténetével foglalkozik. Erről már több mű­sort is készítettem. Sokszor felhívtak már a különleges tudakozóból is, mert a köny­veim közt vannak olyan ritkaságok, ame­lyek a Helytörténeti Múzeumban sem ta­lálhatók. Gyűjtök minden tárgyat, képet, metszetet, amellyel környezetemet, törté­nelmi ismereteimet gazdagíthatom, amely­­lyel közvetve a magyar rádióhallgatókat is szolgálhatom. LINTNER SÁNDOR Két Bartók levél Wlassics Gyulának Budapestre Rákoskeresztúr, 1920. febr. 3. Méltóságos Uram! Csak most jutott tudomásomra, hogy a Méltóságod elnöklete alatt folyó fegyelmi vizsgálatok során Kodály Zoltán ellen a direktóriumi tagság is vádpontként szere­pel. Minthogy annak működésében én ép úgy részt vettem, mint Kodály, tiltakoz­nom kell az ellen, hogy akár a tagság puszta ténye, akár valamilyen kifogásolt működése miatt Kodály Zoltán egyedül vi­seljen bármilyen felelősséget. Kérem e so­roknak a fegyelmi bizottság előtt való fel­olvasását és jegyzőkönyvbe vételét. Kiváló tisztelettel Bartók Béla A Szózat főszerkesztőjének Budapestre Budapest, 1920. febr. 20. Igen tisztelt Főszerkesztő Ür! Egyes lapokban, mint az újonnan meg­alakult Zenei Tanács tagja szerepelek. Ez­zel szemben kötelességemnek tartom ki­jelenteni, hogy hozzám illetékes helyről erre vonatkozó felszólítás mindeddig nem érkezett és, hogy nem is óhajtanék olyan összeállítású Zenei Tanácsban helyet fog­lalni, melyből az ország legjobb zenészei hiányzanak. Arra kérem, szíveskedjék ezt a kijelentésemet b. lapjában közzétenni. Szívességét előre köszönve maradok tisztelettel kész híve Bartók Béla Bartók Béla levelének a címzettje ifj. báró Wlassics Gyula dr., aki a tanácskormány bukása után, 1919- ben felszámolta az államosított színházak biztosságát. Bartókkal egyidöben Dohnányi Ernő is elküldte til­takozó levelét. - A Szózat című napilap közölte 1920. február 20-i számában az új Zenei Tanács névsorát. A Zenei Tanácsból hiányzott egyebek között Dohná­nyi Ernő és Kodály Zoltán. Bartók Béla a huszas évek MÓRICZ ZSIGMOND TŐKE A kapitalista azt mondta: — Fiam, gyújtsd a tőkét. Ha pénzed van, mindened van. Pénzen vehetsz ké­nyelmet, élelmet, szerelmet. Pénzed pótolja az észt, erőt, munkát. A pénzben fel van akkumulálva minden érték, ami a világon van, kaparj össze pénzt, ülj rá, s akkor a festők odamennek hozzád s boldogok lesz­nek, ha lelkűik minden értékét beleadják a te szépséged megörökítésébe, a költők a legdrágább dicsérettel igazolnak az örök­kévalóság előtt; muzsikusok koncerteznek a téli éjszakán a szalonodban, s a lakájok mély alázattal sürögnek körülted, míg a vendégek a baráti szeretet minden értékét előtted halmozzák fel. Gyújts pénzt, mert lehetsz undok, gonosz és förtelmes: pénze­dért jobb lennél Jézusnál, bölcsebb Sala­monnál és szebb Apollónál. Végy magad­hoz pénzt, pénzt, pénzt. A kommunista azt mondja: — Fiam, gyújts tőikét. Ha szeretet vesz körük nem kell félned az élettől. Ha erős szövetségben élsz embertársaiddal, akkor te fölszabadulsz és emberiséged belső tar­talmát boldogan kiélheted. Ha művész vagy, nem kell emberi hiúságok előtt meg­­nyomorodnod; ha tudós vagy, nem kell a kenyérharc sekélyességében vergődnöd; ha munkás vagy, nem kell a kizsákmányolás géprészévé válnod. Bármi vagy, követhe­ted életed belső parancsát: ember lehetsz, égi tisztaságú, angyali ártatlanságú élet. Kiélheted azt az életformát, amelyet a ter­mészet rendelt. Gyújts hát igazi kincseket, akkumuláld fel magadban hivatásod leg­drágább értékeit. Ember légy, s légy em­ber. Igaz és bosszúság nélkül való. Légy sugár, amely az emberiség örök napjából tisztán szökell elő, hogy a végtelenség felé lője ki az emberiség örök sorsának büsz­ke vonalát. 1919. április 4. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom